Londonban albérletet találni a helyi diákoknak sem egyszerű. Számos hirdetésnél eleve kizárják az egyetemistákat, máshol megfizethetetlenek a bérleti díjak, esetleg teljes referenciacsomagot kérnek az embertől, amit egy addig otthon lakó, pláne külföldi diák nem tud teljesíteni. Így maradnak azok a helyek, amelyeket rosszabb környéken, többedmagával bérelhet az ember. Különlegesség, mikor mégis feltűnik egy-egy pénztárcakímélő, jó környéket kínáló, biztató fényképekkel megtűzdelt hirdetés. Ezt látva a rutinos britek első kérdése, hogy mikor nézhetik meg az ingatlant, amire általában előbb a „majd megbeszéljük”, aztán a teljes csend a válasz. Az ilyen hirdetők többségének nemhogy lakása nincs Londonban, de még Angliában sem laknak. Többségük Afrikából bonyolítja az átverést, és kifejezetten külföldi diákokra utaznak, akik nem tartózkodnak az országban, és így keresnek albérletet. Általában chaten vagy valamelyik videóalkalmazáson folyik a „bérbeadó” és a reménybeli bérlő megismerkedése, a lakás bemutatása, de ezeket igyekeznek a csalók minél rövidebbre fogni. A lényeg, hogy a diák utaljon át 100-300 fontnyi összeget „előlegként” a megadott készpénzutalási szolgáltatáson keresztül.
A brexit óta töredékére csökkent a Nagy-Britanniában tanuló uniós állampolgárok száma, ám előtte sorjáztak a Facebookon a károsultak történetei. Egy magyar diák arról mesélt, hogy csak a hazai pünkösdhétfői zárvatartás mentette meg a kártól, mert szombaton már nem érte el a rövidebb nyitvatartással dolgozó Western Uniont, így megüzente a csalónak, hogy sajnos csak kedden tudja utalni az előleget. Az nehezen értette, hogy Magyarországon a pünkösdhétfő szünnap, de elfogadta. A diák ekkor még gyanakodott, mert Angliába készülő tanulóként pontosan tudta, hogy a szigetországban van a legkevesebb munkaszüneti nap a világon. A csaló véletlenül elküldte neki egy másik diák e-mail-címét is, akivel beszélgetni kezdtek, majd hétfőn sikerült kiderítenie, hogy a csaló valójában egy brit nő személyazonosságát ellopva kommunikált velük a teljes idő alatt. Így szerencsére megmaradt a pénze.
A csaló szervezetek, vírusok és kártevők afrikai jelenléte igen elterjedt. A járvány előtt csak Kelet-Afrikában évente 6,5 millió dollárnyi kárt okoztak a támadások. A Kaspersky felmérése szerint a pandémia alatt tovább romlott a helyzet, mivel a hekkereknek már kifejezetten megérte afrikai otthonokat is támadni, hiszen a lezárások és a karantén a kontinenst is bőven érintették. Afrikában a legalacsonyabb a világon az internethasználat, az Interpol 2019-es felmérése szerint az afrikaiak mindössze 28 százaléka használja a netet (ellenben Európa 83 százalékával). Kenya, Nigéria és Dél-Afrika lefedettsége azonban kielégítő, sőt a Facebook 2,3 milliárdos közönségének több mint hetven százaléka származik valamelyik afrikai vagy ázsiai országból. Kenya teljes internetes forgalmának több mint fele például a Facebookon vagy a Google-on töltött idő. Így számos hekker számára már nemcsak onnan indítani éri meg a támadásokat, fontossá váltak a kontinensen lévő célpontok is.
Főként halászó e-mailek, vírusok és egyéb kártevők formájában folynak a támadások. Céljuk tavaly 63-95 százalékban az egyszerű pénzszerzés volt a PwC legújabb kimutatása szerint. Mindössze tizenöt afrikai ország rendelkezik nemzeti kiberstratégiával, és csak tizennyolcnak van valamilyen terve, hogy mit tegyen kormányzati szinten, ha országos jelentőségű infrastruktúrát, pénzügyi vagy gazdasági szereplőt ér támadás. Az elmúlt évben az afrikai internethasználó magánszemélyek negyven százaléka tapasztalt valamilyen támadást, az üzleti felhasználók esetében valamivel alacsonyabb az arány. A kormányok tehetetlenek, mindössze annyit közölnek, hogy ameddig százezer szakember hiányzik a rendszerből, és továbbra is számos területen nem elérhető az internet, addig nem tudnak mit tenni a támadások megelőzésére.
A Google és a Facebook nem véletlenül próbált meg az elmúlt években fejleszteni az afrikai technológiákon. A fő probléma, hogy optikai kábel még mindig kevés országban fut elegendő mennyiségben, pedig ezen keresztül a legbiztonságosabb a kapcsolat. Ennek pótlására a Google léggömbökről, a Facebook drónokról kísérelt meg vezeték nélküli netet szórni. A legkomolyabb beruházó azonban a Huawei volt, amely mára többek között az afrikai 4G-bázisok 70 százalékát birtokolja. Szakértők szerint a kontinens Kínának való technológiai kitettsége komoly biztonsági kérdéseket vet fel, különösen, hogy Afrika legnagyobb netes kémbotránya éppen Kínához köthető. (2018-ban támadták meg kínai hekkerek az Afrikai Unió teljes dokumentumállományát.)
Éppen ezért kapott különös figyelmet az a nyár óta folyó per, amelyben az afrikai IP-címeket regisztráló szervezet, az Afrinic hatmillió IP-címet próbált meg visszavenni a kínai székhelyű Cloud Innovationtől. Mauritius legfelsőbb bírósága befagyasztotta a kapcsolódó bakszámlákat, aminek köszönhetően az afrikai IP-címek kérdése még átláthatatlanabbá vált. Vincentas Grinius, a brit IP-címekkel foglalkozó szakértő cég, az IPXO vezetője szerint a helyzet szeptemberre rendkívül veszélyessé vált, mivel az afrikai internet jelenleg nem tudja kezelni a modern kori kihívásokat, nem felel meg a biztonsági előírásoknak, így nemzetközi veszélyforrássá válhat.
Borítókép: Libériai anya gyermekével monroviai internetkávézó előtt. Nem tudják kezelni a modern kori technikai kihívásokat? Fotó: Getty Images
