A napokban kerül a könyvesboltokba a Trianon és a revízió — Újságcikkek, tanulmányok, feljegyzések a népi íróktól (1920–1944) című kötet az Osiris Kiadó gondozásában. Péterfi Gábor, a kötet szerkesztője két évtizede kutatja a magyar népi mozgalom történetét, különösen a népiek magyar külpolitikára vonatkozó írásait.
A Trianonról szóló új könyv azt mutatja be, hogy a magyar népi mozgalom írói miként vélekedtek a békeszerződés okairól, illetve az 1938 és ’41 között bekövetkező revízióról, amelynek során az elszakított területek magyarságának egy része visszatérhetett az anyaországhoz. A kötetben szereplő újságcikkek, feljegyzések segítenek megérteni a kor hangulatának kettősségét: egyfelől a revízió feletti örömöt, másfelől a fokozódó német függés miatti aggodalmat.
A könyvben eddig nem közölt új források is szerepelnek, a Zilahy-hagyaték publikálása igazi kuriózum. 1940 márciusában Zilahy Lajos vendégeket – köztük Féja Gézát és Móricz Zsigmondot – hívott, s megkérte őket, hogy írják le a vendégkönyvben, mi a véleményük Európa és Magyarország várható sorsáról. A beírást 1943-ban megismételték…
A népi írók közül az első bécsi döntés (1938) körülményeiről, a felvidéki magyarok reakcióiról legtöbbször a lévai születésű Féja Géza számolt be a napisajtóban. Az októberi „tárgyalásos időszakról” még az anyaországból tudósít, majd a november 2-i határozatot követően a Magyarország napilap kiküldött tudósítójaként a helyszínről írja beszámolóit.
A Viharsarok szerzőjének tragikus élménye volt a történelmi Magyarország szétesése, szülőföldjének elszakítása Magyarországtól. Féja alsó- és középfokú tanulmányait egyaránt Léván végezte, ezt követően – a szlovák, illetve cseh nyelv ismeretének hiánya miatt – Magyarországon folytatta pályáját. 1920-ban trianoni menekültként kezdte meg budapesti egyetemi tanulmányait. Most az új Trianon-antológiából azt az írást közöljük, amely alig egy évvel az első bécsi döntést követően született.
Féja Géza: Levél Léváról
Magyarország, 1939. szeptember 6.
