Terepgyakorlatok

A Kabulban maradó pár tucat kínai kereskedő már kapcsolatba is lépett az afgán főváros tálib elöljáróival. A szívélyes találkozón a parancsnok arra kérte őket, hogy maradjanak, ők ehhez minden feltételt biztosítanak. A kínaiak most arra várnak, hogy Peking előbb ismerje el a kabuli tálib kormányt, akkor semmi akadálya ­annak, hogy zavartalanul folytassák a kereskedelmet.

1282320378 Fotó: Getty Images

Ők nem véletlenül maradtak, nekik terveik vannak Afganisztánban. Ju megosztotta álmát az újsággal, ami egy saját bánya nyitása. Otthon elő tudja teremteni a kezdőtőkét vállalkozásához, aztán majd a profitból mindig előrelép. A múlt hónapban a világsajtót bejárta a hír, mi­szerint ezermilliárd dollárnyi értékű ásványi kincs rejlik az afgán földben. Egy tíz évvel ezelőtti – nyilván amerikai sugallatra írt – cikk volt a forrás. A bányászati szakértők azóta­ helyretették a kérdést: lehet, hogy a közép-ázsiai­ föld akár háromezermilliárdnyi ásványkincset rejt, de ezek mind feltételezések. Feltáratlan ­területeken fekszenek, soha nem kutatták meg alaposan a lelőhelyet, ha bányát akarnak létesí­teni, akkor oda utat, vasutat, elektromosságot kell vinni. Ehhez pedig eltökélt szándék, hatalmas tőkeberuházás és egy nagy adag szerencse kell.

A világ számos országa felfüggesztette a kapcsolatokat az új afgán iszlamista vezetéssel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete sem akarja elismerni a kabuli kormányt. Az országok zöme kivár, nem akar egy radikális iszlám rezsimet támogatni. Például a francia külügyminiszter a múlt héten kijelentette, hogy Párizs nem állítja vissza a diplomáciai viszonyt a tálib rendszerrel. Előbb legyenek bizonyítékok arról, hogy a második tálib uralom elviselhetőbb lesz, jogokat biztosít a lakosságnak, majd utána mi is felélesztjük a kapcsolatokat – ez az általános álláspont. Így megszűnt a nemzetközi kereskedelem Kabullal, nem érkeznek a segélyszállítmányok.

A fővárosiak a piacokon hiába keresnek egyre több alapvető élelmiszert. Még Kabulban is felrémlett az éhezés réme, vidéken pedig napról napra katasztrofálisabb a helyzet. 

Kétszer ad, ki gyorsan ad – jól ismerik ezt a mondást a kínai fővárosban. Peking arról híres, nem foglalkozik azzal, hogy valaki milyen belpolitikát folytat, kivéve, ha kínai érdekeket sért. Az üzlet az első. Ráadásul, ha olyan országról beszélünk, mint Afganisztán, amely határos Kínával és beleesik az új selyemút szárazföldi szakaszába, akkor különösen igaz az előbbi tétel. Ha az afgánok is támogatják a selyemutat, akkor több évszázadot előreléphetnek az iparosítás terén, beruházások lephetik el az országot, ami a tálib vezetésnek sem mindegy. A kínai ígéretek szerint utak, vasutak, repülőterek épülhetnek, modernizálják a közlekedést, az egészségügyet, részt vesznek főleg a vidéki nagyvárosok újjáépítésében. Kína azon kevés ország között van, amelyek Kabulból nem hívták haza diplomatáikat, így egy tálib küldöttség már találkozott is a nagykövettel. De korábban is volt már kapcsolatfelvétel a két fél között, mégpedig a katari fővárosban, Dohában, ahol a tálib vezetők tartózkodtak. 

Kínának egy feltétele volt, hogy az új Afganisztán is részesüljön a sok jóból: akadályozzák meg az iszlám eszme terjesztését a kínai ujgur vidéken. Peking nem akar a saját területén ujgur tálibokkal találkozni. Ha ennek a követelésnek eleget tesznek, akkor bármiről tárgyalhatnak. Már Dohában igent mondott erre a tálib küldöttség, így nem lesz akadálya az emirátus mihamarabbi elismerésének. De Kína is óvatos az afgán iszlám fundamentalistákkal. A kapcsolatok elmélyítése előtt nem nagy szavakat vár el, csupán olyan intézkedéseket, amelyek valóban azt tükrözik, hogy nem lesz szélsőséges fordulat. 

Az Egyesült Államok távozása tálcán kínálja Közép-Ázsiát Kínának. Az utóbbi időben Kína megjelenése a térségben stabilitást hozott, amelyre errefelé különösen nagy a szükség. Afganisztán, Irak, Szíria – több évtizedes harcok, polgárháborúk tépázta országok. Az embargó sújtotta Irán is elfogadta Kína kinyújtott jobb kezét, és már nem is olyan fontos Teheránnak az atomalkuról szóló tárgyalás. A térségből távozó Amerika helyét villámgyorsan betölti Kína. Egyes meglátások szerint ez már a nagyhatalmi összeütközés egyik terepe. De létezik más vélemény is. Az Egyesült Államok – bár nagy nehéz­ségek árán – megszabadult számos megnyerhetetlen háborútól, hátrahagyva azt a káoszt, amely majd az új szereplőket is elnyeli. Az iszlám terjeszkedő vallás. Aligha lehet feltartóztatni a kínai határon. Oroszországot is még jobban eléri az iszlám terrorizmus, amelytől annyira tart, hiába vannak közte és a terrorizmus melegágyának tekinthető országok közt a volt szovjet tagköztársaságok, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán. Így a kínai és orosz térnyerés csak látszólagos, ugyanis észre sem veszik, és már az amerikaiak által állított csapdában vannak. Ez az irányított káoszelmélet híveinek látomása. 

Kínának és Oroszországnak a tökéletes be nem avatkozás politikáját kellene folytatniuk Afganisztánban. Tiszteletben kell tartani az ország szuverenitását. Peking és Moszkva nem fogja megragadni az amerikaiak porba hullt zászlóját, ami azt jelenti, hogy nem folytatja a „civilizációs küldetést”. Oroszország is régen rájött, hogy itt nem működik a forradalomexport, itt évszázadok hagyománya az úr. Ehhez kell alakítani a diplomáciájukat. De vajon meddig lehet alkalmazni a belügyekbe történő be nem avatkozás elvét, ha a másik oldalon semmibe veszik a legalapvetőbb emberi jogokat?

A borítóképen: kínai jakos őrjárat az afgán határvidék közelében. Peking nem akar a saját területén ujgur tálibokat. Forrás: Getty Images.