A hét elején közlemény tudatta, hogy már lóra ült a felmentő sereg. A kínai jegybank, hétfői nyilatkozata szerint, megvédi a fogyasztókat az Evergrande ingatlanforgalmazó várható csődjének hatásaitól. A kínai állam hetekig tartó hallgatását törte meg a jegybank. Milliók találgatták, főleg azok, akiknek pénze fekszik az óriáscégben, hogy miért nem lép fel az állam a magáncég megsegítése érdekében. Talán csak nem most kezdi el azt a korábban meghirdetett politikáját, hogy a nagyobb pénzügyi fegyelem kikényszerítésére bizony majd az út mentén hagy néhány túlköltekező céget?
Ha józanul nézzük a dolgokat, ennek ellentmond az, hogy ezt a pedagógiai módszert nem az egyik legnagyobb kínai magánvállalaton kellene bemutatni. A pekingi pártközpont illetékeseinek agyán is átfutott a gondolat, hogy ebből még az egész kínai gazdaságot megrázó válság pattanhat ki. Ha ez történik, annak kétségtelenül hatása lesz a világgazdasági folyamatokra is. Ráadásul hetek óta tüntetések zajlanak az Evergrande sencseni központjának épülete előtt, az egyszerű kínai állampolgárok vissza akarják kapni befektetésüket. Az utóbbi időkben munkásokkal bővült a tömeg, akik kőművesként, festőként, vasbetonszerelőként dolgoztak az óriás építkezésein, és várják jogos bérüket. Most jött el az a pillanat, amikor már Pekingben is úgy ítélték meg, hogy nem kell tovább feszíteni a húrt, különösen nem a tüntetésekkel, mert azok bármikor elfajulhatnak, és a kedélyek lecsillapítására kiadtak egy időre megnyugtató nyilatkozatot.
Mi is történt Kína második legnagyobb ingatlanforgalmazó cégével? Legalább egy évtizede lehetett olvasni a szaksajtóban olyan komoly elemzéseket – legyenek azok külföldiek vagy hazaiak –, hogy a kínai ingatlanipar az átláthatatlan dzsungelhez hasonlatos. Az árnyékbankrendszerrel folytatott rejtélyes finanszírozások, nem megengedett kölcsönszerződések, keresztbe pénzelések, lavírozás a legális és nem törvényes határán – ez jellemzi a mai napig ezt a szektort. Mert máshogy elképzelhetetlen lenne, hogy egy magánvállalat 304 milliárd dolláros adósságot görgessen maga előtt, mint az Evergrande. Ezt a kínai felső vezetés is látta, és 2017-től fokozatosan szigorítani kezdte az adósságállomány- szabályozást, és megpróbálta a spekuláció mértékét legalább megállítani. De teljes erejével nem tudott fellépni még a központi kormányzat sem, ugyanis az új lakások iránti kereslet egyre csak nő a fokozatosan gazdagodó társadalomban. Meg kellett találni a középutat, nehogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsék.
A China Evergrande Group az ország egyik legnagyobb magánvállalata. A vállalat értéke 2,3 ezer milliárd jüan, ami amerikai dollárban 350 milliárdnak felel meg. Kétszáznyolcvan városban több mint ezer projektben vesz részt, elméletileg eddig nyolcszáz helyen folyt az építkezés, de a hírek szerint ezeknek a felén már leálltak. A cégcsoport alkalmazottainak száma meghaladja a kétszázezer főt, nem beszélve a rengeteg alvállalkozóról, évente 3,8 millióan vállaltak náluk munkát. A cégnek Kína-szerte majd másfél millió lakása áll félkészen. Amikor már felrémlett a csőd, akkor az Evergrande ezeket kezdte tulajdonba adni a kínai kötvényeseknek, hogy legalább befogja a szájukat, aztán ezt is leállították. A szakértők szerint az Evergrande adósságállománya 304 milliárd dollár, ez a kínai nemzeti össztermék két százalékára rúg. A kötvénypiacon az Evergrande 16 százalékban részesedik. Első pillantásra ez kínai méretekben nem tűnik olyan eget verően soknak, inkább a hólabdaeffektustól tartanak az elemzők, amikor a hegytetőn eldobott hógolyó lavinaként ér a völgybe. Ez a különböző kapcsolatok révén akár pénzügyi cunamit is kiválthat a kínai gazdaságban. Például az Evergrande elektromosgépkocsi-gyára is leállt, a kínai környezetvédők nagy bánatára.
A szakértők a veszélyes összeget – ezek a rövid távú hitelek – úgy 140 milliárd dollárra taksálják. Az összadósság zöme jüanban van, főleg a kínaiak kötvényében. Kínában szokás, hogy kőbe, azaz lakásba fektetik az emberek a megtakarított pénzüket. Nagyobb biztonságban érzik kis tőkéjüket, mint ha banki megtakarításokban vagy tőzsdei értékpapírokban tartanák. Reményeik szerint, ha elkészül a lakásuk, az ha kell, gyorsan értékesíthető lesz, és még kereshetnek is rajta. Az ingatlanpiacon is elterjedt, hogy banki hitelből vagy a lakásépíttetők megtakarításából húznak fel új épületeket. Evergrande-részvények is találhatók nagy nyugati bankok portfóliójában, pénzügyi szervezetenként pár száz millió dollár értékben, de ezek aránya az összadóssághoz képest viszonylag csekély. Mégis, amikor két hete kitudódott az Evergrande helyzete, a térség tőzsdéi csökkenéssel nyitottak.
Hát persze, hogy minden gazdasági szakértő előtt az amerikai bank, a Lehman Brothers esete rémlett fel. A higgadtabbak közülük állították, hogy ennek a csődnek nem lesz olyan elsöprő hatása a világgazdaságra, mint a 2008-as összeomlásnak. Az amerikai pénzintézet a jelenlegi kínai ingatlanforgalmazónál vagy háromszor nagyobb adósságot görgetett maga előtt, úgy kilencszázmilliárd dollárt, amely a másodlagos értékpapírpiacon elszenvedett veszteségek következménye volt. Amerika harmadik legnagyobb pénzintézetének a világon mindenhol voltak érdekeltségei, kapcsolatai. A világ minden táján értékesített otthon már besült papírokat azoknak, akik nagy üzletet véltek felfedezni ebben.
Kínában nem ez a helyzet. Ha minden jól megy, ez javarészt megmarad kínai problémának, elenyésző része érintheti a külpiacokat, kivéve, ha az Evergrande magával rántja a világ második legnagyobb gazdaságát, amire kevés az esély. A cég eddig valahogy összekaparta az esedékes kamatfizetési kötelezettségeit. A múlt héten azonban nem fizetett, és ezzel megkezdődött az az egy hónapos időszak, amely után hivatalossá válik az Evergrande csődje.
A hatalmas cégbirodalom elnöke, Hszü Csiajin, a dollármilliárdos, aki egykoron Kína leggazdagabb embere volt, igyekezett megnyugtatni a kötvényeseket, a befektetőket, a partnereket és pénzügyi intézeteket, hogy „az Evergrande hamarosan túl lesz története legsötétebb időszakán”. De hogy miként, arról nem szólt a vezérigazgató. A befektetők meg izgulhatnak, hozzájuk társulnak a hónapok óta a semmiért dolgozók. Talán a kínai jegybank közleménye némi reményt adhat nekik, hogy egyszer majd ők is pénzükhöz jutnak. Még jó, hogy az állam mentőövet dob a kapitalizmus szabályait csak most tanulóknak.
Borítókép: az Evergrande-csoport lakónegyede a kínai Csidongban (fotó: Getty Images)
