Néhány egyetemista „csajkatalógusaként” indult a Facebook története tizenöt évvel ezelőtt. Mára a közösségi médium mindannyiunkat kísérleti patkánnyá változtatott. A Facebook lett online játszóterünk, nappalink és dolgozószobánk, fő tájékozódási pontunk, kapcsolattartó csatornánk, ahol örülünk a születésnapnak, a házasságnak, az új munkának és frizurának, gyászoljuk a kedves rokont, az elvesztett lehetőségeket és a hétköznapi bosszúságokat, amelyeket az ünnepelt vakációkkal lehet kipihenni.
Az azonnali információtömegért azonban fizetni kell. Zuckerberg átfogó dossziéval rendelkezik 2,8 milliárd napi felhasználójáról. Már 2014-ben néhány fejlesztő azt nyilatkozta, hogy naponta hatszáz terabájtnyi adat érkezik be a céghez. Az évek során számos adatszivárgási botrány tört ki a Facebooknál, Donald Trump megválasztása után a Cambridge Analytica esete hozta el a véleménybuborékok választást befolyásoló kérdését. A brit politikai tanácsadó cég 87 millió Facebook-felhasználó adatait szerezte meg illetéktelenül és használta fel politikai befolyásolásra. Ezt a véleménybuborékok segítették elő, amelyek olyan közösségi teret eredményeznek, ahol a felhasználót csak a neki tetsző vélemények veszik körül. A pszichológusok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a tinédzserek lelki egészségét rombolják a közösségi médiumok, és a világjárvány ismét előtérbe helyezte az álhírek terjedésének, illetve véleménybefolyásolásának problémáját.
A Harvardon végzett, több mint egy évtizede a techiparban dolgozó Frances Haugent mégis kiábrándult dolgozónak tekintették öt hónapja, amikor felmondott a Facebooknál, ahol algoritmus-elemzőként és termékmenedzserként dolgozott. Októberben viszont modern kori amerikai hősnővé érett a Capitoliumban. Útját az a több tízezer oldalas dokumentumköteg kövezte ki, amelyet Haugen jó szivárogtatóhoz méltón lemásolt kilépése előtt. Majd felkereste a Whistleblower Aid vezetőjét, John Tye-t, hogy jogi védelmet kérjen. A szervezet ellenőrizte a kutatási eredményekből, belső levelezésekből és más dokumentumokból álló információhalmazt, majd az egész a The Wall Street Journal lapnál kötött ki, amely ezekre alapozta múlt hónapban megjelent tényfeltáró sorozatát.
A legfontosabb megállapítások szerint a Facebooknál létezik egy VIP-csoport, amelyre nem vonatkoznak ugyanazok a működési szabályok, mint a többi felhasználóra. Az XCheck program segítségével a közösségi alapelveket sértő tartalmakat is átengedi a szűrő, így büntetés sem fordulhat elő. A cég elemzői belső kutatásokból látták, hogy a kevesebb indulatot korbácsoló tartalmak nem hoznak magukkal ugyanannyi interakciót, mint a gyűlöletbeszédnek vagy álhírnek nevezhető posztok. A Cambridge Analytica-eset után Zuckerberg nemcsak a valaha volt legmagasabb bírságot fizette ki, de változtatott is az algoritmuson, hogy kevésbé zavaró tartalmak kerüljenek előtérbe. Haugen szerint azonban, amikor Zuckerberg látta, hogy így kevesebb bevételre számíthat, hiszen a kevesebb megosztás kevesebb időt jelent a közösségi térben, ezáltal kevesebb reklámlehetőséget, visszaállította a zavaró tartalmak megjelenésének lehetőségét. Haugen úgy véli, hogy a januári capitoliumi zavargásokban is szerepet játszott mindez, illetve ez okozhatta, hogy az oltakozási kampány közepén is elárasztották a Facebookot az oltásellenes tartalmak.
Kimutatták továbbá, hogy az Instagram káros hatással van a fiatalok személyiségfejlődésére. Énképzavarokhoz vezet például, hogy az algoritmus hamar láthatóvá teszi az egészséges recepteket kereső fiatal lányok számára az anorexiát népszerűsítő tartalmakat. A 13 évesnél fiatalabb korosztály megszerzését célzó intézkedésekről is tanúskodnak a belső iratok, miközben a hivatalos kommunikáció szerint a gyerekeket nem kívánja elérni a cég. A kiskorúakkal kapcsolatos pornográf tartalmak, a drog- és a szervkereskedelem is egyre nyíltabban zajlott a platformon, Etiópiában kimutathatóan kisebbségek elleni gyűlöletkeltésre is használták a Facebookot. Mindez azért fordulhat elő, mert a megosztott információk szűrése kilencven százalékban angol nyelvű tartalmakra korlátozódik, miközben a posztok túlnyomó többsége nem angol. A vizsgálatok eredményeit ismerte a vezetőség, de nem tettek semmit, sőt rendszeresen tagadták létezésüket.
– A XXI. században a politikai folyamatok alakítására sikerrel törekednek az olyan technológiai cégek, mint amilyen a Facebook is – mondja el Halkó Petra politológus. – Míg a közösségi médiafelületek a sérülékenyebb csoportok védelmében – például a pornográf tartalmak terjedése elleni küzdelemben – nem olyan elkötelezettek, addig az információk szabályozásával, a kontrollal és bíráskodással puszta pénzügyi érdekekből, önkényesen kiszervezik a politikai döntéshozatalt a megválasztott politikai szereplők és a választópolgárok kezéből. Nem véletlenül merült fel több ízben az igény a Facebook és más techóriások jogi szabályozására az Egyesült Államokban és az Európai Unió területén is.
Franciaországban és Németországban már létezik bizonyos szabályozás, hogy az egyes tartalmak kampányidőszakban mennyi ideig láthatók, illetve Amerikában is próbálkoztak versenyjogi oldalról közelíteni a kérdéshez. Átfogó szabályozás azonban hiányzik. Haugent épp ezért nevezte Ed Markey szenátor XXI. századi hősnek, mivel nem a Facebook lezárását kéri, hanem kongresszusi szabályozást, amely keretek közé szorítja a céget. Elemzők szerint ez valószínűleg meg is fog történni, mivel Zuckerberg az összes szilícium-völgyi nagyvállalkozó közül a legkevésbé népszerű Washingtonban.
Az internet hajnalán terjedt el az az elv, hogy az amerikai szólásszabadság alapjává vált szabály – mindenki azt mond, amit akar, és a nép bölcsessége úgyis kiszűri a nem odavaló tartalmakat – legyen a sorvezető az internet világában is. Filippo Menczer, az Indiana Egyetem informatikaprofesszora szerint ez a természetben valóban működik, hiszen az állatvilágból ismerjük, hogy a zebracsorda minden tagja menekülni kezd, ha az egyik meglátja az oroszlánt. Tehát a közösségen alapuló előrejelzés mindig pontosabb, mint az egyéni. Ennek megfelelően a népszerű tartalmak a közösségi térben még népszerűbbek lesznek. Népszerűvé tenni egy tartalmat pedig semeddig nem tart a mély pénztárcával rendelkező személyek számára, mindössze a kifinomult technológiákat működtető linkfarmokra kell regisztrálniuk. A hirdetések nyomán ezek könnyen bejutnak egy-egy társadalmi csoportba. A közösségi világ elvileg mindenki összeköt mindenkivel, az online térben mégis a hasonló emberek vonzzák egymást, akik ráadásul meg is szeretnének felelni társaik elvárásainak. Így, ha egyikük kattint valamire, a többiek is azt teszik. Máris kész a véleménybuborék.
E szakértők szerint az sem feltétlenül segít, ha a Facebook időrendbe helyezi a bejegyzéseket, hiszen véleménybuborék például az Instagramon is keletkezik, amely időrenddel dolgozik. Haugen egyik fő érve az, hogy lehetséges olyan algoritmust készíteni, amely kevésbé befolyásolja az emberek véleményét, azonban a cég ezt nem veszi figyelembe, mert csak a profit optimalizálására törekszik. Zuckerberg blogbejegyzésében visszautasította a vádakat, és közölte, hogy azok már csak azért sem lehetnek igazak, mivel hirdetőik külön figyelik, ne ártalmas tartalmak között jelenjenek meg. Elemzők emellett felteszik a kérdést, hogy ha Zuckerberg erkölcsi megfontolások miatt kevesebb pénzt keresett volna, és ezáltal kevesebb profitot termel, akkor mit szólnak a részvényesek. Igaz, hogy a részvények 51 százaléka van a kezében, de az amerikai jogi kultúra lehetővé teszi, hogy adott esetben a részvényesek bepereljék, hogy nem vezette megfelelően a céget. Tehát kérdés, hol húzódik a vonal a cégnek megfelelő vezetés és a felhasználóknak megfelelő döntéshozatal között.
Erre csak a politikusok tudnának választ adni. A szabályozási kérdés azonban igen összetett, mivel végső soron a szólásszabadság korlátozásáról van szó, a szólásszabadság viszont az amerikai alkotmány egyik alaptétele. Ez Európában könnyebben működik a történelmi hagyományok miatt, tilos például a holokauszttagadás, és a svéd kormány nemrég 140 ezer Twitter-fiókot függesztett fel, mivel a pandémia idején veszélyesnek tartotta azokat.
A szólásszabadságon túl összefügg a vitával, hogy bár kereskedelmi vállalatról van szó, de a Facebookon való kapcsolattartás és az azon való tájékozódás mennyire vált alapvető szükségletté. Mindez a cég történetének leghosszabb leállása nyomán még inkább előtérbe került. Ha ugyanis a Facebook a víz- vagy a gázszolgáltatáshoz hasonló, akkor szabályozásának is lennének kapcsolódási pontjai azokhoz. Az esetleges regulázás következményei az Instagram- és a WhatsApp-felvásárlást felszámolni kívánó Federal Trade Commission (FTC) perre is hatást gyakorolhat. Az amerikai kereskedelmi bizottság december óta támadja a céget, hogy az felvásárolja vagy ellehetetleníti vetélytársait. Júniusban a szövetségi bíróság elutasította a keresetet, augusztusban az FTC azonban fellebbezett. A per évekig húzódhat, de a cél a Facebook feldarabolása. Ebben a környezetben hasznos Washingtonnak a „Facebook túl nagy, túl polarizáló, túlságosan komoly nemzetbiztonsági kockázatot rejtő” narratíva, de a felhasználói élmény ettől még nem biztos, hogy javulni fog.
(A borítóképen Frances Haugen Fotó: Europress/AFP– JABIN BOTSFORD)
