Pucckirálynő a lejtőn

Nemátalakítás, gender, drag queen – tizenöt éve csak a legbaloldalibb amerikai egyetemeken használták e kifejezéseket, míg ma széles körben vitatjuk őket az európai közbeszédben is. Rod Dreher – aki Amerikából jött, mestersége címere a toll – az egyre nyomasztóbb genderideológia keresztény tanulságait hozta el Magyarországra. A helyzet komoly, de nem reménytelen – hirdeti a bencés szerzetesektől is tanulva.

Marcin, Saskia és Louie a konzervatív ízlésűeknek talán kissé merészen tetovált fiatal trió Németországból. A német köztévé társadalmi magazinjában, a Hallo Deutschlandban mutatták be őket. A férfi és a két nő nem csak jóbarátok: együtt is élnek hármas életközösséget alkotva – ennek minden aspektusát beleértve. Elmondják, hogy végre olyan lakáshoz jutottak, amelyik megfelel az igényeiknek. Úgy vélhetnénk, a társadalom kötelezettsége be is fejeződik azzal, hogy tolerálja ezt az élettársi közösséget, és igyekszik nem bekukkantani Marcin, Saskia és Louie hálószobájába. Szerintük viszont nem. Gyermeket szeretnének – gondolnánk, mi sem könnyebb ennél ezzel a fokozott erőfeszítéssel –, ám kifogásolják, hogy a német törvények szerint egy újszülöttnek legfeljebb két szülőt anyakönyveznek. Hárman ráadásul össze sem házasodhatnak, legalábbis egyszerre.

A férfi és az egyik nő már jelenleg is házas, most pedig a két nő esküszik majd egymásnak örök hűséget. Ezt 2017, a német politika nagy társadalometikai fordulata, az azonos nemű párok házasságának bevezetése óta meg is tehetnék, ha nem lenne egyikük már férjezett. A bigámiát tiltó törvény érvényben maradt Németországban – egyelőre. Ezért a két hölgy nem hivatalos ceremónián kel majd egybe – lelkészről már gondoskodtak, aki suba alatt összeadja őket.

Az elmúlt hónapok szivárványos híreivel Magyarországon különösen a társadalmi nemhez, a genderhez fűződő jogok, illetve tilalmak határozták meg a közbeszédet. De egyes fejlett országokban is hasonló kérdésektől hangos a közélet. Olyanoktól, amelyeknek a fogalmaik is viszonylag újak nálunk, jó magyar megfelelőjük sincs mindig. Régebben nem számított tájékozatlanságnak, ha valaki nem tudta, mi a drag queen (pucckirálynő? nőimitátor?). Ma egyes híreket nem lehet enélkül megérteni. Amerika Nyugat-Virginia államában a demokrata párti politikus, Matthew Kerner drag queen mesedélutánt is szervezett a gyerekeknek egy metodista templomban, ahol transzvesztita bevonásával a leszbikus párkapcsolatot népszerűsítették. „Nem vagyunk keresztény ország!” – hirdeti Kerner. Olaszországban a miénkhez hasonló jogszabályi viták zajlanak. A spanyoloknál – mint alicantei kolléganőnk írja – a most következő tanévben az új törvény értelmében már a tizenkét évesek is kérhetik nevük megváltoztatását, a 14–16 évesek egyik szülőjük vagy törvényes képviselőjük jelenlétében a nemüket is módosíthatják tanúk és orvosi igazolások nélkül, a 16. életévüket betöltött fiatalok pedig egyedül is besétálhatnak majd a polgármesteri hivatalba, hogy kérvényezzék a név- és nemváltoztatási eljárást. A tanároknak ehhez kell igazodniuk.

Ismerős ismerőse írja a Facebookon: „Pedagógus vagyok. Sohasem találkoztam senkivel (sem egyénnel, sem szervezettel), aki propagálni szeretett volna a diákok körében bármilyen szexualitást. Magyarországon a kiskorúakon nemátalakító műtétet csinálni nem is lehetséges, tehát nem is lehet érvényes téma.” A családon belüli erőszaktól meg nem védett gyerekek, iskolai bántalmazás, szexuális abúzus heteroszexuális felnőttek részéről, gyermekszegénység – szerinte ezek az érvényes témák. A Facebook-poszthoz mindössze pár nap alatt ezer hozzászólás érkezik, és hatezer megosztást jegyez e sorok írásakor a számláló.

Uppsalai tudósító kollégánk eközben erről számol be: Svédországban nemcsak az iskolákban, hanem évek óta az óvodákban is aktívan jelen vannak az LMBTQ-propagandisták, akik már nem elégszenek meg a homoszexualitás népszerűsítésével, hanem a két nem (férfi, nő) kizárólagosságának teljes felszámolását tűzték ki célul.

Az Antidiszkriminációs Ügynökség elnevezésű szervezet például 2013 óta vesz részt óvodai „érzékenyítésben”. Egyik képregényükben a főhős Steffi, aki kisfiúnak született, de kislánynak érzi magát. Megtudjuk tőle, hogy egyedül ő hivatott eldönteni, milyen nemű is valójában, és ebben a környezete támogatja is, kivéve az édesapját, aki „kirekesztő módon” még mindig eredeti nevén, Stefannak szólítja, és srácnak hívja. A képregényben megjelenik egy másik gyerek is, aki antifiúnak tartja magát, de nem lány. Egy szintén hatéves gyerek pedig megvitatja Steffi-Stefannal, mi a különbség egy homoszexuális és egy transznemű személy között.

Szivárványos legó

Az Insider Intelligence amerikai médiakutató összesítése szerint az amerikai gyermekműsorokban nő a nem heteroszexuális, illetve transznemű karakterek aránya. A Lego játékgyártó a nyáron piacra dobta az első LMBTQ-készletét a szivárványos identitásskála teljes tárházával és benne most már jó ismerősünkkel, a drag queen­nel. Ő a lila figura.

Kultúrlejtő – az eredetileg a német kultúrkör fölényét kifejező fogalom e vonatkozásban azt jelenti, hogy kelet felé haladva terjed mindaz, amit a liberálisok a nyugati civilizáció vívmányainak, a konzervatívok pedig a vadhajtásai­nak tartanak. A magyar szellemi élet konzervatív oldalán is veszélyt érzékelnek. A Professzorok Batthyány Köre „mély aggodalommal látja, hogy Nyugat-

Európában és az Egyesült Államokban olyan tanokat és elvárásokat akarnak széleskörűen elfogadtatni, amelyek alapvetően szemben állnak azokkal az értékekkel, amelyek életünk és gondolkodásunk alapját képezik” – foglalt állást nemrég az akadémikusokból, egyetemi tanárokból álló fórum. Mint hozzáteszik: „Természetes, hogy toleranciával tartozunk az alternatív szexuális szerepeket követő emberekkel kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartanánk elfogadhatatlannak azt a számos országban tervezett – sőt egyes helyeken már megvalósított – gyakorlatot, hogy politikai, mindenekelőtt LMBTQ-csoportok gyerekek körében ismertessék és reklámozzák a homoszexualitás, a transzgenderidentitás és más, nem tipikus szexuális orientációk »korszerűségét« és »progresszivitását«.” A kultúrlejtő fogalmához egyébként hozzátartozik, hogy a felső vége meghaladottnak és bigottnak tartja az alsó végnek a vívmányokkal, az újjal szembeni ellenérzéseit.

Túlélési tervek

Rod Dreher a lejtő felső végéről érkezett hozzánk. Az amerikai Délről való író, publicista, a The American Conservative folyóirat szerkesztője a Danube Institute konzervatív budapesti kutatóintézet meghívására pár hónapig most a magyar főváros vendége. Nemrég jelent meg magyarul is – Bakos Gergely bencés szerzetes fordításában – a Szent Benedek válaszútján: Túlélési terv keresztényeknek egy kereszténység utáni világban című kötete. A könyv az amerikai keresztények segélykiáltása.

A Pew Kutatóközpont 2020-as felmérése szerint az amerikai felnőttek mintegy kétharmada tartja magát kereszténynek (a protestánsok, illetve a katolikusok nagyjából 2:1 arányban vannak), és ez utóbbiak kétharmada vallja magát valamely gyülekezethez tartozónak. (Maga Dreher a metodista és a katolikus felekezeteket is megjárta, jelenleg ortodox közösséghez tartozik.) A hanyatlás tendenciája nyilvánvaló. Harminc éve még az amerikaiak 85 százaléka, és még 2015-ben is a 75 százaléka vallotta magát kereszténynek. „Hitünk jelentősen visszaszorul. A negyven éven aluliak már feladták, és egyszerűen csak hit nélküli keresztények akarnak lenni” – mondta Dreher könyve budapesti bemutatóján. Mahátma Gandhi a hét főbűn közé sorolta az áldozathozatal nélküli, „kényelmi” vallásgyakorlást, de számos amerikai – élükön a Fehér Ház lakójával – annyira liberális, hogy ez az egyházakat is megosztja. „Ha Biden nálam akarna áldozni, inkább meghalnék, mint hogy kiszolgáltassam neki az Oltáriszentséget” – mondta egy arizonai pap az Egyesült Államok mindössze második katolikus, egyben abortusz- és melegjog­párti elnökéről.

A Szent Benedek válaszútján többek között azt dokumentálja, ahogyan a liberális korszellem a társadalmi és médianyomás vagy akár a jog eszközével, illetve a nagyvállalatok aktív részvételével fokozatosan kiszorítja a hagyományos családfelfogást és a férfi–nő megosztást. „A világ kóros állapota paradox módon nem a kudarca, hanem a sikere a liberalizmusnak” – mondta Dreher könyvének itteni bemutatóján Patrick Deneen, az indianai Notre Dame katolikus egyetem professzora. A vállalatoknál ma már kevés, ha a dolgozók tolerálják a saját nemükhöz vonzódó kollégái­kat: a céges elvárás szerint úgynevezett szövetségesükké is elő kell lépniük. Vagyis olyan közösséget kell vállalniuk nyilvánosan – például kitűző viselésével – velük, amely szexuálerkölcsi szempontból már nem fogadható el a keresztény hívők számára. Így pedig a vallásosak munkahelyekről szorulnak ki, ahogyan lehúzhatta a rolót az a keresztény cukrász is, aki nem volt hajlandó tortát sütni egy férfi pár esküvőjére. Beperelték, a kasszája bánta. Lehet, hogy az unokája jobban érti az idők szavát – őt már érzékenyítik.

„Van, ahol állami gyakorlat, hogy ha a gyerek a másik nemhez tartozónak vallja magát az iskolában, akkor nem szólhatnak erről a szüleinek. Hormonkezelést biztosítanak a gyereknek, a szülő nem tehet semmit. Démonizálják, ha nem adja be a derekát, a gyereknek pedig nagyvonalú támogatási rendszer áll a rendelkezésére, hogy nemet váltson. Ez a propaganda dől a médiából is: rossz szülő vagy, ha nem támogatod a gyerekeket! Őrület az egész. Tizenöt éve csak a legradikálisabb amerikai egyetemeken esett szó a genderideológiáról. Ma már ott van mindenütt” – mondta Dreher a lapunknak májusban adott interjúban.

Bencés recept

Rod Dreher a keresztények önszervező, a fősodortól elkülönülten is megélő – saját szolgáltatásokkal, iskolákkal is rendelkező –, a hitet pedig valóban gyakorló közösségeiben látja a kiutat. Bencés recept ez. Jó keresztény módjára az író Szent Benedek szülőhelye, a közép-olaszországi Norcia (Nursia) monostorába is ellátogatott az anyaggyűjtéskor. Egy ott hallott legenda a látszólagos reménytelenségben is reményt ad a jövőre. Napóleon egyszer egy bíborossal vitatkozva azt mondta, megvan a hatalma az egyház elpusztítására. „Felség – mondta a bíboros – mi, a papság az elmúlt tizenyolc évszázadban mindent elkövettünk, hogy tönkretegyük az egyházat, de nem sikerült. Önnek sem fog.”

Borítóképen egy játék unikornison lovagló nő a Los Angeles-i pride parádén, 2019. Roham a hagyományos családfelfogás ellen. Fotó: Getty Images.