Kattognak a fényképezőgépek egy közönséges amerikai parkolóban: idősebb, pocakos, kockás inges, baseballsapkás férfi száll ki egy Toyotából. Első ránézésre bárki lehetne, arrafelé tömegek néznek ki hasonlóan. De ő olyasvalaki, akiről negyven éve – amikor még kölyökképű, vékony fiatalember volt – mindenki tudta Amerikában, hogy kicsoda. Később zenekarokat, forgatókönyvírókat és filmrendezőket ihletett meg; több színész is megformálta.
A most 66 éves John Hinckley ugyanis a maga nemében és idejében óriási sztori volt. 1981-ben a Ronald Reagan elnök elleni merényletkísérlet elkövetőjeként vonult be az amerikai történelembe. Mégpedig az egyik legabszurdabb merénylet kísérletével, amely csak elképzelhető a tömegkultúra és a politika csúf összjátékában.
Pár héttel azután lőtt az új elnökre, hogy a republikánus Reagan a demokrata Jimmy Cartert váltotta a Fehér Házban, és pár héttel azelőtt, hogy a török Mehmet Ali Ağca II. János Pál pápát próbálta meggyilkolni. Míg azonban Ağcának – a legtöbb politikai merénylőhöz hasonlóan – az indítéka is politikai volt, Hinckley csak hírnevet akart szerezni. El akarta nyerni az akkor még igen fiatal Jodie Foster szerelmét, akit még gyerekszínészként látott Martin Scorsese 1976-os mozijában, a Taxisofőrben.
Az elmúlt hét hónapban tucatnyi verset, levelet és szerelmi üzenetet hagytam önnek abban a halvány reményben, hogy érdeklődni kezd irántam. Noha néhányszor beszéltünk telefonon, soha nem volt meg hozzá a bátorságom, hogy egyszerűen odamenjek önhöz, és bemutatkozzam. Most azért hajtom végre ezt a merényletkísérletet, mert nem várhatok tovább azzal, hogy imponáljak önnek
– írta Fosternek Hinckley, aki szexuális zaklatóként is „maradandót” alkotott. Szerelmi tébolyában mindegy is volt, hogy melyik elnököt lövi le. Ő csak Robert De Nirót akarta utánozni, aki a Taxisofőrben szintén vezető amerikai politikus, a George Wallace ihlette Charles Palantine életére tört. Míg De Niro a mozivásznon addig totojázott, amíg a titkosszolgák lefülelték, Hinckley a való világban addig, amíg Jimmy Carter ideje – jórészt a végeláthatatlannak tűnő iráni túszválság miatt – egyszer csak lejárt, hogy legyőzője, Reagan lépjen a helyébe.
A többi kortárs történelem. A jó háttérbe, olajipari menedzsercsaládba született, de zavart elméjű fiatalember hamis papírokkal olcsó pisztolyt vesz, majd lövéseket ad le Reaganre és kíséretére egy washingtoni szálloda előtt, a sajtó nyilvánossága előtt. A hírfotózás leghíresebb felvételei közé tartoznak azok, amelyeken az látszik: a testőrök egy része ráveti magát az elnökre, hogy védje az esetleges további támadástól, egy titkosszolga géppisztolyt ránt, a földön sebesültek fekszenek, az operatőrök a munkájukat végzik. Az elnököt a limuzinjáról visszapattanó golyó találja el, a tüdejét elérve a mellkasán, miközben a merénylőt a közelben állók a földre teperik. A három sebesült között Reagan, illetve Hinckley is kórházba kerül – utóbbit a pszichiátria várja. A következő évben az elmeállapotára hivatkozva – szkizotípiás személyiségzavarral és súlyos depressziós zavarral kezelik – kizárják a büntethetőségét; további fogva tartásának, illetve szabadlábra helyezésének feltételeit bíróság szabályozza.
Az elnök köszöni, jól van. A merénylet utáni negyedik nap már mosolygós, fürdőköpenyes képet közölnek róla az amerikai lapok, a first ladyvel, Nancy Reagannel az oldalán jelenik meg. Hamarosan elhagyhatja a kórházat, hogy aztán uralja az 1980-as éveket, a hosszúra, egészen 1993-ig – Bill Clinton elnökségéig – nyúló republikánus évtizedet, a konzervatív politika amerikai reneszánszát.
Ami Reagan személyes reneszánsza is: idős korára kivirul, a történelem államférfit farag ebből a közvetlen amerikaiból. 1984-ben újrázik: laposra veri a harmatgyenge Walter Mondale-t, Carter alelnökét. Az egykori filmszínész és Margaret Thatcher, a vidéki angol fűszeres lánya furcsa párként, de jól kiegészítik egymást. Reagan hangot talál Mihail Gorbacsovval is, de azért megnyeri Moszkvával szemben a fegyverkezési versenyt, hogy a végén alelnökével, a későbbi idősebb George Bush elnökkel együtt a hidegháború győztesei legyenek, diadalt ülve a Szovjetunió romjain.
A kérdés történelmietlen, de kihagyhatatlanul izgalmas: mi lett volna, ha? Ha Reagan Kennedy – meg persze a korábban lelőtt elnökök, Lincoln, Garfield, McKinley – sorsára jut? Hogyan alakult volna Amerika és a világ sorsa?
Hinckley élete nem ilyen izgalmasan alakul. Mint a Penthouse magazinnak elmondta, egy tipikus napon a terapeutájával találkozik, szedi a gyógyszereit, gitározik, zenét hallgat, tévézik. És persze lebukik: nem mond le Jodie Fosterről, aki viszont elfelejt belészeretni. Később feltételekkel ugyan, de egyre szorosabban ápolhatja a kapcsolatot szüleivel. Pár éve haza is költözhetett az anyjához Virginiába, de életvitelét korlátok kötik. Nem veheti fel például a kapcsolatot Fosterrel vagy a környezetével, vele kapcsolatos ereklyéket sem gyűjthet, kerülnie kell a Reagan családot (az exelnök 2004-ben meghalt), nem fogyaszthat szeszes italt, nem nézhet erőszakos filmeket vagy pornót, nem utazhat bizonyos távolságon túl, internetes kereséseiből pedig nem törölhet. Hinckley-t most azért fotózták a parkolóban, mert jövőre teljesen szabad polgár lehet. Erről döntött az illetékes bíró a napokban, figyelembe véve a magatartását és az elmeállapotát. Azért várnak júniusig, mert Hinckley gyászol, nemrég meghalt az anyja, januárban pedig nyugdíjba vonul a terapeutája. Megnézik, hogyan teszi magát túl a megrázkódtatásokon.
Ha a Reagan elleni merényletkísérlet egy film, amelynek a volt elnök és támadója a két főszereplője, akkor az első számú férfimellékszerep James Bradyt illeti. A Fehér Ház szóvivője – akinek emlékét ma a róla elnevezett sajtóterem is őrzi egykori munkahelyén – sebesült meg a legsúlyosabban. Maradandó károsodást szenvedett, tolószékbe kényszerült, és feleségével együtt – republikánus létére – a fegyvertartás szabályozásának harcos híve lett. Clinton elnöksége idején a lőfegyvereladás feltételeit szigorító törvényt neveztek el Bradyről, akinek 2014-es halálát összefüggésbe hozták a sérüléseivel, és 33 évre visszamenőleg is emberölésnek nyilvánították. Hinckley így gyilkos is – aki felett nem mondtak ítéletet.
Az egykori elnök fia, Michael Reagan most felelevenítette: apja megbocsátott a korabeli felvételeken amúgy félszegnek tűnő fiatalembernek. Még a kórházban tréfával ütötte el a dolgot: sajnálja tönkrement új öltönyét, és ha Hinckley családja – mint hírlik – tényleg jómódú, el lehetne-e vajon érni, hogy megtérítsék a kárt?
(A borítóképen Ronald Reagan amerikai elnök, aki ellen 1981-ben sikertelen merényletet követett el az immár szabadlábon lévő John Hinckley. Forrás: Flickr)
