Úgy érzem, Makovecz Imre házai sem akarnak sem magyarkodók, sem „világszínvonalon állók” lenni; amint nem akarhatnak sem hagyományosak, sem korszerűek lenni; és nem akarhatnak sem ösztönösek, sem intellektuálisak lenni; sem pasztorellát, sem gigantikus világvárost játszani. Abból élünk és alkotunk, amit befogadtunk.
A kérdés az, mekkora életünk befogadóképessége. Belefér-e a teljes nemzetiség és teljes európaiság, a rendező elme kultúrája és a körülöttünk lévő természetes rend tisztelete egyszerre. A művész akarhat valamit, de műve elsősorban azt fogja visszaadni, amivé valóságtapasztalatai révén lett, s csak ezen belül, amit akart. Én úgy érzem, hogy abba, amit mensnek hívunk: az emberi belső világ értelem-érzelem egységébe Makovecz Imrénél belefért a magyar parasztház kultúrája és belefértek a nagyvilág javai; belefért az organikus élő világ természete éppúgy, mint a pondus-numerus-mensura (súly, szám és mérték) hármassága, vagyis a racionalitásnak, az ember második természetének kultúrája. S még elég fiatal ahhoz, hogy e felvevőképesség új és új értékekre irányuljon, s azokból nem eklektikus, hanem integráló alkotással tovább gazdagodjék.
(Alföld, 1976/6.)
*
Makovecz Imre nyugtalan természetű ember és művész. Ez magyarázza viszonylagos sikereit (negyvenkét éves korára negyvenkét önálló épületét állították fel), összeütközéseit a szakmai tunyasággal, értetlenséggel, s sűrűn éledő keserűségérzetét. Gazdag fantáziájú alkotó, nem csekély „látnoki” képességgel. Miközben kedves munkája, a csákányosi csárda elcsúfításán, bárdolatlan bővítésén bosszankodik, rezignáltan megjegyzi: „Az én házaim nem lesznek műemlékek.’’ S lám!
A könyv készítése idején a fából, nádból, kőből szerkesztett, embertekintetű vendégfogadó elhamvadt az emberi felelőtlenség lángjaiban.
Több munkája kapcsolja megyénkhez is. A csornai áruház építői jól megvalósították elképzeléseit. A győri Kis-Duna Áruház első kivitelezését már joggal érezte kifejezetten rossznak, és nem csodáljuk, hogy megtagadta szerzőségét. Dicstelen példája ez a sok formai, funkcionális újdonságot tartalmazó terv félreértésének, „az építési hangulat” hiányának.