Új harvardi kutatás szerint a sarki jégsapkák olvadása nem egyszerűen minden korábban számítottnál veszélyesebb tengerszint-emelkedést idéz elő, hanem át is formálja a Föld felszínét, így nem csak a megnövekvő vízmennyiséggel kell számolni. Skandinávia egyes területein már készülnek a vízszintemelkedésre.
Meg Cabot 2000-ben robbant be a fiatal felnőtteknek szóló irodalomba, amikor megírta A neveletlen hercegnő naplóját. Az összesen tizenegy regényre elegendő történet nemcsak Anne Hathawayt tette Hollywood kedvenc színésznőjévé, hanem felhívta a 2010-es évek tinédzsereinek figyelmét a klímaváltozásra is – jóval azelőtt, hogy a klímaválság Greta Thunberg szívügye lett volna. Mia Thermopolis Columbiára járó barátja ugyanis rendszeresen szórakoztatja a hercegnőt a Föld kihalásának forgatókönyveivel, köztük a sarki jégsapkák elolvadásával is.
Az elmúlt években a tudósok egyre többször kongatták a vészharangot, hogy az ipari szennyezés okozta klímaváltozás milyen veszélyekkel jár a jégolvadás területén, Sophie Coulson, a Harvard Egyetem földtudományi kutatója azonban különleges felfedezést tett most szeptember végén. Kutatása szerint az Antarktiszon, Grönlandon és a sarki szigeteken olvadó jég nemcsak a tengerszint-emelkedésért felelős, hanem megváltoztatja a földköpenyt is. A helyzet az északi féltekén kevésbé kritikus, mivel a jégpáncél nagy része nem szárazföld, hanem a Jeges-tenger felett lebeg.
Coulson 2003 és 2018 között készült szatellitadatokat vizsgálva jött rá arra, hogy a jégolvadás sokkal komolyabb hatást gyakorol a felszínre, mint azt társai korábban gondolták. Eddig is egyértelmű volt, hogy a jég felszínformáló hatása miatt meghatározó az adott terület megjelenésében, de Coulson szerint kollégái eddig nem látták a változások globális jellegét. A jég súlya alatt a földköpeny besüllyed, de kiemelkedik, amikor ez a jég elolvad. Így nemcsak az olvadó jég okoz tengerszint-növekedést, hanem az óceáni medence megváltozásával, a rendelkezésre álló terület csökkenésével az ott lévő vízmennyiség is magasabbra kerül. Ráadásul az emelkedő köpeny nem mindig áll vissza szabályos gömbformába.
Ezt nem mindenki látja olyan veszélyesnek, hiszen a Föld amúgy sem szabályos gömb, hanem Gauss által geoidként leírt idom. 0,33 százalékos lapultságával leginkább tojáshoz lehetne hasonlítani, így a gömb jó közelítésnek tekinthető. Ezen pedig keveset változtat, hogy szintén lapultabb lesz esetleg az Antarktisz felszíne is.
Coulson ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Föld nem állandó kinézetű. Tehát jelenleg „elasztikus struktúraként tekintünk a bolygóra, amely gumiabroncshoz hasonlít, de ezeréves skálán a Föld inkább lassan mozgó folyadék” – nyilatkozta. Ezért nehéz kutatni az utolsó jégkorszak hatásait is. 2,6 millió évvel ezelőtt fagyott be teljes Észak-Európa és Skandinávia, mely állapot körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt ért véget, és a Föld felszíne azóta is lassan fújódó lufihoz hasonlóan emelkedik. A gyorsuló antarktiszi folyamatokból látható, hogy új modellre van szükség, hogy jobban megérthessük a tektonikus folyamatokat, így előre jelezhetővé váljanak a földrengések, és képesek legyünk elválasztani a földfelszín emelkedését a modern kornak tulajdonítható jégvesztéstől.
Erre azért is lenne szükség, mivel az antarktiszi jégtakaró olvadása 20-25 százalékban felelős a világóceán szintjének emelkedéséért. A jégolvadás egy ideig arányos a környezet megnövekedett hőenergiájával, ennek megfelelő az a néhány centis emelkedés, amely átlagosan a Földön az ipari forradalom kezdete óta következett be. Azonban amikor a gleccsereket feltartóztató partközeli jéggátak összeomlanak, a hatalmas jégtömeg egyszerre csúszik bele a tengervízbe, és ez özönvízszerű áradásokat okozhat. A McGill Egyetem kutatói szerint 2065 és 2075 között várható a tengerszint leggyorsabb emelkedése, de bizonyos területeken, például a csendes-óceáni szigetvilágban hatalmas növekedés várható, míg a sarkokhoz közel csökkenni fog a tengerszint. 2016-ban még csak 14-16 centiméternyi emelkedést jósoltak a tudósok a következő száz évre, a jelenlegi számítások azonban 3,2 méteres emelkedéssel számolnak hosszú távon.
A világóceánba ömlő rengeteg édesvíz negatívan befolyásolja a tengeráramlásokat is. A leggyakrabban emlegetett példa a Golf-áramlat lassulása, ami a Humboldt-áramlattal együtt hidegebb Európát és melegebb Kelet-Kanadát jelent majd. Ez befolyásolni fogja az Atlanti-óceán két partjának flóráját és faunáját is.
Nem csoda, hogy Skandináviában már készülnek a tengerszint emelkedésére. A szélesebb partszakaszokon magasabb partfalat és kiterjedtebb kőszórást hagynak, ilyen például a Koppenhága Hellerup városrészénél fekvő strand. Az újonnan beépített parti zónákban a lakóházak magasabb lábazatra épülnek, amelyek alá mélygarázsok kerülnek, és ezek hermetikusan lezárhatók. Betonfal is épült már például az északnyugat-dániai Lemvig kikötőjében, ahol jelenleg is két métert nő a vízszint, ha a dagály viharral érkezik. Hasonló jelenségek egyre több helyen várhatók, ezért szakértők figyelmeztetnek arra, hogy az észak-amerikai partvonalhoz hasonlóan sűrűn lakott területeken már érdemes volna alkalmazni a skandináv megoldásokat.
