A párt ökle

A szovjet csapatok még Budán nyomultak előre, mikor az Andrássy út 60.-ban megalakult a Politikai Rendészeti Osztály. Nekem volt helyismeretem, mert negyvennégyben jártam itt, akkor úgy nevezték: a Hűség Háza. Dehogy voltam fasiszta! Engem Szálasi alatt is a rend fenntartására szerződtettek. Jártam a várost, figyeltem az embereket, és abban segédkeztem csupán, hogy a hangoskodókat, a szervezkedőket elvigyék. Ne legyen anarchia. Nem is lett. Ilyen emberre minden rendszernek szüksége van.

Gazsó L. Ferenc
2021. 11. 22. 17:36
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Képzeljék, egy ideig együtt szolgáltam Komlós Jánossal. Tudják, az a jópofa kopasz ember a tévéből. A humorista. Nagy fejes lett civilben, a Mikroszkóp Színpad igazgatója. Egyszer összefutottunk, de átnézett rajtam. Mikor még munkatársak voltunk, nem láttam olyan viccesnek, érdekes, hogy mekkora karriert csinált. 

Ötvenhatban azért tele volt a gatya, de amint lecsöngtek a fegyveres harcok, hamar kiderült, hogy továbbra is szükség lesz ránk. Meg kellett jelenni egy felülvizságáló bizottság előtt, de mikor láttam, hogy Jóska vezeti az Akadémiáról, már tudtam, hogy nem lesz baj. Jött a konszolidáció, kellettek a jó szakemberek a III/III-as csoportfőnökségre a Belügybe. Nyugisabb munkakör volt, mint a hőskorban. Fedett tartótisztként szolgáltam, majd betanítottam az újakat.  Elketyegett a rendszerváltozásig. Akkor kértem a korkedvezményes nyugdíjazásomat. Elég volt negyvennégy év szolgálat. A bajtársak rendeztek egy vacsorát, még zenészeket is hívtak. Szépen búcsúztattak.

*

Felismerem, ő az! A baromarcú. Rettegtünk tőle. Megvetette az izmos lábait, aztán elkezdte rugdosni a vesémet. Röhögve mondta, a tenyeremből etetlek, és marék sót nyomott a számba. Általában éjjel jöttek értem, sosem aludtam két óránál többet. 

Most mit kezdjek ezzel a fényképpel? Jelentsem fel, annyi év után? Hogyan bizonyítsam be, hogy mit művelt velem? Kilencvenben reméltük, hogy lesz igazságtétel. Vagy legalább a névsorát nyilvánosságra hozzák az ilyeneknek. A Zétényi–Takács-féle elszámoltatási törvényt az első ciklusban elmeszelte az Alkotmánybíróság, aztán elaludt az ügy. Tudok néhány kutatót, fiatal riportert, akik foglalkoznak az enyémhez hasonló történetekkel, de igazságot szolgáltatni egyik se tud.

Borítókép: MÁVAG Mozdony- és Gépgyár, 1949. április 25. A gyár dolgozói által a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának (BM ÁVH) adományozott csapatzászló átadásakor az állomány eskütétele (Fotó: Fortepan)

 

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.