Brezsnyev csókja

Leonyid Iljics Brezsnyev úgynevezett elvtársi csókjával megvalósult erőteljes gesztussal fejezte ki a szocia­lista világrend szolidaritását.

Ferihegyi repülőtér, a szovjet párt- és kormányküldöttség ünnepélyes fogadása 1979. május 30-án. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, államfő, jobbra a lépcsőn Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Forrás: Adományozó: Chuckyeager/Fortepan

Az életrajzomat könnyű áttekinteni. Egyetlen munkahely, az Egyesült Izzó, ahonnan mint a gyár ifjú kommunistáját beiskoláztak a jogi egyetemre. Diplomával a kezemben tárt karokkal vártak az Izzó jogi osztályán. Eltelt tíz év, mikor értesítettek, hogy szerepelek az üzem káderfejlesztési tervében. Örömmel jelentkeztem a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem kétéves szakosítójára. Komolyan gondoltam, hogy fokoznom kell az eszmei felkészültségemet. Mindig szerettem tanulni, nem jelentett gondot munka mellett visszaülnöm az iskolapadba. Elröpült a két év, 1984-et írtunk, már csak a szakdolgozat sikeres védése volt hátra.

Az esztétika tanszéken adtam le a dolgozatot, témája a szocialista embertípus gesztusrendszere volt. Kifejtettem a testbeszéd mint tanult viselkedés jelentőségét korunkban. Bemutattam különböző népcsoportok szavak nélküli gazdag kifejezésmódját. Így jutottam el a csókig, az érzelem, az együvé tartozás ősi megnyilvánulásáig. Történelmi példaként említettem Júdás csókját, de tanári javaslatra kihúztam a dolgozatból, nehogy a klerikális reakció fertőző hatásaként értékeljék a teljesítményemet.

Helyette inkább Leonyid Iljics Brezsnyev SZKP első titkár úgynevezett elvtársi csókját elemeztem abból az aspektusból, hogy a szovjet pártelső ezzel az erőteljes gesztussal fejezte ki a szocia­lista világrend szolidaritását. Történeti megközelítést alkalmaztam. Lenin a kézfogás híve volt, ami a maga korában bátorságra vallott, mert az idő tájt pusztított a spanyolnátha. Sztálinról sem maradtak fenn írásos emlékek, hogy bármikor elvtársi csókra ragadtatta volna magát. Nyikita Hruscsovnál változott a trend, közvetlen ember volt, ezért gyakran vállon veregette, keblére ölelte harcostársait.

Az igazi paradigmaváltást Brezsnyev hatalomra kerülése jelentette. A brezsnyevi hármas csók előzménye az ortodox liturgiában található, ahol egyet jobbra, egyet balra, majd ismét a jobb orcára adnak egymásnak a felek. Brezsnyev pártelsőtitkár esetében ez úgy módosult, hogy egyet jobbra, egyet balra csókolt, s a harmadikat a vezetőtárs szájára helyezte el, erőteljes ölelés kíséretében.

Ferihegyi repülőtér, a szovjet párt- és kormányküldöttség ünnepélyes fogadása 1979. május 30-án. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, államfő, jobbra a lépcsőn Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter
Fotó: Adományozó: Chuckyeager/Fortepan

Írtam arról is, hogy Brezsnyev elvtárs magas szintű látogatásai során a szovjet vezetés elégedettségének hőfokát is kifejezésre juttatta. Példa erre az 1965-ös budapesti látogatása, amikor az őt köszöntő Kádár Jánost látványosan nem csókolta meg. Párttörténeti tény, amit lábjegyzetben adatoltam, hogy ezzel kívánta kifejezésre juttatni elégedetlenségét elődje, Hruscsov elvtárs elvártnál melegebb hangú méltatása miatt. Figyelemre méltó, hogy Brezsnyev a búcsúzásakor, sikeres tárgyalásokat és fácánvadászatot követően, szájra elhelyezett forró csókkal zárta a hivatalos programot, jelezve, hogy helyreállt a rend a béketáborban, Kádárnak nincsen félnivalója.

Kevesen mertek kitérni az elvtársi csók – lássuk be – embert próbáló gesztusa elől. Fidel Castro a ritka kivételek közé tartozott, aki azzal jelezte, hogy nem híve a csókolózásnak meglett férfiemberek között, hogy egy kubai szivart dugott a szájába, megakadályozva ezzel a brezs­nyevi behatolást.

Máig nem értem az okát, de a szakdolgozat botrányt kavart. Azzal vádoltak, hogy tudományos köntösbe bújva, tudatosan igyekszem nevetségessé tenni a történelmi jelentőségű kommunista vezetőt, csatlakozva ezzel a dekadens nyugati világ élcelődéséhez.

Hiába volt meg az összes vizsgám, kitettek az egyetemről. Az Izzóban szabad pártnapon kellett önkritikát gyakorolnom, amire már évek óta nem volt példa a gyárban. Bevallom, csalódtam a pártban is. Úgy éreztem, megálltak a fejlődésben. Így sosem fogjuk utolérni a nyugati életszínvonalat.

*

Pár évvel később, már a rendszerváltás küszöbén, megmutattam a kéziratot egy fiatal kollégának. Csak annyit mondott, hogy Géza, ez nagy ötlet, nekem elhiheted. Akkoriban született meg a Fidesz plakátja. Felül Brezsnyev és Honecker NDK-pártelső összetapadt ajkakkal. Alatta egy fiatal pár csókolózik. Kettő közt a felirat: Tessék választani.

Azóta már tudom, hogy nincs közöm a plakáthoz. Néha mégis eljátszom a gondolattal. Olyankor nem érzem hiábavalónak, ami velem történt.