Ennél a megállapításnál azonban kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy aki a válaszokból ezt a következtetést vonta le, sosem mozdul ki a betontengerből, sosem kolbászolt még „le” vidékre. Az ugyan előfordulhat, hogy a falun élőnek mindössze nyolc elemije van, de ettől még sétálgat. Esőben, hóban, fagyban. Az első dolga reggel az, hogy elsétál kenyérért a boltba, majd a boltból átsétál a kocsmába, hogy megigyon egy kávét a komáival. A kávétól Mari nénihez sétál, aki már a kapuból hívogatja, jöjjön csak. Nemsokára Rózsika is megérkezik Mari nénihez, így innen már hárman sétálnak át Bözsikéhez, aki épp a fodrásznőtől sétálgat az orvosi rendelőhöz. Nem számít, megállítják, mert lényegbevágó dolgok történtek a faluban tegnap este óta. Mivel Rózsika nagyokat csodálkozik a hallottakon, Juliska is átslattyog hozzájuk a túloldalról. Közben a férfiak is végeznek a kocsmánál, így ők is a csoporthoz sétálnak. Kivéve Józsit, aki dolgozni megy, ezért elsétál a vasúthoz. Mindeközben a kisiskolások is besétálnak az iskolába. Mert falun rövidebbek, életszerűbbek a távok, lassabban múlik az idő, akad bőven belőle, lehet sétálni. Nem úgy, mint városon, ahol a negyvenes szülő hajnalig maximális sebességen pörög, majd műszak után kivonszolja magát a buszmegállóba, s amíg felfér a következő járatra, felsóhajt: de jót sétáltam így nap végén!
(A borítókép illusztráció. Fotó: Pixabay)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!