Kattognak a fényképezőgépek egy közönséges amerikai parkolóban: idősebb, pocakos, kockás inges, baseballsapkás férfi száll ki egy Toyotából. Első ránézésre bárki lehetne, arrafelé tömegek néznek ki hasonlóan. De ő olyasvalaki, akiről negyven éve – amikor még kölyökképű, vékony fiatalember volt – mindenki tudta Amerikában, hogy kicsoda. Később zenekarokat, forgatókönyvírókat és filmrendezőket ihletett meg; több színész is megformálta.
A most 66 éves John Hinckley ugyanis a maga nemében és idejében óriási sztori volt. 1981-ben a Ronald Reagan elnök elleni merényletkísérlet elkövetőjeként vonult be az amerikai történelembe. Mégpedig az egyik legabszurdabb merénylet kísérletével, amely csak elképzelhető a tömegkultúra és a politika csúf összjátékában.
Pár héttel azután lőtt az új elnökre, hogy a republikánus Reagan a demokrata Jimmy Cartert váltotta a Fehér Házban, és pár héttel azelőtt, hogy a török Mehmet Ali Ağca II. János Pál pápát próbálta meggyilkolni. Míg azonban Ağcának – a legtöbb politikai merénylőhöz hasonlóan – az indítéka is politikai volt, Hinckley csak hírnevet akart szerezni. El akarta nyerni az akkor még igen fiatal Jodie Foster szerelmét, akit még gyerekszínészként látott Martin Scorsese 1976-os mozijában, a Taxisofőrben.
Az elmúlt hét hónapban tucatnyi verset, levelet és szerelmi üzenetet hagytam önnek abban a halvány reményben, hogy érdeklődni kezd irántam. Noha néhányszor beszéltünk telefonon, soha nem volt meg hozzá a bátorságom, hogy egyszerűen odamenjek önhöz, és bemutatkozzam. Most azért hajtom végre ezt a merényletkísérletet, mert nem várhatok tovább azzal, hogy imponáljak önnek
– írta Fosternek Hinckley, aki szexuális zaklatóként is „maradandót” alkotott. Szerelmi tébolyában mindegy is volt, hogy melyik elnököt lövi le. Ő csak Robert De Nirót akarta utánozni, aki a Taxisofőrben szintén vezető amerikai politikus, a George Wallace ihlette Charles Palantine életére tört. Míg De Niro a mozivásznon addig totojázott, amíg a titkosszolgák lefülelték, Hinckley a való világban addig, amíg Jimmy Carter ideje – jórészt a végeláthatatlannak tűnő iráni túszválság miatt – egyszer csak lejárt, hogy legyőzője, Reagan lépjen a helyébe.
A többi kortárs történelem. A jó háttérbe, olajipari menedzsercsaládba született, de zavart elméjű fiatalember hamis papírokkal olcsó pisztolyt vesz, majd lövéseket ad le Reaganre és kíséretére egy washingtoni szálloda előtt, a sajtó nyilvánossága előtt. A hírfotózás leghíresebb felvételei közé tartoznak azok, amelyeken az látszik: a testőrök egy része ráveti magát az elnökre, hogy védje az esetleges további támadástól, egy titkosszolga géppisztolyt ránt, a földön sebesültek fekszenek, az operatőrök a munkájukat végzik. Az elnököt a limuzinjáról visszapattanó golyó találja el, a tüdejét elérve a mellkasán, miközben a merénylőt a közelben állók a földre teperik. A három sebesült között Reagan, illetve Hinckley is kórházba kerül – utóbbit a pszichiátria várja. A következő évben az elmeállapotára hivatkozva – szkizotípiás személyiségzavarral és súlyos depressziós zavarral kezelik – kizárják a büntethetőségét; további fogva tartásának, illetve szabadlábra helyezésének feltételeit bíróság szabályozza.
