Földrepedés

A kortárs kínai költőnő misztikus, megfoghatatlan, évmilliókon átívelő választóvonalon lépked.

2021. 08. 27. 11:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Létezik egy határ, amely valahol a világ kezdete és az ember bensője között húzódik. Ezen a határon a teremtett világot és a teremtés csúcsát, az embert mintha láthatatlan köldökzsinór kötné össze. A kortárs kínai költőnő, Mei Er (eredeti nevén Gao Shangmei) misztikus, megfoghatatlan, évmilliókon átívelő választóvonalon lépked – bár sokkal inkább táncol – Tizenkettő mögött című verseskötetében.

Ha egy szóval kellene jellemeznünk Mei Er költeményeit, minden bizonnyal az „ősi” szó jutna eszünkbe, hiszen a költőnő briliánsan váltogatja – akár soronként is – a jelen időt és a történelmet, évmilliók befogadhatatlan messzeségét, miközben idő fölött álló párbeszédet folytat. („Felejtsd el azokat a dicsőségeket / legtöbbjük keserűséghez kötődik / a fogak a sziklán / özönvíz előtti országok voltak / Guiyangban és onnan északra / egy másik ország alakult”).

Hogy a fordító zseniális munkát végzett, az már a kötet elején világossá válik. Yu-Barta Erika – Turczi István költő, író, műfordító szavaival élve – „nemcsak lefordította a verseket, de azokat a nyelvi és tartalmi finomságokat is érzékeltette, amelyek nélkül a könyv valódi értékei nehezen mutatkoztak volna meg”. És valóban, a kötetet lapozva olyan érzésünk támad, mintha Mei Er nem is kínai, hanem rögtön magyar nyelven írta volna verseit. Ennek az abszurd gondolatnak az elhessegetésében nyújt segítséget a költőnő eredeti, kínai írásjelekkel írt kéziratainak képmása a kötetben, és talán érdemes megemlíteni, hogy a címadó vers kezdősorait az eredeti kiadásban a Nobel-díjas Mo Jen kalligrafikus írással festette meg kifejezetten a verseskötet tiszteletére (ebből is láthatunk kópiát a könyvben).

Mei Er verseinek olvasása közben gyakran juthatunk arra a következtetésre, hogy (talán a számos kínai, földrajzilag kötött történelmi utalás miatt?) nem értjük, mit is szeretne pontosan közölni, ez az érzésünk azonban hamar elmúlik; azon kapjuk magunkat, hogy a versek hirtelen otthonossá, nagy egésszé, Föld-illatúvá válnak. Nem is csoda, hiszen már a könyv címe is földrajzi területet jelöl: a Tizenkettő mögött Kína délnyugati részén, Guizhou tartományban, Zunyi város közelében fekszik (a fordítói lábjegyzetből azt is megtudjuk, hogy a kínai polgárháború idején a kommunista párt itt választotta vezetőjének Mao Ce-tungot). Ezen a területen található Kínában az egyetlen máig felfedezett, a Tizenkettő mögött nevű földrepedés. Bár az elnevezés eredete nem ismert, a helyi lakosok szerint az itt fellelhető 12 víznyelő, földrés vagy rejtett tavacska miatt kaphatta a nevét. További érdekesség, hogy a „tizenkettő” szó kínaiul a „tíz és a kettő” írásjegyekből áll, amelyeket összeillesztve a „király” írásjegyet kapjuk. Ez a jelentéstöbblet az egész kötet gondolatvilágát végigkíséri: megsejthetjük, hogy kivel folytat magányos párbeszédet a költőnő.

A könyv egyes versei maguk is olyanok, akár egy-egy földrepedés. Néhol magabiztosan észleljük magunkat és sorsunkat, kapaszkodókat találunk „miértjeink” megértéséhez, hogy aztán néhány sorral később feneketlen mélységbe zuhanjunk, de hogy pontosan hová, arra már nem kapunk választ. Mindenkinek saját útja van a Tizenkettő mögött, éppen azért, mert nincs ránk erőltetve a mondanivaló, a kötet velünk együtt hullámzik, ki tudja, mióta, talán a világ kezdete óta. („Vad szél fújja meg fájdalmad kürtjét / a változékony örvény nyomokat keres / bolyongó kísértetek után.”) 

Mei Ert nemhiába tartják számon a tíz legnagyobb költőnő egyikeként hazájában. Észrevétlenül rejtőzik verseiben, miközben az olvasót akár a legegyszerűbb természeti képek és szókapcsolatok által hintáztatja a legszélsőségesebb érzelmi állapotok között. Ezáltal lesz a kötet az, ami: egyedi, eleven, kőbe vésett bizonytalanság. („Hadd jöjjek vissza hozzád, az üres csókokhoz / a sűrűségedből megtapasztalni a tapintást / az én nagyszerű semmim vagy / illatos testemből pedig kristályos virágok nőnek / Én vagyok létezésed egyedüli oka / hétszázmillió éve, én vagyok te / igazi és gyönyörű romod”.)

(Mei Er: Tizenkettő mögött. Kossuth Kiadó, Budapest, 2021, 104 oldal. Ára: 2800 forint)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.