Franciaország és az Egyesült Államok között csak alig több, mint egy hónapig tartott a mosolyszünet. A múlt hét végén a G20-ak római csúcstalálkozóján a francia vatikáni képviseleten Emmanuel Macron és Joe Biden a megbeszélésük előtt igencsak vidáman lapogatták egymást, mintha nem lenne semmi baj. A békülést kifejezendő született egy kép, amely száz szónál is beszédesebb: a két politikus kezét egymás vállán hagyva indul a tárgyalások megkezdésére. Mily idilli barátság és mily képmutatás!
Szeptember közepén még nem ez volt a helyzet. Franciaország történetében példa nélkül álló módon hazarendelte nagykövetét az Egyesült Államokból és Ausztráliából. Párizs dühe jogos volt, hiszen régi szövetségesek árulták el és hagyták cserben. Semmit sem szóltak a készülő hármas paktumról, a franciák háta mögött egyeztek meg, miközben ő is csendes-óceáni hatalomnak számít. Nemcsak hogy Nagy-Britanniával bejelentették a Délkelet-Ázsiában tevékenykedő új katonai szövetség, az AUKUS létrehozását, de Canberrában azt is közölték, hogy elállnak az öt évvel ezelőtt Franciaországgal megkötött tengeralattjáró-vételtől. Ausztráliának most leesett a tantusz, hogy neki nem is kell hagyományos meghajtású tengeralattjáró, majd inkább amerikai és brit kézből vesz atommeghajtásút. Franciaország mindhárom országnak tartós és hű szövetségese, nem egy bejelentésből kellett volna ezeket a tényeket megtudnia. Ez nemcsak egy szövetséges elárulása, hanem lenézése is. Az üzlet elmaradása hatvanmilliárd euróba fáj Párizsnak.
De itt nem is ez a jelentős összeg az érdekes, hanem a kibabrálás és annak módja a sértő. Ma már ennyit számít Franciaország, hogy a háta mögött alakítanak jóbarátai katonai szövetséget? – a francia fővárosban mindenki ezt kérdezte. Arról nem is szólva, hogy Frankhonban jövő tavasszal elnökválasztás lesz, ez fölöttébb nem esett jól az újrázásra pályázó Macronnak. Az eddigi működése legnagyobb külpolitikai kudarcának könyvelik el az esetet. Gyorsan le kell zárni ezt a kínos ügyet, sőt ha lehet, akkor a magunk javára kell fordítani – ez volt a francia diplomaták véleménye. A bejelentés óta kétszer folytatott Macron telefonbeszélgetést Bidennel, Antony Blinken amerikai külügyminiszter pedig Canossát járt Párizsban.
A megoldás megszületett. Párizs azt nem várhatja el, hogy Joe Biden egyedül vigye el a balhét, az afgán kivonulás miatt úgyis záporoznak rá a bírálatok. Ehelyett a következő mondatot ötlötték ki, amelyet az amerikai elnök a római találkozó előtt elmondott Macronnak és a sajtónak: „Azt hittem, hogy Franciaországot már sokkal korábban tájékoztatták a (francia–ausztrál) szerződés felmondásáról.” Ennyi. Hogy miért hagyták ki Párizst az új katonai szövetségből, arra viszont nincs magyarázat. A felek már mentek is „tisztázni, amit tisztázniuk kell”. Az amerikai sajtó értesülései szerint ezen az eszmecserén Párizs keresztülvitte legfontosabb kívánságát: azt, hogy a NATO-tól függetlenül megkezdje az Európai Unió védelmi erejének kiépítését. Amerika mindig gyanakvással fogadta az erre irányuló törekvéseket, állítólag most „legrégebbi és lojális szövetségesének” engedményt tett, hogy ezzel is visszaszerezze jóindulatát.
Macron kiénekelte a sajtot az amerikai varjú szájából. De azért elhelyezett egy méretes tüskét az ausztrál kormány körme alá. A melbourne-i The Age újságírója arról érdeklődött Rómában Macrontól, hogy szerinte a nyári találkozójukon hazudott-e Scott Morrison, Ausztrália miniszterelnöke, amikor egyetlen szót sem szólt neki a készülő szövetségről és a tengeralattjáró-szerződés felmondásáról. „Nemcsak úgy gondolom, hanem tudom is” – szólt a francia elnök válasza, ami miatt biztos, hogy kemény bírálatok érik hazájában az ugyancsak választások előtt álló ausztrál konzervatív kormányfőt. De hát így megy ez „normális”, fejlett demokráciákban: hazudnak reggel, délben meg este.
Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök (j) és Joe Biden amerikai elnök megbeszélést folytat Rómában 2021. október 29-én. (Fotó:MTI/AP/Evan Vucci)
