Bosszúhadjárat

Szeptember elején Emmanuel Macron francia államfő háromnapos látogatáson vett részt Marseille-ben. Ilyen hosszú kiruccanást az államelnökök általában csak baráti országokban tesznek. Ez a neves kikötőváros meg Franciaország területén van. Nagy lehet a baj. Macron átfogó tervvel állt elő Marseille problémáinak orvoslására. De mintha már más kormányok is előhozakodtak volna ilyen elképzelésekkel.

FRANCE-POLITICS-POLICE Fotó: LUDOVIC MARIN Forrás: Europress/AFP

De a jelek szerint a comore-iekkel sem. A Fekete klán rajtaütött a cigányokon: három embert megöltek, kettő súlyosan megsebesült. Aztán jött a bosszú, majd a bosszú bosszúja és így tovább. Az Ahamada család tagjai és a Bengler fivérek hozzátartozói sem kerülték el a leszámolást.

A rendőrség összegzése szerint az eltelt tizenhárom év alatt több mint száz halottja van a bosszú­hadjáratnak. Megpróbálták kivonni a forgalomból a két klán vezetőit, amihez nem volt nehéz terhelő bizonyítékokat gyűjteni. Két Ahamada testvért hosszú évekre bebörtönöztek, csakúgy, mint hadnagyaikat. 2010 végén a Bengler fivérek is lakat alá kerültek, mégpedig emberrablás és kínzás miatt ítélték el őket. „Most börtönben ülök – mondta akkoriban egyikük. – De úgy érzem, ez az én biztonságomat is szolgálja.” A leszámolásoknak azonban a főnökök bekasztlizása sem vetett végett, ugyanúgy folytatódnak, mint annak előtte. Sőt a rendőrség nem hivatalosan a jelenlegiekről is azt gyanítja, hogy a sorozatba illenek.

A halottak és lesitteltek nevét böngészve alig találunk francia hangzásút. Marseille 2600 éve is bevándorlók városa volt, ahol egy tudományos felmérés szerint ma 188 nyelvet beszélnek. „Marseille-ben megtalálható minden problémája Franciaországnak – nyilatkozta egy helyi újságíró, Philippe Pujol a Le Figaro napilapnak.

– Vannak gazdagabb és nagyon gazdag környékek. Aztán szegényebbek, amelyek közül jó néhány nagyon szegény.” Manuel Valls volt szocia­lista kormányfő tudja a megoldást. Ledózeroltatná azokat  a városnegyedeket, ahol a bűn az úr. A lakosságot meg széttelepítené. Ő könnyen ­beszél, hiszen már semmilyen kormányzati funkciót nem visel. Félő, hogy terve komoly ellenállásba ütközne nemcsak az északi kerületekben, ahol elkövetik ezeket a gyilkosságokat, hanem az egész országban.

A bevándorlók „szakmája”

A marseille-i kábítószer-kereskedelem a bevándorlók „szakmája”. Mégpedig az észak-afrikaiaké. Az arabok közreműködésével érkezik a marihuána, a kokain, a heroin a városba. Egyes drogügyletekben jártas bűnözők szerint a szálakat egyértelműen Marokkóból és Spanyolországból mozgatják. A 80-as, 90-es években  a drogüzletágban a korzikaiak voltak nyeregben, de már veszítettek befolyásukból, megtartották viszont a nyerőgépek körében vitt szerepüket. Az észak-afrikai – marokkói, algériai, mali – káidok, azaz középvezetők irányítják a kábítószer-terítést. Soha nem látni a kerületekben nagyfőnököt, mint a multinacionális vállalatoknál, ahol évtizedeket el lehet tölteni anélkül, hogy egy egyszerű munkás az elnök-vezérigazgatóval találkozna. 

Megrendelés mobilappon

Marseille egész északi részén a kábítószer-terjesztésből napi 80-100 ezer euró bevétel származik – vélik a rendőrségi források. A hivatalos szervek tudomása szerint mintegy 156 elosztópont működik a városban. A dílerek általában „korán” kezdik a napot, úgy délelőtt tíz-tizenkettő körül már a karosszékükben ülve várják a kuncsaftokat. Egy műszak éjjel kettőig tart, úgyhogy 14 órát kell lenyomniuk. Minden vevővel kedvesnek kell lenniük, nehogy elszúrják a holnapi üzletet. Soha nincs náluk nagyobb kábítószer-mennyiség, ha a rendőrség rajtuk üt, el tudják kerülni a hosszabb letartóztatást. Ha kifogynak az áruból, adnak egy jelzést, és a még általuk sem ismert raktárból (hogy ne tudják esetleg elfecsegni a hollétét) azonnal érkezik az utánpótlás. Vannak, akik haladnak a korral, és mobilappon kapják meg a megrendelést, amelyet robogón házhoz szállítanak. Egy díler nem kap valami fényes juttatást, úgy napjában száz euró üti a markát.

A káidoknak megvan a módszerük, hogy a kábítószer-dílereket is drogfogyasztóvá tegyék. Így pénz nélkül jutnak kábítószerhez, de egyben eladósodnak a főnökük felé, aki bármit megcsináltathat – így akár merényleteket is – velük, csak hogy törlesszék az adósságukat. A nagyfőnökök nem csak drogban utaznak. Mindenféle csempészetben jártasak, rablásokból, lopásokból egészítik ki bevételeiket, az illegális fegyverkereskedelemből is leesik nekik egy rész, de akár pénzhamisítást is vállalnak. Marseille-t úgy tíz nagy drogbanda uralja. Egyes vélemények szerint négyszáz főnél nem dolgoznak többen nekik. Más források ezt a számot túl csekélynek tartják, szerintük legalább a kétezer főt eléri a bandatagok létszáma. 

Vajon mit tudott ígérni Macron államfő azoknak a munkanélkülieknek, akik ezeken a lakótelepeken élnek, ahol a fiatalok hetven százalékának esélye sincs a munkára? Az állam elsődleges célja a drogkereskedelem felszámolása – jelentette ki az elnök, aki további rendőri jelenlétet vizionált. Javítják a képzést, az oktatás feltételeit, felújítják a lakótelepeket, nagyobb lakásokat alakítanak ki, a tömegközlekedés majd egyszer kiér hozzájuk is. Bátorítják a tőkét, hogy hozzanak ide beruházásokat. Ez mind szép, de Marseille talpra állítására hasonló elképzelések voltak már évekkel ezelőtt is. Ma láthatjuk, hogy ezek sem tudták kiütni a kezekből a lövésre emelt fegyvert.

Borítókép: Emmanuel Macron eligazítást tart a helyi rendőrkapitányságon (Europress/AFP)