Huszonnyolc kiló érem

Jobbak ma a futócipők és a pályák, mégis tartják magukat négy-öt évtizedes csúcsok is a magyar atlétikában. Az egyik rekord gazdájával olimpiaidőben találkoztunk Zámolyon, ahol sprinterpalánták helyett egyelőre növényeket nevel egykori súlyemelőbajnok férjével. Balogh Györgyi azt mondja, az atlétika mindenekelőtt küzdeni tanította meg, a civil életben is.

Balogh Györgyi szélesre tárja karját a zámolyi ház kertjében:

– A most olimpiát nyerő svéd diszkoszvetőnek, Daniel Ståhlnak 220-as fesztávja van. Ennyivel már lehet rendeset dobni, mert számít, hány centin gyorsítom fel a szert – magyarázza. Majd a combjára mutat. – A láb esetében nem mindegy, hol hosszú. Nézze meg, az enyém a térdtől a csípőig az! A sprintben a frekvencia és a lépéshossz határozza meg a gyorsaságot. Nekem a férfiakéhoz mérhető 220-as lépéshosszom volt – emlékezik vissza az Európa-bajnoki ezüstérmes, huszonhatszoros magyar bajnok, olimpiai döntős egykori atlétanő.

Vállig érő lányok

Férjével – Bakos Károly világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes súlyemelővel – a tévében nézik a tokiói játékokat. Arról beszélgetünk a kertben, hogy melyek a legjobb fizikai adottságok az atlétikához, és a sportok királynőjének itthoni hódolói vajon miért maradnak adósak mostanában a sikerekkel. Balogh Györgyi 1972-ben Münchenben döntőt futott, 8. lett. – Úgy látom, a fiatalok nem motiváltak. Nekünk sokat számított, hogy eljuthattunk Nyugatra, hogy kaptunk lakást. A mai fiatalok mindehhez

amúgy is hozzájuthatnak. Nincs olyan utánpótlásképzés sem, mint a mi sportiskolai rendszerünk volt. Nem történik meg a tehetségek kiválasztása alkat szerint sem. Szoktam díjakat átadni, de a dobogós lányok, akiknek átnyújtom, sokszor csak a vállamig érnek. Holott nézzük már meg, hogy néznek ki ma egy világverseny döntősei! – sorolja a gondokat, hozzátéve, „az atlétika nem más, mint fizika”.

Kozák Lucára terelődik a szó, aki sportszerűségével érdemelte ki a világ figyelmét Tokióban. A 100 méteres gátfutás elődöntőjében bukott, ahogyan a jamaicai Yanique Thompson is. Kozák Luca, miután talpra állt, felsegítette a pályán fekvő társát.

– Sajnáltam Lucát. Szoktam neki írni a Face­bookon. Gyors kislány, de kis termetű. Gondoljunk bele, mit kell tennie, ha jön vele szemben a 84 centiméteres gát. Nem átfut rajta, hanem fel kell ugrania hozzá, a súlypontját fel kell vinnie oda – így Balogh Györgyi.

Kozák Luca tavaly döntötte meg 100 gáton Siska Xénia 36 évig fennálló országos csúcsát. A 200 méteres síkfutás mai napig érvényes rekordjának gazdájával viszont itt ülünk most a kertben. Legalábbis az egyikével. A napokban volt éppen ötven éve, hogy Balogh Györgyi 22,8-et futott Pozsonyban egy csehszlovák–magyar válogatott viadalon – kézi mérés szerint. A Magyar Atlétikai Szövetség hivatalos rekordjai között a női kétszázon kivételesen két csúcs szerepel. Balogh Györgyi kézi mérésű rekordja mellett Orosz Iréné 1981-ből – ez pedig a napokban volt negyven éve megdöntetlen.

– Arra emlékszem Pozsonyból, hogy Németh Imre, a csapatvezető az Európa-bajnokság előtt pár héttel mindent akart futtatni velem, a saját sprintszámaim mellett még 4 × 400-at is. Először szépen kért, aztán könyörgött, végül fenyegetőzött, de nem adtam be a derekam. Két-három tizeddel megvertem Jarmila Kratochvílovát is. Arra is emlékszem, hogy a csallóközi rokonaim mind kijöttek a stadionba – idézi fel 1971 augusz­tusát a csúcstartó, hozzáfűzve, büszke arra, hogy az összes csúcsát külföldön futotta. De úgy tűnik, talán jobban szeretné, ha itthon megdőlnének végre ezek a negyven-ötvenéves rekordok. – Miért tartják magukat ilyen sokáig? – teszi fel a költői kérdést. Jobbak, gyorsabbak a rekortánpályák, jobbak a mai futócipők is. Fél évszázada, Münchenben Balogh Györgyi leuokoplaszttal átkötött Adidasban futotta le a döntőt.

Az 1972-es müncheni játékok fordulópontot jelentettek. Atlétikában például ekkor vezették be a doppingvizsgálatot, amely egyeseket eleve távol tartott az indulástól.

– A súlyemelésben is akkor határozták el ezt – teszi hozzá Bakos Károly, az 1968-as játékok bronzérmese. A két magyar olimpikon Mexikóvárosban ismerte meg egymást, de családot később külön alapítottak, és több mint ötven év elteltével lettek csak házastársak. A súlyemelőbajnok tagja volt annak a küldöttségnek is, amely 2018-ban, a játékok 50. évfordulóján ismét a mexikói főváros vendége volt.

Terror az olimpián

– Münchenben az előfutamban olimpiai csúcsot, 51,70-ot futottam négyszázon, amivel az összes korábbi olimpiát meg lehetett volna nyerni – idézi fel Balogh Györgyi. A magyar atlétanőket a szállásukon érte a palesztin terrortámadás, amely az izraeli küldöttséget célozta. A terroristák tizenegy izraeli sportoló és edző, illetve egy német rendőr életét oltották ki. – Ötven méterre történt ez tőlünk. Éjjel arra ébredtünk, hogy a fejünk felett lövöldöznek – emlékezik vissza a volt olimpikon. A játékokat felfüggesztették, majd folytatták. A koporsókat az atlétikai pályán ravatalozták fel.

Balogh Györgyi a hetvenes években egyre többet bajlódott sérülésekkel. Hétszer operálták Achilles-ín-szakadással. Amikor nyolcadszor is a kés alá készült, az orvos, Benedek doktor kérte a leleteket. „Ki végezte az első műtétet? – kérdezte, mert szeretett volna beszélni vele. – Sajnos az illető infarktusban meghalt – hangzott a válasz. – És a másodikat? – reménykedett tovább az orvos. – Ő Irakban szolgált, és bent égett egy tankban – így a páciens. Benedek doktor még nem adta fel. – Ki volt a következő sebész? – firtatta. – A lovascsapat orvosa, akit megrúgott a ló, és meghalt – ez már az utolsó felelet volt. A nyolcadik műtét elmaradt…”

Klubedzőként nem olyan volt az élet a hetvenes évek Magyarországán, mint élsportolóként. Balogh Györgyi szerint a Vasasban nagyon jó volt versenyzőnek lenni: mindent megkapott, amit csak kiejtett a száján. De csak öt évet edzősködött. Mint mondja, saját gyerekeire nem jutott ideje, a versenyek miatt szinte soha nem volt otthon. Az új elnök megígérte neki, ha elvégzi a Testnevelési Főiskolát, felemelik a fizetését. Amikor beállított a papírral, akkor már az volt az új válasz: akkor lesz emelés, ha ötéves lesz a diploma. Otthagyta a Vasast.

– Egész életemben küzdöttem a másodpercekért, a tized másodpercekért. Aki atléta volt, a civil életben is tudja hasznosítani ezt a hangyaszorgalmat. Nem adja fel. Tudni kell váltani, többször is újrakezdeni. Régen egy munkahelyen leéltek az emberek egy életet. Ma már nincs ilyen – feleli arra a kérdésre, hogy mit kapott az atlétikától.

A nyolcvanas évek elején vendéglátózni kezdett. Bakó Pál öttusázó segítségével hozzájutott egy mozibüféhez. A Duna és a Tinódi mozi büféjét már maga vásárolta meg. Színházi, 1200 fős munkahelyi büfét is vezetett, majd élelmiszerüzletet, illetve a helyén nyílt zöldségboltot. A Római-parton és Csillaghegyen szállodákban rendezvényszervezőként, étteremvezető-helyettesként, majd -vezetőként dolgozott. Elvégezte a vendéglátóipari főiskolát is. 2017 óta nyugdíjas, értékesítési igazgatóként ment nyugdíjba.

Lassulni a levegőben

– Mit csinálna másként, ha tehetné?

– Mindent! – vágja rá. Máshogy alakította volna a magánéletét, és lehet, hogy kint maradt volna az 1970-es olaszországi edzőtáboruk alkalmával. – Akkor viszont még úgy voltam vele, nekem itt van az edzőm, és magyar olimpiai bajnok akarok lenni – teszi hozzá Balogh Györgyi.

Előveszi a fotóalbumát. Kép a Mexikóvárosba készülő magyar küldöttségről a KLM gépe előtt. Másutt futások közben látható, a célvonalon vagy a gátak felett a legkülönbözőbb stadionokban. – Ez nem az Előre pályája? Te sportoltál itt – mutat a férjének egy mára megkopott felvételt. Egy másikon interjút ad Vitray Tamásnak.

Gyarmati Andreával Az év sportolója díjazottjaként fotózzák. Mint mondja, a szomszédai nemigen tudják, miről volt híres. De az óbudai házukba egyszer vízvezeték-szerelőt hívtak. A szaki megemelte az egyik ott lévő zsákot, majd megdöbbent, mitől olyan nehéz. – Ezek anyám érmei – mondta neki Balogh Györgyi fia. Huszon­nyolc kilót nyomott a zsák.

Körbevezet a veteményeskertjükben. Elhaladunk a cukkini, a paradicsom, a főzőtök mellett. – A nagyapánk kertész volt, sok időt töltöttünk a kertben. De tudnék sprintereket is nevelni. Vannak jó módszereim. Még senki nem kérdezte meg, mit gondolok. Sokan például gyönyörűen futnak, de az edzőjük elfelejtette mondani nekik, hogy gyorsulni csak a talajon lehet. A levegőben töltött idő mind lassulás – mondja. Nem jut eszébe az egyik termény neve. – Mi is az a kerek? – kérdi. Patisszon. Olyan, mint a diszkosz.

Borítóképen Balogh Györgyi. Fotó: Bach Máté.