A Smithsonian Environmental Research Center kutatása szerint a világóceánok 77 milliárd köbtonna oxigént vesztettek az elmúlt ötven évben, közel két százalékát a teljes oxigénkészletnek. Denise Breitburg, a tanulmány szerzője először az 1980-as években találkozott a jelenséggel a Chesapeake-öböl korallzátonyainál, amikor néhány óra alatt elpusztultak a környék halai és rákjai, mert rendkívül alacsony oxigéntartalmúvá vált a víz.
A halott zónáknak nevezett víztömegek főként folyótorkolatoknál alakulnak ki. A folyók édesvizének sűrűsége alacsonyabb, mint a sós tengervízé, így az édesvíz a tengerek felszínén rétegződik. A légköri oxigént kevésbé tudja ilyenkor megkötni a tenger, mivel a melegebb vizek kevesebb oxigént vesznek fel. Ráadásul a mezőgazdasági tevékenység, a városi és ipari szennyezés gyakran kerül a folyókba, ezért azok nitrogént és foszfort szállítanak a tengerekbe.
Az ott élő fitoplanktonoknak ez bőséges táplálék, a meleg, a napfény és víz kölcsönhatásából algarobbanás következik be. Amikor azonban elpusztulnak az algák, csak a halott zóna marad, mivel addigra az oxigénnel élő tengeri élőlények sem maradtak már életben.
A jelenség alapvetően természetes, de a szennyezés jelentősen felgyorsította a folyamatot, és növelte a halott zónák mennyiségét. Az egyik leghíresebb halott zóna a Fekete-tenger, amelybe olyan nagy vízhozamú folyók torkollnak, mint a Duna, a Dnyeper, a Dnyeszter és a Don.
A sok édesvíz miatt nem működik megfelelően a függőleges vízcsere, nem jut oxigén a mélybe, így mélytengeri élet sincs. Hasonló veszélyben van a Balti-tenger is, amelynek már 17 százalékát halott zónák teszik ki. A tengerfenék itt már nem alkalmas életre.
A 2019-es ENSZ-klímakonferencián hozták nyilvánosságra a tudósok, hogy míg az 1960-as években 45 halott zóna volt a világtengerekben, addig ma hétszáz létezik. Ahol a mélyben alakulnak ki a zónák, ott a halak a felszín közelébe kényszerülnek, így a túlhalászás is veszélyezteti őket.
Breitburg szerint 1901 óta 0,13 Fahrenheit-fokkal nőtt a tengerek hőmérséklete minden évtizedben, ezáltal csökkent a vizek oxigénmegkötő hatása. Az extrém alacsony oxigénkoncentráció ráadásul dinitrogén-oxid-termelődést okoz, ami veszélyes üvegházhatású gáz, így az alacsony oxigénszint tovább növeli a felmelegedést, ami még kevesebb tengeri oxigént eredményez a melegedő tengerek miatt. Ennek hatása a halgazdálkodásban, illetve a turizmusban érhető tetten, hiszen az élethez nem megfelelő tengeri viszonyok a korallok kifehéredését, illetve pusztulását is okozzák. Breitburg úgy véli, hogy ezért ki kellene terjeszteni a halászati tilalmat a tengerek nagyobb területére, segíteni a fejlődő országokat, hogy folyamatosan tudják mérni tengereik oxigénszintjét, és a szennyezések okozta környezetterhelés drasztikus csökkentésére lenne szükség, mivel a tengeri élőlények elpusztulása az egész táplálékláncot veszélyezteti.
(A borítókép illusztráció. Fotó: Pexels)
