A megkerült szobor

Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása az 1945-ös budai ostrom során eltűnt majd váratlanul előkerült.

Budapest, 2014. december 19. A Szabadsg-szobor baloldali fklys mellkalakja a Gellrt-hegyen. A tbb kisebb szoborbl ll kompozci Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrszmvsz 1947-ben kszlt alkotsa. MTVA/Bizomnyosi: Faludi Imre *************************** Kedves Felhasznl! Az n ltal most kivlasztott fnykp nem kpezi az MTI fotkiadsnak, valamint az MTVA fotarchvumnak szerves rszt. A kp tartalmrt s a szvegrt a fot ksztje vllalja a felelssget. Fotó: Faludi Imre

Így Kádár Zoltán (1915–2003) műtörténész és régész, aztán a kortárs író Benedek István Gábor is. Kádár a hetvenes években egy eldugott olvasói levélben javasolja egy új Marsigli-szobor felállítását a Nemzeti Múzeum kertjében, Benedek István részletezi és értékeli munkásságát, és fájlalja emlékezete teljes hiányát. S noha a régi felhívás megismétlését újságírói bon mot-nak gondoltam, végül is leírtam: szobrot Marsiglinak!

A megjelenés után váratlanul megkeresett Kecskeméti Tibor geológusprofesszor, aki levelében megírta, hogy a Kisfaludi-féle eredeti szobor egyáltalán nem tűnt el! Sőt meg is van. Megírta, hogy egykori hivatalbeli elődje, Tasnádi Kubacska András (1902–1977) neves geológus és paleontológus 1945-ben a Vár romjai alól kiásta. És bevitte a Nemzeti Múzeumba. 

Onnét a Természettudományi Múzeumba került, ahol a most 92 éves Kecskeméti Tibor nyugdíjazásáig főigazgató-helyettes volt. És naponta láthatta a könyvtár előtti folyosón felállítva. Vajon miért nem tudott a széles közvélemény Tasnádi Kubacska szobormentési akciójáról? Ha naponta találkoztak vele… Nem akarták tudatni „hivatalosan”, kerek hetvenöt éven át? És az is kérdés, maga az alkotó, az 1975-ben elhunyt Kisfaludi Strobl miért nem tudott saját szobrának sorsáról. Az első Nemzet-cikkem után újra megírhattam az eseményt Szoborkeringő címmel, és Tibor bátyám is közölte a szobor eladdig ismeretlen történetét.

Ezzel az akcióval megtört hát a jég, és a Magyar Nemzet-beli nyilvánosságnak köszönhetően a Várkapitányság is megtudta: ha keresi, merre találja az eltűnt büsztöt. Mára a nemrégiben elkészült és átadott Stöckl-lépcső megfelelő helyén áll, s bárki megtekintheti.

Hanem a fő kérdés azért érvényes marad: szobra után Marsigli életműve hogyan és mikor jut el a közönséghez? (A bolognai egyetemi könyvtárban műveinek 120 kötetét őrzik.) Sokan és sokféleképpen tervezték Marsigli műveinek felfedezését és kiadását. A hazai figyelem elsősorban a török alóli felszabadító háború körülményeire koncentrált. 

Az elmúlt másfél száz év során a teljesség igénye nélkül említsük meg Veress Endre, Bevilaqua-Borsody Béla, Horváth Árpád, Zolnay László, Vékony László és Gróf László nevét, hogy csak az elhunytakat említsük, de a maiak közül leginkább talán legjobb ismerőjét, az első Duna-kötet kiadóját, Deák Antal Andrást említsem. És 1994-ben megszületett az oxfordi történészprofesszor, John Stoye (1917–2016) Marsigli-könyve (Marsigli’s Europe) – amelynek fordítása 2015-ben Kisari Balla György kiadásában háromszáz példányban meg is jelent.

S hogy az olvasó is „képben lehessen”, az 1726-os fő mű, az enciklopédikus Duna-kötetek tartalmát kivonatosan közzé is tehetjük, elsősorban Gróf László összefoglalásaira támaszkodva, amelyek folytatásban jelentek meg a Cartographica Hungarica lapjain. A Duna-kötetek térképei 1741-ben aztán újra napvilágot láttak.

1. Danubius Pannonico-Mysicus: A Duna mentét mutatja be földrajzi és vízrajzi szempontból, 46 térképpel és illusztrációval. Ezt a művet adta ki Marsigli legjobb ismerője, Deák Antal András A Duna fölfedezése címmel 2004-ben.
2. De antiquitatibus Romanorum ad ripas Danubii: A Duna mente fellelhető római kori emlékeit tartalmazza — 66 táblán szobrokkal és szarkofágokkal.
3. De mineralibus circa Danubium effossis: A Duna mente ásványi kincseit és a felszínre törő ásványvizeket dolgozza fel, 35 tábla illusztrációval.
4. De piscibus in aquis Danubii viventibus.: A Duna mente élővilágát, halait mutatja be, 35 tábla illusztrációval, német, magyar, török és szerb nyelvű képaláírásokkal.
5. De avibus circa aqua Danubii vagantibus et ipsarum nidis: A Duna mente madárvilágát illusztrálja 74 nagy méretű metszeten.
6. Miscellanea Observationes: Mindazon észrevételek a Duna mentéről, amelyek nem kapcsolódtak szorosan az előző kötetek tartalmához és kompozíciójához.

Ez a Duna-könyv, a Stoye-monográfia, majd az 1930-ban Bolognában kiadott önéletrajz (Auto­biografia di Luigi Ferdinando Marsili) azok a munkák, amelyeket a legsürgősebb hazai kiadásúnak tartanék, nem beszélve Marsigli egyéb, főleg diplomáciai feljegyzéseiről és jelentéseiről. Marsigli igen jelentékeny diplomata is volt (Bene Sándor észrevétele szerint egyben kém is) — aki tevékenysége során találkozott I. Lipót császárral, XI. Ince és XI.

Kelemen pápákkal, XIV. Lajos „Napkirállyal”, Sir Isaac Newtonnal, a nagy tudós holland Herman Boerhaavéval, vezető konstantinápolyi politikusokkal s másokkal, nagyobb áttekintésű „projektek”, diplomáciai és tudományos kérdések dimenzióival fölfegyverezve; szinte egyenrangú félként. S bár Stoye megjegyezte, hogy Marsigli „élete sokkal többet mutat, mint a könyvek, amelyeket írt” — mi azért izgatottan várjuk forrásértékű műveinek napvilágra kerülését.

Borítókép: A fáklyavivő szobra. Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész 1947-ben készült alkotása. (Fotó: MTVA/Faludi Imre)