Megszaporodtak a nem heteroszexuális karaktereket bemutató zenés darabok, most fordul elő azonban először, hogy a teljes West End megmentése egy klasszikus mese LMBTQI- (leszbikus, meleg, biszexuális, trasznemű, queer és intszex) verziójától függ. Akármilyen is Andrew Lloyd Webber Hamupipőkéje, a pénzügyi célokat segíti az újraértelmezés.
Közkedvelt felvetés, hogy az LMBTQI-közösség tagjaiból verbuválódnak a musicalek első számú rajongói, a heteroszexuális férfiak viszont sikítva menekülnek a színházból, ha esetleg jobbik felüknek sikerül is becsalogatni őket. Az egyik magyarázat szerint a közösség a darabok készítői miatt kedveli a műfajt, hiszen a színházi emberek között felülreprezentáltak a szexuális kisebbségek tagjai. A negyvenes-ötvenes években a homoszexuális dalszövegírók gyakorta kacsintottak össze apró nyelvi finomságokkal a közösséghez tartozó nézősereggel. Cole Porter Csókolj meg, Katám! című musicaljének 1948-as Broadway-változatában a Too Darn Hot című női számot még férfi adta elő, 1953-ban a vásznon azonban már Ann Miller énekelte.
Más vélemények szerint Hollywood aranykorának sablonos, biodíszletként való nőábrázolásával ellentétben a musicalekben karakán, cserfes női karakterek szerepelnek, akiket rajongva táncol körül a férfi- (és női) tánckar. Ez a megközelítés közelebb áll a LMBTQI-közösség ízlésvilágához, mint a XX. század közepének férfiideálja. Azonban mivel a kétezres évek óta jóval változatosabb férfikaraktereket vonultat fel a mozivilág is, a harmadik, pszichológiai jellegű magyarázat tűnik valószínűnek, amely a tánc és az éneklés feszültséglevezető hatását látja a háttérben.
Mindezek után érdekes, hogy a homoszexualitás egyértelmű ábrázolása a hetvenes évekig váratott magára. Jean Poiret 1973-ban írta az Őrült nők ketrecét, amelyből öt évvel később francia–olasz mozifilm, tíz évvel később Broadway-musical készült. A darab nyomán a kilencszázkilencvenes, kétezres években számos ilyen karaktert felvonultató mű született. A legsikeresebb Puccini Bohéméletének átirataként készült 1996-os Rent, illetve annak 2005-ös filmváltozata lett.