Ötvenkötetnyi honismeret

Remények, élmények, emlékek sorakoznak a honismereti fotóalbum lapjain.

2021. 09. 17. 11:23
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla gyökerei Erdélybe nyúlnak. Nagyon is élő gyökerek ezek: több mint negyedszázad eltelt azóta, hogy kézbe vettem a Veszprémben élő házaspár és szerzőpáros Erdély című fotóalbum-sorozatának első kötetét. Az évről évre megjelenő honismereti munkák utazásra és felfedezésre hívnak, ráadásul kötődéseket is megerősítenek az olvasóban. Hargita megye tájegységeinek bemutatása után Háromszék következett, majd a történelmi Marosszék, 2012-ben Aranyosszék szórványmagyarságával zárult a Székelyföldről szóló fotóalbumsor. Írói életművek tájba, kultúrába helyezésével új sorozat indult a huszadik kötettel: olvasmányélmény találkozott a tájélménnyel Wass Albert havasai láttán, a nagy székely mesemondó, Benedek Elek vagy Tamási Áron szülőföldjének megismerésével. Önálló kötetet kapott Orbán Balázs, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Nyirő József, Áprily Lajos és Kányádi Sándor is. Majd ismét új sorozatba kezdett a szerzőpáros Kárpátok koronája címmel. Az ötvenedik kötetnél járunk most, a befejezőnél, amelyben a fotográfus Váradi Péter Pál a szülőföldjére invitál.

„Biharország” fővárosa, Kossuth Lajos szerint „a magyar Birmingham”, Adynak a „Pece-parti Párizs” – a magyar országhatártól tíz kilométerre, a Sebes-Körös partján terül el Partium legjelentősebb városa, Bihar megye székhelye. Nagyváradról elsőként az urbanizáció, a dualizmus kori fellendülés juthat eszünkbe és A Holnap antológia, a pezsgő irodalmi és színházi élet. Várad azonban összeforrt Szent László nevével is: a tatárjárás után szokássá vált elzarándokolni a lovagkirály sírjához, hermáját féltve őrzik a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt, klasszicizáló barokk stílusú székesegyház múzeumában. 

A hagyomány szerint Szent László király a Hévjó- (Pece-) patak és a Körös torkolatánál monostort alapított, és „erődítést” emeltetett. Az építkezések tömegesen vonzották az itáliai, vallon, flamand és német kőfaragókat, mestereket; telephelyeiket jelzik a városnegyedek nevei: Olaszi és Velence. A XIV. században Váradon tevékenykedtek a Kolozsvári testvérek, Márton és György, akik 1360–65 között elkészítették Szent István, Szent László­ és Szent Imre herceg egész alakos szobrait, majd 1390-ben Szent László hatalmas lovas bronzszobrát, amelyet a székesegyház előtt helyeztek el. A Dubnici krónika (1479) boldog város – „Felix Civitas” – névvel jellemezte Váradot, mely Vitéz János püspöksége alatt élte fénykorát. A mohácsi csatát követően szerepe átalakult, Erdély végvára, majd fejedelmi székhelye lett. A török hódoltság után meg tudott újulni, felépült a barokk palota, a Kanonok sor, és 1780-ban megkezdte működését a királyi jogakadémia. 1848–49-ben Váradon működött a magyar honvédség hadfelszerelési központja.

Újváros, Olaszi, Velence és Váralja negyed összeolvadásából 1850-ben megszületett Nagyvárad. Látványos fellendülés következett: 1888-ban telefonközpont háromszáz előfizetővel, közművesítés és vízvezeték-hálózat, fejlődő ipar és kereskedelem. Az 1900. évben 26 nagyvállalatot jegyeztek be, 1903-ban felépítették a villamos műveket, közvilágítás létesült, és megindult a villamosközlekedés is a városban. A fejlődés az első világháborúig tartott, Trianon után a város új neve Oradea Mare lett. A történelem úgy hozta, hogy a szerző fotográfus a második bécsi döntés miatt Nagyváradon született, hivatalosan Oradea volt, ahova iskolába járt – nyolc-kilenc éves lehetett, amikor észrevette, hogy valami kikandikál a téli fehérségből. Egy kisebb bomba volt. Ügyesen begyömöszölte a hátizsákjába, és ment tovább az iskolába, ahol a lövedéket a tízóraival együtt szépen betette az iskolapadba. „A Palinál bomba van” – suttogtak az osztálytársak, az igazgató meg szaladt az iskola mellett állomásozó román hadosztályhoz. Remények, élmények, emlékek sorakoznak a honismereti fotóalbum lapjain. A maga módján bomba ez a kiadvány is, mert nem engedi feledni a „boldog várost”, az egykori Magyar Királyság vallási és szellemi központját.

(Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: Erdély, Nagyvárad – A Sebes-Körös partjának ékköve. PéterPál Könyvkiadó, Veszprém, 2021, 165 oldal. Ára: 9900 forint)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.