Tizenévesen Londonban autókat rongált meg, tűzijátékokat dobált, az egyikkel egy rendőrt is eltalált. Hamar otthagyta az iskolát. Nem volt se szakmája, se ambíciója, tehetetlennek és elveszettnek érezte magát. Tizenhét évesen le akart ugrani egy hídról. A munkaügyi központban egy hölgy azt javasolta neki, hogy haladjon lépésről lépésre. Később ez lett a címe az önéletrajzi könyvének is – Step by Step – The Life in My Journeys –, amelyben azt is elmeséli, hogyan vált felnőtté depresszióval és pánikrohamokkal küzdve.
Simon Reeve fiatalon polcokat rakodott, dolgozott szupermarketben és jótékonysági üzletben, majd a The Sunday Timeshoz került postai kisegítőnek. Később az újságnál megbízták, hogy a fegyver- és kábítószer-csempészettel kapcsolatban végezzen kutatásokat. Huszonhat évesen, 1998-ban jelent meg a The New Jackals című könyve Oszama bin Ládenről és a terrorizmusról.
A 2001. szeptember 11-i támadások után kezdett el dokumentumfilmeket készíteni a BBC számára. Azóta több mint százhúsz országban járt, és számos díjnyertes dokumentumfilmet készített. Olyan szörnyű helyekre utazott, ahonnan mások visítva menekülnek, és annyi szépséget látott a világból, amelyről a legtöbben álmodni se mernek. Forgatott szent folyók mentén, az Egyenlítőtől a Baktérítőig és a Ráktérítőig, kávé- és teaültetvényeken, zarándokhelyeken, frontvonalban, még a kongói háborúban is, ahol az elképzelhetetlen emberi szenvedés leírhatatlan természeti szépséggel ötvöződött. Sokszor hajszálon múlt az élete. Aknamezőre lépett, Gabonban elkapta a maláriát, egyszer rálőttek, a KGB kémkedésért tartóztatta le. A főhadiszállásra vitték, ahol nem állt túl jól a szénája. Szerencsére a helyi producerük észnél volt, üvöltve dörömbölt a kapunál: „Nem tartóztathatják le ezt az embert, az angol királynő rokona! Szörnyű szégyent hozna az országra!” Az ügynökök elnézést kértek, és szabadon engedték – emlékül néhány KGB-sapkakitűzővel.
A veszélyes pillanatokon kívül időnként kínos helyzetek is előfordulnak. Hogy ezekből kikerüljön, betegségre, vallási hitre vagy hirtelen sántításra szokott hivatkozni. Hisz abban, hogy a világ alapvetően biztonságos és barátságos hely, tele kedves és érdekes emberekkel.
Simon Reeve megfogadta a munkaügyi központban dolgozó hölgy tanácsát: egyik lábát a másik elé tette. Ha valaki elkezd járni, akkor fel kell emelnie a tekintetét, megmozdítania a testét, irányt és célt kell találnia. Reeve elindult, és meg se állt a világhírig. A rémült, öngyilkossági gondolatokkal küzdő tinédzser híres íróvá, elismert televíziós műsorvezetővé vált. Rájött, hogy utaznia kell. Felnőttkorában ült először repülőn. Sosem járt egyetemre. Könyvei rendkívül népszerűek. 2001-ben jelent meg a One Day in September, az Egy nap szeptemberben: az 1972-es müncheni olimpiai mészárlás és az izraeli „Isten haragja” művelet teljes története.
Reeve állítja, hogy a legtöbb ember az ételen és a biztonságon kívül ugyanazt szeretné: valamilyen célt és értelmet az életüknek. Dokumentumfilmjeit folyamatosan vetítik a tévécsatornák, ám nincsenek illúziói arról, hogy ezekkel drámai változásokat érhet el a világban. De legalább megtudjuk, mi folyik körülöttünk.
Borítóképen Simon Reeve. Forrás: FLICKR
