Michael és Caitlin élete a huszonöt év során kettévált: a valóság és az érzelmek kerültek egymástól távol, egymással szembe – O’Callaghan regénye ezt a két világot, ezt a két fél életet szembesíti az utolsó találkozás napjának történetében. A regény végül is arról a dilemmáról szól, hogy a negyedszázad alatt kialakult körülmények, a megszilárdult, sőt megkövesedett egzisztenciális és házastársi viszonyok meghatározottságát képes-e legyőzni a rajongó lélek elszántsága, a szerelem ereje.
Végül azok az erővonalak bomlanak ki lassan-lassan a regény szövetéből, amelyek összekötik vagy éppen elválaszthatják az egymás iránt vonzódó férfit és nőt. A döntés meghozatalához számvetésre is szükségük van, számvetésre az életükkel, az öregedés gondjával, az elmúlás gondolatával, a már megteremtett egzisztenciával, illetve a lehetséges áldozatokkal és a várható veszteségekkel. Számvetés a kötelezettségeikkel és a vágyaikkal. Meg talán azzal a fölismeréssel, hogy titkolt kapcsolatuk az évek során ugyanúgy magára öltötte a megszokottság rutinját, mint a házasságuk. Ötvenes éveikben az emberek már körültekintően mérlegelnek, a lángoló érzelmeket elnyomják a racionális érvek, a pró és kontra szembesített gondolatok. Ahogy a nyári tengerpart, a vidámpark kavalkádját, zajos, színes forgatagát is idő jöttével elnyomja a fagyos tél csöndes kietlensége.
(Billy O’Callaghan: Szerelmem, Coney Island. Ford.: Pék Zoltán. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 168 oldal. Ára: 3324 forint)
(A borítókép illusztráció. Fotó: Pixabay)
