Az újonnan bekerülő idegen szavak értelemszerűen neologizmusok a magyar nyelvben, ezt az is jelzi, hogy néhány kétféle írásmóddal szerepel, az eredeti és a fonetikusan átírt formában: avatar ~ avatár (valamely élő személy webes reprezentációja, általában valamilyen kép vagy ikon), cafeteria ~ kafetéria (béren kívüli juttatás, amely adó- és járulékmentes), hype ~ hájp (médiafelhajtás), pilates ~ pilátesz (edzésprogram, amely a jóga és a gimnasztika alapjaira épül), sudoku ~ szúdoku (logikai játék).
És még mindig van egy lépcsőfok: szóösszetételi elő- vagy utótag az idegen szó: klónkártya, blogregény, drónbicikli, botoxkezelés, biodíszlet, csipszadó, dizájnerdrog, kiberhadsereg, kommenthuszár, lájkvadász, offshore-lovag, patchworkcsalád, webbolt, betyárburger, babakocsifitnesz, köldökpiercing, könyvtrailer, testszkenner, sufnituning. Nem szóalkotási mód, így külön kezelendő, amikor szószerkezetben jelentkezik az idegen kifejezés: online szájreklám, freestyle foci, catering szolgáltatás, online kampány, online pénztárgép, rapid randi, unortodox gazdaságpolitika.
A Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodához gyakran érkezik olyan kérdés, amely azt firtatja, hogy az idegen szavak használatát háttérbe kellene szorítani. Megértjük a felvetést, azonban tudni kell, hogy az idegen szó használata nem nyelvészeti, hanem jellembeli kérdés: ha azt feltételezem, hogy a hallgató(ság) nem érti, akkor elkerülöm, helyettesítem magyarral, vagy körülírom. Tehát nincs és nem is kell olyan intézmény, szervezet, amely az idegen szavak fonetikus átírását szabályozná, hiszen az egy folyamat, a nyelvhasználaté. Pláne arra nincs szükség, amely rendszabályozná a használatát.
A borítókép illusztráció
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!