A kuvasz külső megjelenése impozáns és tekintélyt parancsoló, termete erőtől duzzadó, fellépése magabiztos és határozott, jellemét tekintve pedig gazdájához végtelenül hűséges, vakmerően bátor, mindamellett határozottan kézben tartva könnyen tanítható is. Nem véletlen, hogy bekerült az Országos Polgárőr Szövetség bűnmegelőzési kutyás programjába, amelyet fajtamentő mintaprogramként indított az Agrárminisztérium. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége (MEOESZ) elnöke, Korózs András – aki a kihelyezett kölykök árát finanszírozza – az eddigi 15 mellé jövőre is felajánlott öt kuvaszt. Remélhetőleg a már régebben kikerült kutyák közül is minél többen levizsgáznak és munkába állnak majd járőrként.
A honfoglalókkal is együtt éltek
A kuvasz már honfoglaló őseinkkel is együtt élt a Kárpát-medencében. Feltártak olyan korabeli sírokat, amelyekben az eltemetett harcos mellett – vélhetően kuvasz jellegű – kutya csontvázát is megtalálták. A magyarok a kutyát elsősorban harcban és vadászatoknál használták, Szent László király például kuvaszokkal ment bölényvadászatokra, Mátyás király pedig nagyvadakra. Nemcsak őrkutyának váltak be, de védtek a farkasok és útonállók ellen is, segítettek tereléskor. Az 1400-as évektől kezdve a Nyugat-Európa felé irányuló szürkemarha-kivitel is jelentőssé vált, olykor több ezres csordákat hajtottak a hajdúk, napi húsz-huszonöt kilométert megtéve. Ezt a munkát segítő kutyák nélkül nem tudták volna elvégezni, egy-egy hajtó – aki 10-15 marháért volt felelős – általában három kuvasszal dolgozott együtt. A mindennapos kemény küzdelemben formálódott a kuvasz olyanná, amilyennek ma is ismerjük: idegenekkel szemben tartózkodó, távolságtartó, sokszor bizalmatlan, gazdáját viszont élete feláldozásával is megmenteni kész. A XIX. század második felétől megszűnt a hatalmas gulyák lábon hajtása Európába, így egyre inkább a tanyák, lakóházak, ipari létesítmények őrzése lett a kuvaszok elsődleges feladata. A XX. század elején a kutyatartásban megjelent a sportkutyás tevékenység, ekkortájt születik meg a hivatalos fajtaleírás, 1924-től pedig megindul a magyar fajták törzskönyvezése. Nőtt a kuvaszok népszerűsége – még határainkon túl is –, örvendetesen szaporodik a tiszta vérű, megjelenésükben, tulajdonságaikban kívánatos egyedek száma.