Baranya kiürítése küszöbön áll, a délszláv megszállók lázasan készülődnek, hogy a sokáig jogtalanul bitorolt területet elhagyják és remélhető, hogy Baranya a napokban minden különösebb akadály nélkül visszakerül az anyaországhoz.
A szerb megszállók védőszárnyai alatt morgolódó és agitáló magyar „emigránsok” és kommunisták azonban még az utolsó pillanatban végső erőfeszítést tettek, hogy lealkonyuló uralmukat egy kétségbeesett, de a maga egész beállításában nevetséges aktussal meghosszabbítsák. A szomorú emlékezetű októberi forradalomnak eljátszották a paródiáját és kikiáltották a Magyar-Szerb Baranyai Népköztársaságot.
Kaposvári híradás szerint a pécsi szocialista párt vasárnap délelőtt a Széchenyi-téren tüntető gyűlést rendezett. Röpcédulák özöne harangozta be jóelőre a gyűlést, a mely elejétől végéig teljesen blöffszerüen folyt le. Alig kétezer ember jelent meg a nagy apparátussal megrendezett gyűlésen. Határozatképpen kikiáltották a Baranyai Magyar-Szerb Népköztársaságot. A köztársaság a délszláv állam és a kisantant protektorátusa alá helyezte magát.
Megválasztották az intéző-bizottságot, melynek elnöke Dobrovics Péter, ismert szocialista-kommunista szerbbarát agitátor lett. Dobrovics Péterről meg kell említeni, hogy még néhány évvel ezelőtt Budapesten élt, jónevü festőművész és pánszláv agitációért egyszer már meggyűlt a baja a magyar hatóságokkal. A gyűlés résztvevői egyébként Belgrádba küldöttséget menesztettek, a mely jelentette a délszláv kormánynak a köztársaság kikiáltását és kérte, hogy a kormány támogassa törekvéseiket.
(Budapesti Hírlap, 1921. augusztus 17.)
Az Újság megírta, hogy a pécsi törvényszék szombatra tűzte ki annak a monstre-pörnek a főtárgyalását, amelyen ítélkeznek azok felett, akik a szerb megszállás utolsó hetében Pécsett kikiáltották a baranyai magyar-szerb köztársaságot. A főtárgyalásra a bíróság hatvan embert idézett meg, akik közül többen ismeretlen helyen tartózkodnak. Mint megállapították, a vádlottak közül többen Jugoszláviába szöktek, közöttük Linder Béla is, a Károlyi-kormány volt hadügyminisztere, aki a megszállás alatt Pécs polgármestere volt.
Linder Béla Belgrádból ma röpiratot küldött Pécsre Tekintetes kir. Törvényszék, mint büntetőbíróság címen. A röpiratban elmondja Linder Béla, hogy miért marad el a szombati főtárgyalásról. „Alaptalanul vonták be a mozgalomba – írja –, holott a bíróságnak is tudnia kellene, hogy semmi közöm sem volt a köztársaság kikiáltásában, sem előkészítésében. A kormány és a bíróság azért üldöz, mert demokratikus politikai hitvallásom követésében Pécs polgármestere voltam. Büszkén osztozom a felelősségben.”
A röpirat további részeiben Linder Béla izgató és nemzetgyalázó kifejezéseket használ. Linder Béla a röpiratot elküldte a helybeli lapoknak. Peitler dr., vizsgálóbíró amint értesült a röpiratról, nyomban intézkedett, hogy azt izgató és nemzetgyalázó tartalma miatt elkobozzák. A pécsi rendőrség felhívta a város lakosságát, hogy a röpiratokat szolgáltassa be.
(Az Ujság, 1925. november 1.)
*
Baján és Pécsett a katonai megszállást a szerbek ugyanúgy, mint az egész Délvidéken a végleges állapot előkészítésének tekintették. A magyar közigazgatást megszüntették, a magyar jegyzőket elbocsátották és a saját megbízható embereiket ültették a helyükre. Baján és Pécsett még inkább, mint a Délvidéken erős volt az a hit, hogy a szerb megszállás csak rövid átmenet lesz és ennek következtében a magyar ellenállás is élénkebb volt. A szerbek a kommunizmus idején Baján is sok embert kommunistának bélyegeztek és internáltak. Pécsett más volt a helyzet, mert a szerbek, akik a bunyevácok ösztönzésére és információjára abban reménykedtek, hogy Baját megkapják, egy pillanatig sem ringatták magukat abban, hogy Pécs is az övék lesz.
A bajai és baranyai menekültek a Délvidékre tódultak, és ezeknek csak egy kis része volt szerb, illetve bunyevác. Már 1921 szeptemberében 450 szláv menekültet helyeztek el a délvidéki köz- igazgatásban. A Jugoszláviába került pécsi emigráció vezére Linder Béla volt, aki a pécsi köztársaság rögeszméje körül a legtöbbet buzgólkodott. Linder Belgrádban telepedett le, kapcsolatokat teremtett a belgrádi politikai tényezőkkel és a csoportja sok bajt és zavart okozott később is a délvidéki magyarságnak. Állandóan szította a gyanút a szerb politikusok között és a hányszor bonyodalom támadt Belgrád és Budapest között, Linder egészen nyíltan mind szóban, mind írásban a legerélyesebb lépéseket sürgette Magyarország ellen a frankhamisítási per idején és a marseille-i királygyilkosság után is.
(Magyar Szó, 1995. szeptember 20. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Száz éve, 1921. augusztus 14-én alakult meg a kérészéletű Baranya-bajai Szerb–Magyar Köztársaság.
