A zene születése

Javában zajlik az 1875 és 1884 között épült Magyar Állami Operaház épületének részleges felújítása.

BudapestAz Operaház rekonstrukciója. Lotz freskókat találtak az első emeleti büfé falain Fotó: Teknős Miklós

A mostani feltárás lehetővé tette az ábrázolások pontos megismerését és terembéli elhelyezkedését – összegzi Verebes Dóra vezető restaurátor.

Közben csatlakozik hozzánk Görbe Márk művészettörténész, akinek egyik kutatási területe Feszty Árpád művészete – amelyről nemrégiben elsőként kismonográfiát is írt –, és avatott ismerője Ujváry Ignác életművének is. 

Tőle tudjuk, hogy Ujváry fiatal tanítványként már segédkezett az Operaház építésekor Lotz Károlynak a kupolafreskó megfestésében, de akkor még nem bízták meg önálló kép elkészítésével. Feszty viszont már ismert festő volt, amikor feladatul kapta a büfécsarnok képeinek megfestését. Saját témaötlete volt, hogy A zene születése című ciklus természeti hangok allegóriáit ábrázolja: kagylóbúgást, madárfüttyöt, nádsuhogást, patakcsobogást, viharzúgást, tengermorajlást, visszhangot. 

– Az akadémikus stílusban festett preszimbolista művek közt különösen érdekes az a faun, aki egy ágon ülő madarat figyel. Tudva, hogy Feszty nagy példaképe volt a svájci Arnold Böcklin, nehéz nem észrevenni, hogy ez a kép mennyire emlékeztet Böcklin Faun hallgatja a feketerigó füttyét című képére. Sajnos Fesztynek ez az alkotása is az elpusztultak között van, ugyanakkor érdekes, hogy a pótlásával megbízott Ujváry Ignác is megfestette a madárfüttyöt hallgató faunt, csak ő gyerekként és eltérő tájba illesztve – magyarázza a művészettörténész, akiben joggal merült fel a kérdés, hogy vajon a beázás után miért nem Fesztyt kérték fel a képek újraalkotására. Mint az az Operaház emléktárában megőrzött levelekből kiderül, Feszty valóban felajánlotta, hogy újrafesti a szekkókat, sőt meg is bízták a legjobban megsérült kép elkészítésével, azonban ő a színharmónia miatt ragaszkodott hozzá, hogy egy lépésben készíthesse el mind az ötöt, cserébe felajánlotta a dalszínháznak, hogy megelégszik azzal, ha ötéves részletben fizetik ki.

Fotó: Teknős Miklós

Az üzlet megkötésére azonban ismeretlen okból nem került sor, helyette felkérték Ujváryt – aki egyébként az Operaház díszletfestését is felügyelte, és az iparművészeti főiskola tanára is volt – az öt kép pótlására, levehető olajfestmény formájában. Ettől kezdve Feszty nem tartotta többé számon saját műveként az operaházi képciklusát. Ráadásul a Feszty-körkép többekkel közös megfestése végére a két művész el is távolodott egymástól. 

Pedig ezek a képek jelentették a Feszty hírnevét állami körökben is megalapozó első nagyszabású megrendelést. Ezután kapott megbízást a régi Nemzeti Színház, a városligeti Királyi Pavilon és a Budavári Palota büfétermét díszítő falképekre, amelyeket azonban egytől egyig elpusztított a háború és a szocializmus. Egyetlen kivételként maradt fenn a Párizsi Nagy Áruház Lotz-termében lévő falfestménysorozat Fesztytől.

Most a sérült operaházi festmények – a konzerválás és publikációs célú fényképezés után – néhány évtizedre ismét eltűnnek a helyükre restaurálva visszakerülő Ujváry-pannók mögött. Mindennek az a fő haszna, hogy immár legalább tudjuk pontosan, mit ábrázoltak és milyen állapotban vannak a Feszty-szekkók e fennmaradt töredékei. Ha nem is lettünk végül gazdagabbak öt Feszty-alkotással, legalább gazdagabbak lettünk azzal az ismerettel, hogy mi veszett el 1904-ben egy vésőre lesújtó kalapács nyomán.