időjárás 5°C Melinda, Vivien 2021. December 2.
logo

Aranyalmák – Útravaló gondolatok Jankovics Marcelltól

Faggyas Sándor
2021.10.21. 11:01
Aranyalmák – Útravaló gondolatok Jankovics Marcelltól

Nem az utolsó interjúnak készült Kurucz Éva újságíró ez év telén-tavaszán, több hónapon át folytatott bensőséges beszélgetése ­Jankovics Marcell-lal, mégis az lett. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, grafikusművész, művelődéstörténész május 29-én elhunyt, így a 80. születésnapjára tervezett könyv megjelenését már nem érhette meg.

A Jankovics Marcell 80 – Útravaló gondolatok Jankovics Marcelltól című könyv (Méry Ratio Kiadó, Somorja, 2021) bemutatóját a nemzet művésze születésnapján, október 21-én, amely jelképes dátum, mert gyakorlatilag egybeesik a hat évtizedes filmes életműve zárókövének szánt Toldi 175. születésnapjával. Arany János ugyanis 1846. október 23-án fejezte be a Toldi első részének kéziratát, és az sem véletlen, hogy az eposz alapján készült animációs sorozat utolsó két epizódját október 24-én vetítik a Duna Televízióban.

Az utóbbi fél évszázadban számtalan interjú készült Jankoviccsal, ő maga regényes életrajzot írt a családja történetéről és saját ifjúkoráról, két éve a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) – amelynek egyik alapítója, majd alelnöke és haláláig tiszteletbeli elnöke volt – háromszáz oldalas, illusztrált albumot adott ki hihetetlenül gazdag, sokszínű életművéről.

– Tavaly, amikor 79. születésnapján felköszöntöttem, készítettem vele rövid interjút az MMA honlapjára, és akkor kezdtük el tervezgetni, hogy a nyolcvanadik születésnapjára jó volna életút-interjúkötetet készíteni. Első pillanattól lelkesítette az ötlet, hogy a kerek évfordulóra elkészül az összegző munka: „Ez lesz az utolsó könyv, amely rólam szól, velem kapcsolatos. Ne legyen közhelyes”, kérte tőlem – idézi föl Kurucz Éva.

Hogy mennyire nem könnyű vállalkozás ilyen hosszú életutat, hatalmas életművet egy könyvbe sűríteni, azt néhány szám is érzékeltetheti. Jankovics Marcell megközelítően nyolcszáz filmben és televíziós ismeretterjesztő műsorban működött közre rendezőként, forgatókönyvíróként, tervezőként és műsorvezetőként, több mint húsz éven keresztül tanította az animációt, mintegy negyven fontosabb egyéni kiállítása volt itthon és külföldön, 1974–2019 között huszonöt könyve és több száz rövidebb írása, tanulmánya jelent meg. Megszámlálhatatlan előadást tartott konferenciákon, egyetemeken, főiskolákon, középiskolákban és közművelődési intézményekben az animációról, művelődéstörténeti, irodalmi, képzőművészeti témákról, a gyermeknevelés, a vizuális nevelés, valamint a kultúrpolitika és a közélet kérdéseiről. Tizenhét társaságban, egyesületben, szervezetben volt vezetőségi tag, illetve elnök. Több mint ötven hazai és filmes díj, tizenhárom könyvekért kapott elismerés, továbbá mintegy harminc magyar és külföldi kitüntetés tulajdonosa.

Indokolt hát a kérdés, hogy miben más, mi újat tartalmaz a posztumusz könyv. Kurucz Éva szerint például az, hogy nem szokványos, hanem őszinte kötet készült, és az is benne van, hogy a gyerekek, a fiatalok mennyire ismerik a művészt, illetve mi az, ami megmaradhat életművéből a következő nemzedékeknek. Jankovics másik kérésének megfelelően nemcsak az animációs filmjeiről beszélgettek, hanem a több évtizedes művelődés- és kultúrtörténeti, jelképkutatói munkásságáról is, mert kicsit fájt neki, hogy ez mindig kevesebb figyelmet kapott.

A könyv szerkezete úgy épül fel, hogy az első rész – a címe Gyökerek és (sz)árnyak – Jankovics életének első 19 évéről szól, amelyből kiderül, hogy milyen indíttatást, örökséget kapott gyerekkorában, milyen nehéz sorsa volt a családjának, különösen édesapjának. A második rész – a címe Megérkezés – az alkotói pályája áttekintése, amely akkor kezdődik, amikor 1960. szeptember 19-én belép a Pannónia Filmstúdióba, ahol élete legnagyobb részét töltötte. Sokat mesélt az idősebb Matolcsy Györgyről, a stúdió alapító igazgatójáról, hogy mennyit köszönhet neki. (Milyen különös a sors, ő alig két hónappal Jankovics halála után, 91 évesen hunyt el!) Szívesen beszélt a pályatársakról, így – mások mellett – Dargay Attiláról, Macskássy­ Gyuláról, Nepp Józsefről s arról, hogy a nulláról, autodidakta módon kezdte el ezt a szakmát, és vált néhány év alatt elismert animációs filmessé.

– Ebben a részben van a polihisztor, a reneszánsz tudós, a művészettörténész kíváncsisága, kutatómunkája, akit a fától a csillagokig minden természeti jelenség érdekel. A könyv igyekszik egyensúlyozni az ember és a művész, a tudós, valamint a kultúraszervező, kultúrpolitikus között, hiszen a három szerves egységet alkot Jankovics Marcell életében – mondja Kurucz Éva.

A harmadik, utolsó fejezet címe: Örökség. Itt olvashatunk a tanítói, népművelői tevékenységéről, benne kisiskolások gondolatait Jankovics alkotásairól, valamint utolsó, a tévében most bemutatott filmjéről. A Toldit az öreg és a fia­tal animációs filmesek igazi csapatmunkája hozta létre, amelyről az ez év elején lapunknak adott interjúban Jankovics Marcell azt mondta, reméli, hogy ezzel az alkotással talán át lehet hidalni az ő nemzedéke és a mai fiatalok közötti kommunikációs és kulturális szakadékot.

A könyv gerincét az életműinterjú adja, de emellett olyan emberek – részben születésnapi köszöntő, részben posztumusz – gondolatai is szerepelnek, akik fontosak voltak számára az élete során: Korzenszky Richárdtól Hoppál Mihályon, Mikulás Ferencen, Szemadám Györgyön át Kucsera Tamásig. Jankovics ifjú barátja, fogadott fia, Méry Gábor fotóművész, könyvkiadó (e könyv kiadója is), aki több mint húsz éven át közvetlen munkatársa volt, ezt írja: „bár földi életed fája nem hozhat új leveleket, de a terméseid, aranyalmáid – könyveid, filmjeid, tusrajzaid, akvarelljeid –, léted esszenciája itt maradt nekünk, velünk”, s azt ígéri, hogy híven folytatja közös küldetésüket.

A Kurucz Éva által írt és szerkesztett könyv méltó összegzése egy nagy magyar művész pályájának, gondolkodásának, s a sors úgy hozta, hogy a szellemi végrendelete lett. Igazi útravaló útra kelőknek és úton (netán tévúton) levőknek is.

(Borítókép: Beszéd a Szent István-díj ünnepélyes átadásán a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma koronatermében, 2020. szeptember 26-án. Fotó: MTI–Kovács Attila)