Megdöbbentem kicsit a levél olvastán, és ezt válaszoltam:
„Az emberek mindenféle megjegyzést tesznek, ezzel nem kell foglalkozni. Akinek nincs akcentusa (nyelvjárási sajátossága), annál is könnyen találnak kifogásolnivalót viselkedésében, öltözködésében, szokásaiban, egyéb nyelvi kifejezéseiben, szóhasználatában. Ezért azt tanácsolom, hogy ne törődjön ezzel. Ha mégis le szeretne szokni az akcentusról, arra van lehetőség, de ez leginkább spontán: ha tartósan máshol él, akkor automatikusan elkezd hasonulni az ottani nyelvváltozathoz; de vannak, akiknek ez sem sikerül tökéletesen, mert árulkodó nyelvi jelek maradnak. Az akcentusról (nyelvjárásról) való leszokást tudatosan tanulni szerintem igen fáradságos munka, és nem biztos, hogy megéri. Legyen büszke a felvidéki származására!”
Egyébként az én felmenőim is felvidékiek. De én már Budapesten születtem, s csak alig észrevehető nyomai maradtak őseim nyelvhasználatának. De ezt már nem írtam bele a levélbe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!