Több, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők a Pesti Vigadó épületében. Az Orcád világossága a görögkatolikus egyház kulturális sokszínűségébe enged bepillantást; a Legyetek tanúim a jelenlegi rendezvény történelmi előképét, az 1938-as budapesti katolikus világtalálkozót mutatja be; az Ezerarcú szeretet pedig a Katolikus Karitász segítő tevékenységét ismerteti meg a közönséggel.
Az Orcád világossága az épület ötödik emeleti kiállítóterében kapott helyet. A halkan szóló, méltóságteljes zene és a kissé gyenge, félhomályos világítás hamar áhítatos hangulatot teremt. A látogató e miliőben ismerkedhet meg a magyarországi görögkatolikus egyház történetének főbb pontjaival s az általa létrehozott műalkotásokkal.
A készítők idejekorán tisztázzák, miről is van szó: a „görög” ebben a szókapcsolatban nem nemzetiséget jelöl, hanem a „bizánci” szinonimája. A görögkatolikus egyházak hivatalos megnevezése tehát „bizánci rítusú katolikus egyházak”, amelyek – az úgynevezett kánoni egység révén – elfogadják a római pápa egyházfőségét, valamint a római katolikus egyház tanításait. (A görögkatolikus ugyanakkor nem a görögkeleti egyház szinonimája. Ez utóbbi – az 1054-es nagy egyházszakadás óta – a pápa főségét el nem fogadó ortodoxia része.)
A készítők röviden megemlékeznek hazai kegyhelyükről, Máriapócsról. A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén található település annak köszönheti e státuszt, hogy görögkatolikus fatemplomának Istenszülő- (Szűz Mária-) ikonja 1696 novemberében könnyezni kezdett. A festményt ennek következtében – császári parancsra – Bécsbe szállították, és a rákövetkező évben a keresztény hadak győzelmet arattak a török seregek felett. Ezt követően már csak a másolata jutott vissza Máriapócsra, ám utóbb abból is könnyek kezdtek szivárogni.
A tárlaton megtekinthető a szóban forgó replika, számos egyéb ikonnal – bizánci alapokat mutató, de jellegzetes kelet-európai hatásokat is hordozó festménnyel – együtt, melyek közül talán Az utolsó ítélet című alkotás a legszemléletesebb. E jókora kép 15 jelenetben tárja a néző elé, mi vár az emberekre a végső megmérettetés idején: az Istennek tetsző életet élők a mennyországba jutnak, a bűnösök pedig a pokolba kerülnek – a festmény jobb alsó sarkában látható képkocka közvetlenül e helyet mutatja, a Gonosszal és az öt üsttel, melyekben a kárhozottak szenvednek. A XVII. század közepén keletkezett, Hajasdról (Kárpátalja) származó összetett alkotás – kivitelezésének színvonalát, kifejező erejét tekintve – semmiben sem marad el a hasonló témát tárgyaló nyugati társai mögött; felépítése és részletező előadásmódja pedig a képregények történetmesélésével állítható párhuzamba.
De nem csak a korábbi századok képtermését csodálhatjuk meg: az időben hozzánk legközelebb eső darab 2011-ben keletkezett. Az istenszülő oltalma – Makláry Zsolt alkotása – egy 1914-ben bekövetkezett tragikus eseménynek állít emléket: az akkor még létező Osztrák–Magyar Monarchiában valamelyik titkosszolgálat – a kísérőszöveg szerint feltehetőleg az orosz vagy a román – bombát küldött az egyház hajdúdorogi egyházmegyéjét vezető püspök címére. Az egyházfő elkerülte a merényletet, a felrobbanó pokolgép azonban kioltotta három hívő életét – ők is szerepelnek az ikonon.
Az érdeklődők még számos egyéb tárgyat csodálhatnak meg, a különféle ikonosztázoktól, kelyhektől és keresztektől kezdve a görögkatolikus liturgia fordítás- és könyvészettörténeti jelentőségű darabjaiig. Akit pedig az épített örökség foglalkoztat, több templom makettjét is szemügyre veheti, sőt a mándoki fatemplom kicsinyített mását – az odakészített elemek segítségével – akár maga is létrehozhatja.
A hatodik szinten helyet kapó két tárlat közül az első, a Legyetek tanúim a Budapesten 1938 májusában megtartott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előzményét eleveníti fel. A XIX. század vége óta megtartott konferenciák fő célja az Eucharisztia (oltáriszentség) tiszteletének elmélyítése, Krisztus világban való jelenlétének hirdetése. Az első budapesti alkalom a XX. századi magyar katolicizmus egyik legnagyobb szabású eseménye volt.
A Legyetek tanúim – küldetésnyilatkozata szerint – nemcsak a kiterjedt programsorozat rendezőinek és résztvevőinek kíván emléket állítani, hanem mindazoknak, akik – hitük csendes megélése, állhatatos megtartása vagy bátor tanúságtétel által – Krisztus tanúivá váltak a 39-ben kezdődött világégés, majd az azt követő kommunista elnyomás ideje alatt. A tárlat látogatói a rendezés jogának elnyerésétől egészen az alkalom utóéletéig megismerhetik a kongresszus előkészítésének, megszervezésének, lebonyolításának részleteit. Korabeli dokumentumok, kép- és hangfelvételek, újságcikkek, plakátok, vázlatrajzok mellett megcsodálhatják a körmeneteken és szertartásokon használt, eredeti eszközöket – kelyheket, szentségtartókat, miseruhákat, palástokat –, valamint az eredeti dekoráció fennmaradt darabjait. Többek között egy Szent Istvánt ábrázoló, nyomott mintás szövetdarabot – melyhez hasonló a nagygyűlés emelvényének elnöki asztalát díszítette – vagy a férfi és női szentek, Patrona Hungariae – a Magyarok Nagyasszonya, vagyis Szűz Mária – nagy alakú, hímzett képeit.
A tárlat egyik különösen megkapó darabja a mamertini feszület másolata. A Mamertinus az ókori Róma hírhedt föld alatti börtöne volt, a hagyomány szerint Szent Péter és Szent Pál apostolok is a falai között raboskodtak. A vértanúk emlékére keresztet függesztettek az épület fölé. Ennek pontos megfelelőjét hozták magukkal a 38-ban Magyarországra érkező olasz hívek, XI. Pius pápa személyes áldásával ellátva.
(A feszületet Serédi Jusztinián bíboros-érsek – a magyar katolikus egyház akkori feje – a budapest-herminamezői plébániatemplomnak adományozta, mert annak plébánosa kiemelkedő munkát végzett a kongresszus szervezésében. A replika így – rendes körülmények között – mindmáig a herminamezői templomban található.)
A hangulatot hangzóanyag mélyíti el. Időről időre felcsendül például a rendezvény tiszteletére írott – körmeneteken és különféle szertartások alkalmával mindmáig énekelt – induló, a Győzelemről énekeljen…, melynek refrénje egybeesik a kezdeményezés súlyponti gondolatával: „Krisztus kenyér, s bor színében úr, s király a Föld felett / Forrassz eggyé békességben minden népet, nemzetet”.
Az Ezerarcú szeretet középpontjában a Katolikus Karitász tevékenysége áll. Az érdeklődők megismerhetik a szervezet történetét, az általa nyújtott segítség különféle formáit (az árvízkárosultak támogatásától a szegények gyámolítását célzó missziókig); az egyház szociális tanításának tíz építőkövét, melyek közül a harmadik – a kapcsolatteremtés alapelve – például így hangzik: „Az ember társadalmi lény, a családban, szociális intézményekben, munkahelyén és hazájában teljesedik ki.”
A tárlat mindemellett kitér a szolgáló szeretet nemzetközi és történelmi alakjainak munkásságára is, így például Tours-i Szent Márton, Árpád-házi Szent Erzsébet vagy éppen Kalkuttai Szent Teréz képei, gondolatai is megtalálhatók a paravánokon. Utóbbi így vallott munkája értelméről: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. A nélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”
Az élmény kiteljesedéséről különféle kérdéseket tartalmazó, kitölthető múzeumpedagógiai kísérőlapok, valamint hangfelvételek gondoskodnak, melyek a Karitász helyben biztosított, ajándék fülhallgatóival is meghallgathatóak.
Az Orcád világossága műalkotásokban gazdag, átfogó ismertetés a görögkatolikus egyház magyarországi tevékenységéről; a Legyetek tanúim alapos visszatekintés a jelenlegi rendezvény történelmi előzményére; az Ezerarcú szeretet pedig tudatosítja a látogatóban: a segítő szeretet megnyilatkozásait nem feltétlenül kell másoktól várni, gyakorlására mindenkinek módja nyílik a hétköznapok során.
A három tárlat megtekintése ugyanakkor nem egyetlen délelőttre vagy délutánra való program – egyvégtében igencsak tömény anyag, befogadása közben tehát ajánlott legalább egy, de inkább két rövidebb szünet közbeiktatása, hogy az információk leülepedhessenek.
(Orcád világossága – A görögkatolikus egyház művészete Magyarországon; Legyetek tanúim – Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten, 1938-ban; Ezerarcú szeretet. Pesti Vigadó, Budapest, Vigadó tér 2. A tárlatok 2021. szeptember 20-ig láthatók.)
Borítókép: A középpontban álló szentségtartó az eucharisztiát idézi, ami a szeretet forrása mind a Karitász, mind a keresztények segítő tevékenységében. Fotó: Bach Máté
