Javában zajlik az 1875 és 1884 között épült Magyar Állami Operaház épületének részleges felújítása. A restaurátorcsapat vezetője, Verebes Dóra festő-restaurátor a főlépcsőházon át az emeleti büfé több emelet magas csarnokába kalauzol. A falak előtt körben fémállványzat magasodik, amelyeken a díszítőfestést, aranyozást végzik. A restaurátorok feladata emellett letisztítani, kisebb-nagyobb mértékben konzerválni a kor legnevesebb művészei által alkotott falfestményeket és vásznakat, hiszen az Operaházban Feszty Árpád és Ujváry Ignác alkotásain kívül számos nagy méretű mű található Lotz Károlytól, Than Mórtól, Székely Bertalantól és Vastagh Györgytől is.
Az állványzat második szintjére felkapaszkodva aztán fejmagasságban szembetalálkozunk Feszty Árpád megmaradt szekkóival (száraz vakolatra festett temperaképeivel). Az Operaház építésekor készült kilenc nagy méretű kép közül csak négy maradt meg épen. 1897–98 telén az épület beázott, és ekkor öt falkép megsérült. A négy épen maradt alkotás megfeketedve ugyan, de azóta is látható a büfé falain, ezeket most tisztítani, restaurálni és konzerválni fogják – tájékoztat a vezető restaurátor, majd továbblépve megpillantjuk a sérült öt falképet is. Ezek megmaradt részeinek állapota látszólag megegyezik a már látott négy képével, azonban a szélük minden irányban arasznyi sávban hiányzik, a képek közepét pedig egy másfél arasznyi maltersáv vágja keresztbe. Ezeket a rémes bevéséseket azért követték el 1904-ben, hogy a pusztulásra ítélt szekkók pótlására született Ujváry-féle olaj-vászon képek vakkereteinek lécei elférjenek a falban, a kép ne emelkedjen ki a síkból.
– Ez tragédia, mert a korabeli beázásból fakadó károsodást a mai restaurátorok rutinos könnyedséggel helyre tudták volna hozni. Akkoriban más volt a szaktudás és más a szemlélet is. Most azonban, hogy a szekkók fele-harmada hiányzik, a hiányzó részek újraalkotása már nem volna szakmailag etikus. Az öt elpusztult Feszty-képről eddig csak három fametszetet, egyről pedig egy rossz minőségű fényképet ismertünk.