Egy az útjuk?

Minden biztonsági fenyegetés és helyi rosszallás ellenére Kína folyamatosan dollármilliárdokat öl Pakisztánba, s számos gazdasági szektorba invesztál. A befektetőket olcsó munkaerő és magas profitráta kecsegteti, nem köti őket a haszon egy része visszaforgatásának kötelezettsége.

Residents play with a soccer ball near a makeshift wooden goal post, against the backdrop of Gwadar port, Pakistan April 10, 2017. REUTERS/Akhtar Soomro - RC12CF39AC10 Fotó: REUTERS

Pekinget ugyanakkor nem zavarta, hogy tavaly júniusban a szomszédos tartomány, Beludzsisztán szeparatista lázadói támadást intéztek a tőzsde ellen, mivel nem nézik jó szemmel a kínaiak pakisztáni tevékenységét. Azt vetik a kormány szemére, hogy a Beludzsisztánban megtermelt javak más pakisztáni tartományokhoz kerülnek. A tartományban 1948 óta többször tört ki felkelés a pakisztáni kormány ellen, mert az nem akarja biztosítani a beludzsoknak a megfelelő autonómiát az országon belül, ezért sokan vannak, akik szeretnék elérni Beludzsisztán függetlenségét Pakisztántól. Az erőszakos cselekményeket a tartományban épülő létesítményeken dolgozó munkások, valamint rendvédelmi szervezetek tagjai ellen követik el.

Beludzsisztán területét tekintve a legnagyobb, bár viszonylag gyéren lakott tartomány, s itt, az Ománi-öböl partján található a kínaiak által üzemeltetett, stratégiai fontosságú kikötő Gwadarban. A kínaiakat nem zavarja, hogy a nyugati befektetők a biztonsági kockázatok miatt jobbára elkerülik a térséget; ennek tanújele, hogy Gwadarban folyamatban van egy repülőtér építése és nagyobb gyárépítési projektek megvalósítása a CPEC keretein kívül. A kínai befektetők a halászati iparra is kivetették hálójukat, s mélytengeri, vonóhálós halászhajókkal borzolják a helyi halászok idegeit. Beludzsisztán más részein a kínaiak márvány és ásványok kitermelésébe is belefogtak, helyi partnerekkel együttműködve. A szomszéd ország befektetőit ösztönzi az is, hogy Imran Hán pakisztáni miniszterelnök tavaly mintegy száz kínai üzletemberrel találkozott, s beruházásokra ösztönözte őket. 

A kormány a szabályozói környezetet is megreformálta, ami különösen a kínai befektetők számára lett kedvező. Így aztán áramlanak is egyebek mellett a vendéglátóiparba, az információtechnológiába, a távközlésbe és a tanácsadói szektorba. Nem is csoda, hiszen a befektetőket olcsó munkaerő és magas profitráta kecsegteti. A nemzetközi verseny sem borzasztó: ugyan a szabályozók enyhítése minden befektetőre vonatkozik, a nyugatiak inkább elkerülik Pakisztánt. Ráadásul a kínaiak nyereségük száz százalékát hazaküldhetik, nem köti őket a haszon egy része visszaforgatásának kötelezettsége. Pakisztáni üzletemberek ugyanakkor dohognak, hogy a kínaiak kedvezményes elbánásban részesülnek állami megrendelések esetén – ezt a kormány persze tagadja.