Nincs másik épülettípus, amelyik oly tökéletesen kifejezné a keresztény világ egységét és harmóniáját, mint a templom. Liturgiánkat görög-római műveltségre épülő építészeti megoldások szolgálják ki. Az antik örökség és a kereszténység azonossága számunkra természetes. …resonare Christum Corde romano (dicsőíteni Krisztust, római szívvel) – írta Nolai Szent Paulinus az V. század elején, és ez azóta is igaz.
A Nyugat templomában az V. századtól kezdve jelen van szentírási események ábrázolása.
A Kelet – és a tízparancsolatra hivatkozó nagy korai puritánok, Kaiszareiai Euszebiosz, Szalamiszi Epiphaniosz és társaik – elvetették az alakos ábrázolást. Számukra a Nyugat képzőművészetének alapját képező azon antik felfogás, amelyben az ábrázolás az ábrázolt lényegét tartalmazza, szentségtörés, megnyilvánulása provokáció. Nekünk viszont máig ez művészetünk és keresztény világképünk alapja. A III. Sixtus pápa által építtetett római Santa Maria Maggiore-templom (432 után) után a templomok befogadták a képzőművészet nagyszerű alkotásait.
A mi magyar világunk a török korig igazodott az európai építészethez. Román, gót és reneszánsz építészetünk nem volt rosszabb, mint bármely európai országé. Kár, hogy e korszak legnagyobb alkotásai a trianoni határon kívül rekedtek – de így is kulturális örökségünk részei.
Másfél évszázadnyi megszakítás után mintarajzok és típuskönyvek nyomán barokk templomok sora épült a XVIII. században. Falusi templomainkat mintha mind ugyanabból a kuglófformából vették volna ki; egy torony, hevederek között három csehboltozatos mező, boltozott szentély, jobbra sekrestye, onnan feljárat a szószékre, a toronyoldalon karzat, orgonával. Tudatunkban ez a „magyar templom” formája. E megoldás sokáig tartotta magát. Utolsó megépült példája a romfalcsonkokra emelt makkosmáriai templom, amelyet Schall József tervei alapján építettek fel 1947–1950 (!) között. A két világháború közötti neobarokkunk azonban már inkább a délnémet és felső-ausztriai barokk építészetet követte – amint látható például a szentimrevárosi Szent Imre-templom homlokzatán (Wälder Gyula, 1936–38).