Két természeti katasztrófa biztosan van, amely hatással lehet a világ egészére – az egyik valamilyen világjárvány, a másik egy romboló űridőjárási jelenség. Az utóbbira példa a pusztító hatású napkitörés, amelynek előrejelzésére dolgozott ki módszert a Michigani Egyetem magyar fizikusa.
Tóth Gábor 1989-ben az ELTE fizika szakán diplomázott, négy évvel később a Princeton Egyetemen szerzett PhD-fokozatot. Később visszatért, és itthon kutatott, de már hosszú évek óta a Michigani Egyetemet erősíti. A magyar szakember a nagy napkitörések előrejelzésére vállalkozott kollégáival, azért, hogy megvédhessük a Földet az esetlegesen katasztrofális űridőjárási eseményektől. A légkör megvédi ugyan az élőlényeket a Napból érkező töltött részecskék veszélyes élettani hatásaitól, de a légkör felső rétegei – valamint bolygónk magnetoszférája – már komoly hatásnak lennének kitéve. Az earthsky.org-nak nyilatkozó szakember példaként az 1859-es Carrington-eseményként emlegetett napkitörést hozta fel példaként.
Az egyik felfedezőjéről, Richard Christopher Carrington brit csillagászról elnevezett mágneses vihar egyik hatásaként rendkívül erős sarki fény jelent meg szokatlanul alacsony földrajzi szélességeken, például a Karib-szigeteken, Kolumbiában, sőt a déli féltekén, például Ausztráliában is. (Olyan erős volt a fény éjjel, hogy a madarak azt hitték, nappal van, és szárnyra kaptak.) Az akkoriban új, nagy távolságú összeköttetést biztosító távírók is megbolondultak. A híradások szerint szikrák csaptak ki a gépekből, amelyek meggyújtották a papírt és megégették a gépkezelőket. A gépek még akkor is órákon át működtek, miután lekapcsolták azokat az áramforrásról.
Ha az akkori napkitörés napjainkban történne, sok százmillió ember életére lenne hatással, hiszen az elektronika akkori elterjedtsége összehasonlíthatatlan a maiéval. Egy modern kori Carrington-esemény kisütné az elektromos hálózatokat, a globális helymeghatározó rendszerek megzavarodnának, az űrhajósokat és a repülőkön utazókat extrém sugárzás érné. A portálnak nyilatkozó Tóth Gábor ezért annak a módját keresi, hogy miként jelezhetnék előre a nagy napkitöréseket. A jelenlegi számítógépes modellek csak körülbelül harminc perccel a nagy kitörések előtt figyelmeztetnek, ezt szeretnék a Michigani Egyetem fizikusai három napra kitolni.
A most használt előrejelzés egy modell segítségével készül, amelyet Tóth Gábor segített kidolgozni. Az év elejétől használják a frissített időjárás-előrejelzési modellt – az úgynevezett Geospace Model Version 2.0-t, amelynek elkészítésében Tóth és csapata szintén részt vett.
A modell a Föld körüli mágneses és plazmakörnyezetre összpontosít – ezek azok az elemek, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a Föld közeli űridőjárásban. Az algoritmus olyan mágneses zavarokat jósol meg, amelyek hatással lehetnek a Föld fontos rendszereire.
Ahhoz, hogy a kutatócsoport által elképzelt háromnapos átfutási idő rendelkezésre álljon, a tudósoknak figyelemmel kell kísérniük, hogy mi történik a napfelszínen, még mielőtt a napkorona anyagának egy része kilökődne onnan. Az előrejelzésekre jelenleg a Földtől egymillió mérföldre a plazmaparamétereket mérő műhold adatait használják. A tudósok olyan adatokat keresnek, amelyek a Nap felszínén történtekről adnának gyors és érdemi információkat. Ezeket feldolgozó modell jósolná meg a mágneses események érkezési idejét és hatását. A magyar fizikus és csapata a Frontera szuperszámítógépet, a világ leggyorsabb tudományos rendszerét használja ehhez. A modellt folyamatosan fejlesztik és finomítják.
Borítókép: Egy mai Carrington-esemény kisütné az elektromos hálózatokat, az űrhajósokat és a repülőket extrém sugárzás érné. Fotó: Europress/AFP
