Mozgóképes memoár

A Val egy végtelenül inspiráló történet egy olyan emberről, aki mindig képes volt továbblendülni az élet által elébe gördített, olykor kőkemény akadályokon.

2021. 09. 30. 15:34
Forrás: Amazon Prime
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Val Kilmer filmszínész. Ő volt Batman, Doc Holliday, Jim Morrison, rabolt bankot Robert De Niróval, bohóckodott a Top Secretben, és mindenki emlékszik még macsó vetélkedésére Tom Cruise-zal a Top Gunban. Jól állt neki a pilótaszemüveg. A kétezres években már egyre kevesebbet hallottunk róla, évekkel később pedig a gégerák elvette tőle legfőbb munkaeszközét, a hangját. Legyűrte a halálos betegséget, most pedig visszaemlékszik múltjára a Cannes-ban bemutatott Val című, egészen fantasztikus dokumentumfilmben.

Nem meglepő, ha egy filmszínész rajong a kamerákért, Val Kilmer viszont nem csupán rajongott értük már egészen fiatal kora óta, de végigfilmezte velük az egész életét: először kis Super 8-assal, később VHS kamerákkal, majd digitális eszközökkel. Gyerekkorában a két testvérével amatőr filmek tömkelegét forgatták le a saját szórakoztatásukra, amikor pedig a nyolcvanas években a színész mozifilmekben kezdett szerepelni, mindig akadt nála egy kamera, amellyel rögzítette a színfalak mögötti pillanatokat, illetve magánélete eseményeit. Elmondása szerint több ezer órányi felvétel gyűlt össze az évtizedek során, a bedobozolt kazettákból és tekercsekből válogatott Ting Poo és Leo Scott, a Val két rendezője.

Val Kilmer a kilencvenes években volt karrierje csúcsán, ám a Batman címszerepét egyetlen rész után otthagyta, és hamar elkezdett róla keringeni a pletyka, miszerint a Dr. Moreau szigete-béli partneréhez, Marlon Brandóhoz hasonlóan meglehetősen nehéz természetű. Az ezredfordulón már nem kapott nagyobb szerepeket, és leginkább karakterszínészként kellett érvényesülnie a szakmában, majd hat évvel ezelőtt gégerákot diagnosztizáltak nála. Éppen a saját forrásból általa színpadra állított, Mark Twain életéről készült egyszemélyes színdarabjával turnézott Amerika-szerte, amikor elment a hangja. A betegségből azóta felépült, és már négy éve tünetmentesen él, a hangját azonban örökre elveszítette. Mégis megtalálta, hogyan szólhat a nézőkhöz: az általa írt dokumentumfilm hanganyagát fia, Jack Kilmer mondta fel egyes szám első személyben.

A film különleges abban, hogy Val Kilmer személyiségét és szakmai eredményeit nemegyszer ellentmondásosnak láttatja. Értékeli az elmúlt évtizedek sikereit és kudarcait, méghozzá úgy, ahogyan keveseknek van bátorságuk: számot vet döntéseinek következményeivel. Mi lett volna, ha Doc Holliday szerepe után nem veszi fel a denevérjelmezt? Mi lett volna, ha korábban találkozik példaképével, Brandóval? A film egy pontján, amikor rajongóinak dedikál, kitör belőle, hogy már leginkább úgy tekint magára, mint egy ócska simlisre, aki aprópénzért árulja a jelennél jóval fényesebb múltjának darabkáit. Ez a folyamatos szembenézés, kétségeinek és bizonytalanságának vállalása teszi igazán emberivé és mindennek dacára szerethetővé az idősödő színészt. Legerősebb pillanatai azok, amikor megbánást gyakorol.

A Val több szempontból rendhagyó dokumentumfilm: Kilmer a lehető legőszintébben tárja fel előttünk a családi traumáit, láthatjuk házassága kudarcát, mesél a karrierje kapcsán felmerülő rossz hírnevéről, sőt egyes felvételeken még a betegsége legkeményebb momentumaiba is betekintést enged. Nagyon szubjektív alkotás, hiányzik belőle a másik oldal: interjúk például kollégákkal vagy hozzátartozókkal. A színészt és környezetét mindig a saját szemszögéből látjuk, ezért az egész inkább olyan, mint egy mozgóképes memoár, egy önéletrajzi könyv, amely egyúttal betekintést enged a filmvilág színfalai mögé, és ad mellé egy bennfentes kalauzt. A film végére mégsem marad a nézőben hiányérzet, hiszen annyi mindent kapott így is, hogy nem vágyik különféle nézőpontok ütköztetésére, Kilmer életútjának mások általi boncolgatására, visszaemlékezésekre. A Val nem csupán Val Kilmer kedvelőinek kötelező, vagy azoknak, akik rajonganak a 80-as és 90-es évek filmjeiért, hanem mert végtelenül inspiráló történet egy olyan emberről, aki mindig képes volt továbblendülni az élet által elébe gördített, olykor kőkemény akadályokon. Végig fenntartja a figyelmet, végtelenül személyes, és azt is megbocsátjuk neki, ha kicsit saját maga felé hajlik a keze.

(Val – amerikai dokumentumfilm, 109 perc, 2021. Rendezők: Ting Poo, Leo Scott. Forgalmazza: Amazon Prime)

Borítókép: Ő volt Batman és Jim Morrison, a Val című filmmel zárja karrierjét. Forrás: Amazon Prime

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.