Pucckirálynő a lejtőn

Nemátalakítás, gender, drag queen – tizenöt éve csak a legbaloldalibb amerikai egyetemeken használták e kifejezéseket, míg ma széles körben vitatjuk őket az európai közbeszédben is. Rod Dreher – aki Amerikából jött, mestersége címere a toll – az egyre nyomasztóbb genderideológia keresztény tanulságait hozta el Magyarországra. A helyzet komoly, de nem reménytelen – hirdeti a bencés szerzetesektől is tanulva.

Ismerős ismerőse írja a Facebookon: „Pedagógus vagyok. Sohasem találkoztam senkivel (sem egyénnel, sem szervezettel), aki propagálni szeretett volna a diákok körében bármilyen szexualitást. Magyarországon a kiskorúakon nemátalakító műtétet csinálni nem is lehetséges, tehát nem is lehet érvényes téma.” A családon belüli erőszaktól meg nem védett gyerekek, iskolai bántalmazás, szexuális abúzus heteroszexuális felnőttek részéről, gyermekszegénység – szerinte ezek az érvényes témák. A Facebook-poszthoz mindössze pár nap alatt ezer hozzászólás érkezik, és hatezer megosztást jegyez e sorok írásakor a számláló.

Uppsalai tudósító kollégánk eközben erről számol be: Svédországban nemcsak az iskolákban, hanem évek óta az óvodákban is aktívan jelen vannak az LMBTQ-propagandisták, akik már nem elégszenek meg a homoszexualitás népszerűsítésével, hanem a két nem (férfi, nő) kizárólagosságának teljes felszámolását tűzték ki célul.

Az Antidiszkriminációs Ügynökség elnevezésű szervezet például 2013 óta vesz részt óvodai „érzékenyítésben”. Egyik képregényükben a főhős Steffi, aki kisfiúnak született, de kislánynak érzi magát. Megtudjuk tőle, hogy egyedül ő hivatott eldönteni, milyen nemű is valójában, és ebben a környezete támogatja is, kivéve az édesapját, aki „kirekesztő módon” még mindig eredeti nevén, Stefannak szólítja, és srácnak hívja. A képregényben megjelenik egy másik gyerek is, aki antifiúnak tartja magát, de nem lány. Egy szintén hatéves gyerek pedig megvitatja Steffi-Stefannal, mi a különbség egy homoszexuális és egy transznemű személy között.

Szivárványos legó

Az Insider Intelligence amerikai médiakutató összesítése szerint az amerikai gyermekműsorokban nő a nem heteroszexuális, illetve transznemű karakterek aránya. A Lego játékgyártó a nyáron piacra dobta az első LMBTQ-készletét a szivárványos identitásskála teljes tárházával és benne most már jó ismerősünkkel, a drag queen­nel. Ő a lila figura.

Kultúrlejtő – az eredetileg a német kultúrkör fölényét kifejező fogalom e vonatkozásban azt jelenti, hogy kelet felé haladva terjed mindaz, amit a liberálisok a nyugati civilizáció vívmányainak, a konzervatívok pedig a vadhajtásai­nak tartanak. A magyar szellemi élet konzervatív oldalán is veszélyt érzékelnek. A Professzorok Batthyány Köre „mély aggodalommal látja, hogy Nyugat-

Európában és az Egyesült Államokban olyan tanokat és elvárásokat akarnak széleskörűen elfogadtatni, amelyek alapvetően szemben állnak azokkal az értékekkel, amelyek életünk és gondolkodásunk alapját képezik” – foglalt állást nemrég az akadémikusokból, egyetemi tanárokból álló fórum. Mint hozzáteszik: „Természetes, hogy toleranciával tartozunk az alternatív szexuális szerepeket követő emberekkel kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartanánk elfogadhatatlannak azt a számos országban tervezett – sőt egyes helyeken már megvalósított – gyakorlatot, hogy politikai, mindenekelőtt LMBTQ-csoportok gyerekek körében ismertessék és reklámozzák a homoszexualitás, a transzgenderidentitás és más, nem tipikus szexuális orientációk »korszerűségét« és »progresszivitását«.” A kultúrlejtő fogalmához egyébként hozzátartozik, hogy a felső vége meghaladottnak és bigottnak tartja az alsó végnek a vívmányokkal, az újjal szembeni ellenérzéseit.

Túlélési tervek

Rod Dreher a lejtő felső végéről érkezett hozzánk. Az amerikai Délről való író, publicista, a The American Conservative folyóirat szerkesztője a Danube Institute konzervatív budapesti kutatóintézet meghívására pár hónapig most a magyar főváros vendége. Nemrég jelent meg magyarul is – Bakos Gergely bencés szerzetes fordításában – a Szent Benedek válaszútján: Túlélési terv keresztényeknek egy kereszténység utáni világban című kötete. A könyv az amerikai keresztények segélykiáltása.

A Pew Kutatóközpont 2020-as felmérése szerint az amerikai felnőttek mintegy kétharmada tartja magát kereszténynek (a protestánsok, illetve a katolikusok nagyjából 2:1 arányban vannak), és ez utóbbiak kétharmada vallja magát valamely gyülekezethez tartozónak. (Maga Dreher a metodista és a katolikus felekezeteket is megjárta, jelenleg ortodox közösséghez tartozik.) A hanyatlás tendenciája nyilvánvaló. Harminc éve még az amerikaiak 85 százaléka, és még 2015-ben is a 75 százaléka vallotta magát kereszténynek. „Hitünk jelentősen visszaszorul. A negyven éven aluliak már feladták, és egyszerűen csak hit nélküli keresztények akarnak lenni” – mondta Dreher könyve budapesti bemutatóján. Mahátma Gandhi a hét főbűn közé sorolta az áldozathozatal nélküli, „kényelmi” vallásgyakorlást, de számos amerikai – élükön a Fehér Ház lakójával – annyira liberális, hogy ez az egyházakat is megosztja. „Ha Biden nálam akarna áldozni, inkább meghalnék, mint hogy kiszolgáltassam neki az Oltáriszentséget” – mondta egy arizonai pap az Egyesült Államok mindössze második katolikus, egyben abortusz- és melegjog­párti elnökéről.

A Szent Benedek válaszútján többek között azt dokumentálja, ahogyan a liberális korszellem a társadalmi és médianyomás vagy akár a jog eszközével, illetve a nagyvállalatok aktív részvételével fokozatosan kiszorítja a hagyományos családfelfogást és a férfi–nő megosztást. „A világ kóros állapota paradox módon nem a kudarca, hanem a sikere a liberalizmusnak” – mondta Dreher könyvének itteni bemutatóján Patrick Deneen, az indianai Notre Dame katolikus egyetem professzora. A vállalatoknál ma már kevés, ha a dolgozók tolerálják a saját nemükhöz vonzódó kollégái­kat: a céges elvárás szerint úgynevezett szövetségesükké is elő kell lépniük. Vagyis olyan közösséget kell vállalniuk nyilvánosan – például kitűző viselésével – velük, amely szexuálerkölcsi szempontból már nem fogadható el a keresztény hívők számára. Így pedig a vallásosak munkahelyekről szorulnak ki, ahogyan lehúzhatta a rolót az a keresztény cukrász is, aki nem volt hajlandó tortát sütni egy férfi pár esküvőjére. Beperelték, a kasszája bánta. Lehet, hogy az unokája jobban érti az idők szavát – őt már érzékenyítik.

„Van, ahol állami gyakorlat, hogy ha a gyerek a másik nemhez tartozónak vallja magát az iskolában, akkor nem szólhatnak erről a szüleinek. Hormonkezelést biztosítanak a gyereknek, a szülő nem tehet semmit. Démonizálják, ha nem adja be a derekát, a gyereknek pedig nagyvonalú támogatási rendszer áll a rendelkezésére, hogy nemet váltson. Ez a propaganda dől a médiából is: rossz szülő vagy, ha nem támogatod a gyerekeket! Őrület az egész. Tizenöt éve csak a legradikálisabb amerikai egyetemeken esett szó a genderideológiáról. Ma már ott van mindenütt” – mondta Dreher a lapunknak májusban adott interjúban.

Bencés recept

Rod Dreher a keresztények önszervező, a fősodortól elkülönülten is megélő – saját szolgáltatásokkal, iskolákkal is rendelkező –, a hitet pedig valóban gyakorló közösségeiben látja a kiutat. Bencés recept ez. Jó keresztény módjára az író Szent Benedek szülőhelye, a közép-olaszországi Norcia (Nursia) monostorába is ellátogatott az anyaggyűjtéskor. Egy ott hallott legenda a látszólagos reménytelenségben is reményt ad a jövőre. Napóleon egyszer egy bíborossal vitatkozva azt mondta, megvan a hatalma az egyház elpusztítására. „Felség – mondta a bíboros – mi, a papság az elmúlt tizenyolc évszázadban mindent elkövettünk, hogy tönkretegyük az egyházat, de nem sikerült. Önnek sem fog.”

Borítóképen egy játék unikornison lovagló nő a Los Angeles-i pride parádén, 2019. Roham a hagyományos családfelfogás ellen. Fotó: Getty Images.