*
Baján és Pécsett a katonai megszállást a szerbek ugyanúgy, mint az egész Délvidéken a végleges állapot előkészítésének tekintették. A magyar közigazgatást megszüntették, a magyar jegyzőket elbocsátották és a saját megbízható embereiket ültették a helyükre. Baján és Pécsett még inkább, mint a Délvidéken erős volt az a hit, hogy a szerb megszállás csak rövid átmenet lesz és ennek következtében a magyar ellenállás is élénkebb volt. A szerbek a kommunizmus idején Baján is sok embert kommunistának bélyegeztek és internáltak. Pécsett más volt a helyzet, mert a szerbek, akik a bunyevácok ösztönzésére és információjára abban reménykedtek, hogy Baját megkapják, egy pillanatig sem ringatták magukat abban, hogy Pécs is az övék lesz.
A bajai és baranyai menekültek a Délvidékre tódultak, és ezeknek csak egy kis része volt szerb, illetve bunyevác. Már 1921 szeptemberében 450 szláv menekültet helyeztek el a délvidéki köz- igazgatásban. A Jugoszláviába került pécsi emigráció vezére Linder Béla volt, aki a pécsi köztársaság rögeszméje körül a legtöbbet buzgólkodott. Linder Belgrádban telepedett le, kapcsolatokat teremtett a belgrádi politikai tényezőkkel és a csoportja sok bajt és zavart okozott később is a délvidéki magyarságnak. Állandóan szította a gyanút a szerb politikusok között és a hányszor bonyodalom támadt Belgrád és Budapest között, Linder egészen nyíltan mind szóban, mind írásban a legerélyesebb lépéseket sürgette Magyarország ellen a frankhamisítási per idején és a marseille-i királygyilkosság után is.
(Magyar Szó, 1995. szeptember 20. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Száz éve, 1921. augusztus 14-én alakult meg a kérészéletű Baranya-bajai Szerb–Magyar Köztársaság.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!