Létezik egy határ, amely valahol a világ kezdete és az ember bensője között húzódik. Ezen a határon a teremtett világot és a teremtés csúcsát, az embert mintha láthatatlan köldökzsinór kötné össze. A kortárs kínai költőnő, Mei Er (eredeti nevén Gao Shangmei) misztikus, megfoghatatlan, évmilliókon átívelő választóvonalon lépked – bár sokkal inkább táncol – Tizenkettő mögött című verseskötetében.
Ha egy szóval kellene jellemeznünk Mei Er költeményeit, minden bizonnyal az „ősi” szó jutna eszünkbe, hiszen a költőnő briliánsan váltogatja – akár soronként is – a jelen időt és a történelmet, évmilliók befogadhatatlan messzeségét, miközben idő fölött álló párbeszédet folytat. („Felejtsd el azokat a dicsőségeket / legtöbbjük keserűséghez kötődik / a fogak a sziklán / özönvíz előtti országok voltak / Guiyangban és onnan északra / egy másik ország alakult”).
Hogy a fordító zseniális munkát végzett, az már a kötet elején világossá válik. Yu-Barta Erika – Turczi István költő, író, műfordító szavaival élve – „nemcsak lefordította a verseket, de azokat a nyelvi és tartalmi finomságokat is érzékeltette, amelyek nélkül a könyv valódi értékei nehezen mutatkoztak volna meg”. És valóban, a kötetet lapozva olyan érzésünk támad, mintha Mei Er nem is kínai, hanem rögtön magyar nyelven írta volna verseit. Ennek az abszurd gondolatnak az elhessegetésében nyújt segítséget a költőnő eredeti, kínai írásjelekkel írt kéziratainak képmása a kötetben, és talán érdemes megemlíteni, hogy a címadó vers kezdősorait az eredeti kiadásban a Nobel-díjas Mo Jen kalligrafikus írással festette meg kifejezetten a verseskötet tiszteletére (ebből is láthatunk kópiát a könyvben).
Mei Er verseinek olvasása közben gyakran juthatunk arra a következtetésre, hogy (talán a számos kínai, földrajzilag kötött történelmi utalás miatt?) nem értjük, mit is szeretne pontosan közölni, ez az érzésünk azonban hamar elmúlik; azon kapjuk magunkat, hogy a versek hirtelen otthonossá, nagy egésszé, Föld-illatúvá válnak. Nem is csoda, hiszen már a könyv címe is földrajzi területet jelöl: a Tizenkettő mögött Kína délnyugati részén, Guizhou tartományban, Zunyi város közelében fekszik (a fordítói lábjegyzetből azt is megtudjuk, hogy a kínai polgárháború idején a kommunista párt itt választotta vezetőjének Mao Ce-tungot). Ezen a területen található Kínában az egyetlen máig felfedezett, a Tizenkettő mögött nevű földrepedés. Bár az elnevezés eredete nem ismert, a helyi lakosok szerint az itt fellelhető 12 víznyelő, földrés vagy rejtett tavacska miatt kaphatta a nevét. További érdekesség, hogy a „tizenkettő” szó kínaiul a „tíz és a kettő” írásjegyekből áll, amelyeket összeillesztve a „király” írásjegyet kapjuk. Ez a jelentéstöbblet az egész kötet gondolatvilágát végigkíséri: megsejthetjük, hogy kivel folytat magányos párbeszédet a költőnő.
