Bomlasztó tőke?

A gyanakvó megfigyelők úgy definiálják a kínaiak külföldre irányuló közvetlen működőtőke-beruházásait mint rontó invesztíciókat, amelyek negatív hatással vannak a kisebb, gyakran állítólagosan csak névlegesen ­demokratikus országok piacgazdaságára. Mások viszont meg vannak győződve arról, hogy ezek a befektetések nem jelentenek semmiféle veszélyt.

A „korrodáló, bomlasztó tőke” koncepciója a Center for International Private Enterprise amerikai kutatóintézetből ered, s azokat a külső pénzügyi forrásokat jelöli, amelyek nem átláthatók, nem számonkérhetők és semmiféle piaci orientációjuk nincs. „Tipikusan olyan autoriter államokból származnak, mint Oroszország és Kína, s a fogadó ország kormányzási hézagaiba szivárognak be a gazdaságpolitika befolyásolása érdekében” – magyarázza a Deutsche Welle német hírportálnak a pozsonyi Ázsiai Tanulmányok Közép-európai Intézetének (CEIAS) vezetője. Szerinte Szlovákia és Csehország esetében Peking a Kínában pénzügyi érdekeltségekkel rendelkező helyi oligarchákkal épített ki jelentős kapcsolatokat. Ezt a viszonyt később úgy alakították, hogy megfeleljenek a kínai érdekeknek. Kína olyan ügyesen keverte volna az „oligarchakártyát”, hogy a két országban egyszerre fejti ki befolyását például a kormányzati kommunikációs hálózatok terén – állítják a kutatók. Egy tanulmány pedig azt mutatta ki, hogy a kínai CEFC China Energy bankcsoport kisebbségi részesedést szerzett a J&T Finance nevű cseh–szlovák pénzügyi társaságban.

Kelet-Közép-Európában Magyarországra áramlott a legnagyobb mértékű kínai működő tőke (FDI), s olyan megaprojektek futnak és állnak előkészület alatt, mint a Budapest–Belgrád vasútvonal vagy a sanghaji Fudan Egyetem campusa. Hazánkban az összes FDI-projekt egyik részét az a 97 kiemelt működőtőke-beruházás adja, amelyekről 2020-ban született pozitív döntés.

A fejlesztések összértéke közel 2,5 milliárd euró (kilencszázmilliárd forint), ezek 10 112 új munkahelyet jelentenek a következő időszakban. Az ázsiai befektetők összesen harminc beruházást valósítanak meg (ez az összes projekt 31 százaléka) 1,165 milliárd euró értékben.

A teljes, tehát az eddigi kínai FDI értéke tavaly ötmilliárd dolláron állt, most pedig a legnagyobb, 184 millió eurós új befektetést a kínai Semcorp valósítja meg – de a kínai beruházások között olyan nagy befektetőket is érdemes megemlíteni, mint a Lenovo, a Wanhua, a Bank of China és a Shenzhen Kedali vállalatok. Ezeken kívül Magyarországon már régtől fogva jelen vannak Kína legnagyobb távközlési társaságai is, mint a Huawei és a ZTE. A kétoldalú kereskedelem is kedvezően alakult: 2020 első felében az áruforgalom értéke elérte az 5,35 milliárd dollárt, s ez 9,8 százalékos emelkedés az egy évvel korábbi adatokhoz képest.

A térség legnagyobb országa, Lengyelország ugyanakkor sajátos pozíciót foglal el az egy ideje már folyamatosan veszekedő EU és a „gyanús” gazdasági műveleteket végző Kína között – egyik entitás sem túl szimpatikus Varsónak. Brüsszel jogállamisági kérdések miatt vegzálja a lengyeleket, Varsó Peking iránt tanúsított viselkedését pedig az amerikai–kínai kapcsolatok alakulása befolyásolja, aminek következtében Lengyelország rendszerint Washington elkötelezett szövetségese szerepében tetszeleg. Ez már abban is megmutatkozott, hogy néhány évvel ezelőtt lelkesen csatlakozott az USA Kína-ellenes 5G-politikájához.

A térség politikai és gazdasági elemzői ugyanakkor megjegyzik, Lengyelország viselkedése néha kiszámíthatatlan, mivel ideológiáját és cselekvését „a nemzeti érdekek és az önazonosság hangsúlyozására helyezi”.

Némileg más a helyzet Litvániában. A balti állam februárban bojkottálta a kelet-európai országokat és Kínát összefogó együttműködési fórum (17+1) csúcstalálkozóját, s kijelentette, Kínával kizárólag az EU-val összhangban, a 27+1 keretében hajlandó együttműködni. Litvániának egyébként sincsenek számottevő pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatai Pekinggel.

A pozsonyi CEIAS szerint Litvánia esete azt mutatja, hogy mennyire törékeny Kelet-Európában a kínai befolyás. Még kérdéses, hogy a másik két balti ország követi-e Vilnius példáját. Ez leginkább Észtországról képzelhető el, ámbár diplomatikusabb tálalásban.

Ami a letteket illeti, a három ország közül ők hezitálnak talán a legkevésbé. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az ország lakossága pozitívan ítéli meg a távol-keleti birodalmat. Egyébként több országban is a politikai libikóka érvényesül, ugyanis a kínai kapcsolatokat tipikusan az uralkodó kormánykoalíció fejleszti. Következésképpen, amint a következő választáson az ellenzék győz, az új kormány fokozottan kritikussá válik Kínával szemben, ahogy ez történt Szlovákia és Litvánia esetében. Ez történne Csehországban és Magyarországon is, amennyiben az ellenzék kerülne hatalomra a következő választáson. Ugyanakkor több esetben is bebizonyosodott, hogy Kína fütyül a politikai befolyásra, s kizárólag a profitot előtérbe helyező merkantil szellemben jár el, amikor befektet.

Bulgáriába és Romániába viszont kevesebb kínai tőke áramlik, mint Közép-Európába, mivel a két ország inkább az uniós és a NATO-kapcsolatokat helyezi előtérbe. 2018-ban ugyan Peking stratégiai szintre emelte a kínai–bolgár kapcsolatokat, de Szófia, amerikai nyomásra, némiképp megváltoztatta a kurzust, amikor kizárta a Huawei távközlési céget az ötödik generációs hálózatépítésből. Bukarest hasonlóképpen járt el, s az állami infrastruktúra-programokból kizárt minden olyan országot, amelynek nincs kétoldalú kereskedelmi megállapodása az EU-val. Románia továbbá 2019-ben ugyancsak kitiltotta a Huaweit a G5-programokból, valamint felmondta a csernavodai atomerőmű építéséről szóló megállapodást.

A CEEAS egy nemrégiben publikált jelentése szerint Kína működőtőke-pozíciói meglehetősen mérsékeltek a térségben. Hivatalos kínai adatok ugyanis azt mutatják, hogy 2000 és 2019 között az Európába irányuló 129 milliárd dollár értékű kínai befektetésből mindössze tízmilliárd dollár kötött ki Közép- és Kelet-Európában. A kereskedelemben némiképp másként fest a helyzet. Például Bulgária 2020-ban 870 millió dollár értékű árut exportált Kínába, míg onnan 1,7 milliárd dollár értékű áru érkezett. Kína továbbá a 2006-os 0,6 százalékról 2020-ra 2,7 százalékra növelte részarányát Bulgária teljes külkereskedelmében. Ugyanakkor a Bulgáriába érkező összes működő tőkének mindössze egy százaléka származik Kínából. Romániában még nagyobbak a különbségek. Keleti szomszédunk 2019-ben 850 millió dollár értékben exportált ázsiai partnerének, míg onnan ötmilliárd dollárnyi importáru érkezett. Ami az FDI-t illeti, Kína nem szerepel Románia legnagyobb befektetői között – a kínaiak 2000 és 2019 között mindössze 1,4 milliárd dollárt hagytak a kelet-európai államban.