Buborékban

Közönség nélkül az élő előadás varázsa elillan, a színház pedig nem maradhat fenn.

Actors Joy Maria Onotu (left) and Sarah Miele, stars of the Edinburgh Fringe show 'Valentina's Galaxy' take their first steps on what looks like a new planet but is in fact the Salisbury Crags in Holyrood Park above the city of Edinburgh. (Photo by Jane Barlow/PA Images via Getty Images) Fotó: Jane Barlow - PA Images

Nem baj, gondolja az ember, miután megérkezik az utánozhatatlan skót nyárutóba: tizennyolc fok és metsző szél, persze mindennap elszórtan némi záporral. Kevesebb előadás és jóval kisebb közönség a megszokottnál: a csendes nem olyan szó, amelyet augusztushoz köthetünk Edinburgh-ben, ahol a nemzetközi fesztivál és a nagyobb, populárisabb és több meglepetést ígérő Fringe általában inspiráló kulturális lendületet ígér, de a világjárvány itt is újraigazította a valóságot. A Fringe­ a világ legnagyobb művészeti fesztiválja, amely 2018-ban például 25 napig tartott, és több mint ötvenötezer előadást mutatott be 3548 különböző műsorból 319 helyszínen. 1947-ben alapították az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál alternatívájaként, és mindig augusztusban van, amikor a hőmérők higanyszála akár a döbbenetesen forró huszonhárom fokot is eléri néha – ilyenkor már a tengerpart is jobbára megtelik a skótoknál. Hogy óriási sikereket lehet innen indulva elérni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint például a Fringe-en bemutatott, akkor még egyszemélyes, lefordíthatatlan Fleabag című darab, amelyből aztán minisorozat lett, író-főszereplője, Phoebe Waller-Bridge Emmyt és Arany Glóbuszt is nyert vele.

Idén a több ezer helyett több száz program van, jóval kevesebb helyszínen, hiszen ezeknek is a kétharmadát online rendezik meg. Ami a legfájóbb, hogy a köztereken nincs semmi, ugyanis nem nagyon szabad: hiába működnek az éttermek teljes kapacitáson, az előadásokra szigorú korlátozások vannak érvényben, amelyeket be is tartatnak. Nem értettük például, hogy a vár alatt, szabadtéren játszódó, négy fiatal srác által előadott, remek Matsena című táncos színdarabra miért egy-egy „bubble”-t, azaz buborékot kellett foglalni, legyen az egy-, kettő- vagy négyszemélyes. Odaérve aztán kiderült: a székeket a betonra felrajzolt karikákra helyezték, persze egymástól tisztes távolságban, az előadás után pedig sebtiben kiterelték a közönséget, és serényen elkezdtek fertőtleníteni. Mintha a skót főváros az itt látható műsor címéből vette volna a mintát: Still, azaz: még mindig. Ami talán nem is csoda a negyedik hullám kezdetén.

Nemegyszer azon kaptam magam, hogy üres üléssorok vesznek körül: az említett Still például 67 embernek játszhat előadásonként a színház legnagyobb nézőterében, amely több mint kétszáz férőhelyes. A témák is alkalmazkodnak az elmúlt időszakhoz: Frances Poet színdarabja például a Traverse Színházban érdekes tanulmány öt olyan emberről, akiknek életét a kétségbeesés fűzi össze, és akik közül Mercy Ojelade kismamaként tűnik ki, de elviselhetetlen bánat gyötri. A nagy durranásnak számító, tavalyról áttolt Medicine (Orvosság) darab pedig Enda Walsh író abszurd elméjéből fakad, de valójában a mentális egészség kérdéskörét járja körbe a közönség által filmekből is ismert (Harry Potter-saga, Csillagok háborúja, Időről időre) Domhnall Gleeson ír színész tolmácsolásában.

Az Aye, Elvis Morna Young kedvesen szentimentális színdarabja egy női Elvis-imitátorról, a nézők egymástól messze, dobozokban ülnek a Traverse mögötti parkolóban. Máskor farönkön kaptam helyet az erdőben a Grid Iron színház társulatának egyébként rendkívül élvezetes Doppler-előadása mindössze harmincöt nézőjének egyikeként. Az erdőben ugyan nem volt fertőtlenítés,­ ám a városba visszaérve minduntalan az a gondolat kerülgetett, hogy amennyiben a Dead Funny­ (Halálosan vicces) című magánszám előadója, Myra DuBois csak egyes szám első személyben tudott a világra reflektálni, a színház sajnos nem így működik: közönség nélkül az élő előadás varázsa elillan, a színház pedig nem maradhat fenn.

(Borítókép: A 2019-es fesztivál művészei megteszik az első lépéseket az „új bolygón” az edinburgh-i vár fölött. Idén még több légmentesség. Fotó: Getty Images)