Fejetlen zöldítés

Ki a felelős azért, hogy Európában mind többet kell fizetni az energiá­ért? Egyesek szerint Oroszország, amely manipulálja az árakat. Mások viszont úgy látják, hogy az unió elhibázott energiapolitikája ennek az oka. De nemcsak az öreg földrészen nőnek az árak: Ázsiában és Amerikában is ­hasonló a helyzet. A koronavírus-járvány nyári lassulása után megnőtt a kereslet az energiára, ez is a drágulás egyik magyarázata.

1234621429 Forrás: Getty Images

Lenne megoldás, csakhogy ez olyan zsenánt. Az eddig az Európai Unió által kiátkozott és lenézett orosz vezetéshez, a „putyini diktatúrához” kellene fordulni gáztöbbletért. Moszkva az idén húsz százalékkal több gázt szállított Nyugatra, és kész is kielégíteni minden megnövekedett igényt, hiszen eddig is az orosz gázexport nyolcvan százaléka Európába ment. Viszont van egy kérése: ha már a Balti-tenger fenekén húzódik egy cső egészen Németország északi részéig, az Északi Áramlat 2, akkor járuljanak hozzá, hogy azon küldjenek melegséget biztosító gázt. Brüsszelből hiába fürkészik az Atlanti-óceánt, hogy majd abból az irányból jön a cseppfolyósított gáz, arra bizony várhatnak, ugyanis Amerika először saját lakosságáról akar gondoskodni. 

Valljuk be, a Kremlnek is tetszik ez a helyzet: a nagy elvektől felfuvalkodott Európai Unió — előbb vagy utóbb — úgyis engedni kényszerül, ha kapni akar még a didergető tél előtt egy kis gázt, mert közel és távol csak Oroszországra számíthat. Ezt az egész hercehurcát Brüsszel megspórolhatta volna, ha nem az ideológiáktól vezérelt külpolitikát folytat, hanem előrelátóan megpróbál kiegyensúlyozott diplomáciát vinni. De nem ez a helyzet.

Arra a kérdésre nem kaptunk választ, hogy a tagországok miért nem teletöltött gáztározókkal várják a telet. Ennek fő felelőse az Európai Bizottság alelnöke, Frans Timmermans, aki az unió klímapolitikájáért felel. A holland szocialista politikus és csapata gyanította, hogy ha minden rendesen folytatódik, tehát az európai emberek zöme ki tudja fizetni a villany- és gázszámláját, akkor soha nem fogják érezni a nyakukban lihegő klímakatasztrófát. Akár évtizedeken keresztül üzemeltetik a szén- és gázerőműveket, de hát akkor mi lesz az uniós célkitűzéssel, hogy Európának az évszázad közepére karbonsemlegesnek kell lennie?

A brüsszeli illetékesek előtt az a cél lebeg, hogy felgyorsítsák ezt a folyamatot, mielőbb bezárjanak számos szénerőművet, és áttérjenek a megújuló energiák használatára, mint a szél vagy a nap. Ám van, amikor nem fúj a szél, és van, amikor nem süt a nap. Az időjárás változó. Például ebben az évben különösen szélcsendes idő volt. Ekkor viszont a kieső energia pótlására a legmagasabb fokon kell működtetni a szén- és gázerőműveket, hogy kiegészítsék a meg nem termelt energiát. 

Az utóbbi időben a megújuló energiák ára látványosan zuhant, viszont a megtermelt hálózati áram tárolására alkalmas technológia még mindig gyermekcipőben jár. Ez különösebben nem érdekli a Brüsszelben az íróasztal felett görnyedőket, az ő elképzelésük szerint az európai polgárok egy ideig majd mélyebben a zsebükbe nyúlnak, és máris megakadályozzuk a környezetet fenyegető armageddont.

Aki a klímakérdésekbe beleavatkozik, annak talán túl kellene lépnie Greta Thunberg lelkesítő beszédein. Úgy látszik, hogy Brüsszelben még ezen a szinten állnak. Az erőltetett és eszetlen zöldítés olyan károkat okozhat, hogy annak árát unokáink is fizetni fogják. Az átgondolatlan környezetvédelem is hozzájárult Európa fokozott gázkitettségéhez. Németország a példa erre, ahol az atomerőműveket fokozatosan bezárják, és helyette lignit-, jobb esetben gázerőművekre térnek át. Az energiapolitikában minden mindennel összefügg – a gazdaság, a szociálpolitika, sőt a hatalmi viszonyok is. Nem potyára akarja korlátozni az Egyesült Államok a palagázimporttal Nyugat-Európa kitettségét az orosz energiahordozóknak.

Aki ma az atomenergiát pártolja, a legolcsóbb, a környezetre a legkevésbé káros „tiszta energiát”, annak jobb körökben hallgass a neve. De korántsem lesz ez mindig így. Figyeljük meg Franciaországot, amely hamarosan az atomerőmű-pártiak élére áll, és még a környezetvédőkkel is elfogadtatja azt a nyilvánvaló tényt, hogy nem lehet zöldpolitikát folytatni az atom nélkül, mert legalább száz évvel visszavetjük a világot. A Föld másik felén, Ázsiában mintha nem agyalnának annyit a különböző ideológiákon. 

Míg megy a végeláthatatlan európai egyeztetés arról, hogy miként fékezzük meg a növekvő energiaárakat, addig Kína a világhatalmi ellenfelével, Amerikával folytat előrehaladott tárgyalásokat hosszú távú palagázvételről. Bár a hatalmas ázsiai ország is azon van, hogy a környezetvédelemben is élre törjön, mégis előbbre helyezi a mindennapi megélhetést és a fokozatos fejlődést. Kína a valóságot szem előtt tartva 2060-ra tűzte ki a karbonsemlegesség dátumát. Ismerve az ázsiai embert ezt be is tartja.

Borítókép: Lignitbánya szélturbinákkal a németországi Grevenbroichnál. Hibrid megoldások? Fotó: Getty Images