időjárás °C Miklós 2021. December 6.
logo

„Edzés” ifjú szurkolóknak

Szalay Attila
2021.11.14. 13:00
„Edzés” ifjú szurkolóknak

Mi a különbség aközött, hogy magyarok pohárral dobálják meg a gólját ünneplő Raheem Sterlinget és aközött, hogy németek ugyanezt teszik Erling Hålanddal? A lényegét tekintve semmi. A probléma megoldására törekvésben viszont különbség, hogy Németországban a futballszövetség szociális munkások vezette hálózattal ­neveli a felnövő szurkolói generációt. Ellátogattunk a Fanprojekt néven futó program leverkuseni klubhelyiségébe, s utánajártunk, itthon van-e hasonló kezdeményezés.

Alig több mint tíz kilométer a távolság Köln és Leverkusen között, mégis mintha fényévek választanák el a két várost. Előbbi híres a világ harmadik legmagasabb templomának számító gótikus dómjáról, Európa egyik legrégebbi egyeteméről, az épületek falaiban megelevenedő történelméről, a Rajna hullámaival együtt pezsgő kulturális életéről. S mi maradt a szomszédos Leverkusennek? Az ipar és a futball. Két dolog, amelyek a németországi viszonylatban még csak nem is nagy, 160 ezer lelket számláló várost világszerte ismertté teszik. A helyi Bayer gyógyszergyár logója feltűnik a legtöbb házi patikában fellelhető Aspirin-dobozon. A 2002-es Bajnokok Ligája-döntőben pedig épp a Bayer – nevét viselő futballklub – volt a Real Madrid-szurkolók fejfájásának okozója, de erre a spanyol sztárcsapatnak megvolt a saját gyógyszere: Zinedine­ Zidane-nak hívták.

Leverkusenben még a hűtőmágneseken is a labdarúgó-stadion és a gyógyszergyár logója a legfőbb motívum. Utóbbi a város legegyedibb látványossága, mivel a gyár területén az 51 méter átmérőjű, hétméteres betűkből álló mását feszítették ki két kémény közé. A vállalat honlapja szerint ez a világ legnagyobb márkajelzése, amely 1710 izzóból áll. Ezek szinte beleégetik a Bayer-keresztet az estékbe, éjszakákba.

A turistákat mégis a futball vonzza Leverku­senbe, a mi utunk célja is a Ferencváros ottani vendégjátéka volt az Európa-liga csoportkörében. A szoros meccs 2–1-es Bayer-győzelemmel ért véget, amelynek a szakmai tanulságait Peter Stöger vezetőedző alighanem levonta Budapestre visszatérve, de ezen túlmenően is láttunk olyat a városban, amit talán érdemes lenne hazahozni.

Fanprojekt Leverkusen. Ezen a cégéren akad meg a szemünk, miközben a gyógyszergyár tövéből kinövő belváros szűk utcáin sétálunk. Az itteni házak régebben munkásszállók voltak, egyikük manapság – mint kiderült – a futball és a szociális munka szimbiózisából létrejött klubhelyiség otthona. Kíváncsian benézünk, és egy mosolygós szociális munkás, Daniela Frühling fogad minket, aki a Fanprojekt Leverkusennél dolgozik.

Daniela az irodájában – amelynek ajtajára Die­go Maradona képe van kiragasztva – elővesz egy Németország-térképet, s mutatja, hogy országos hálózat részeként tevékenykednek. A nagyobb városokban, ahol profi futballklubok működnek, szintén létezik hasonló „fanprojekt”-helyiség. Az elv, hogy a csapatokhoz fűződő rajongáson keresztül hatékonyan kapcsolatot tudnak teremteni a fiatalokkal, akiknek ha kell, lelki támogatást nyújtanak, ha kell, tanácsokkal látják el őket.

– Tizenhét és huszonhét év közötti fiatalokkal foglalkozunk. Többségük tipikus fiatal, tipikus problémákkal: párkapcsolati nehézségek, családi ügyek, ezekből fakadó frusztráció – meséli a munkájáról Daniela Frühling egy piros kanapéra lehuppanva, amely mögött a Leverkusen régebbi stadionjának fotója teríti be az egész falat. – A koncepció középpontjában a futball áll, ez adja az összetartozás érzetét. Szervezetten visszük a fiatalokat a Leverkusen hazai és idegenbeli meccseire, busszal, vonattal. Segítünk nekik, ha gondjuk akad a stadionban vagy a rendőrökkel, a fő cél pedig az, hogy jobban érezzék magukat, kiegyensúlyozottak legyenek.

Daniela az irodából kilépve kültéri lépcsőn vezet fel minket az emeletre, a klubhelyiségbe. Olyan, mint egy kisebb pub, csocsóval, darts­szal, fotelekkel, a Leverkusen legendáinak falfestményeivel. A 2002-ben BL-döntős csapat kapitánya, Carsten Ramelow, az 1990-ben világbajnok csatár, jelenlegi sportigazgató Rudi Völler, a klub gólrekordere, Ulf Kirsten és a pályára lépési csúcstartó kapus, Rüdiger Vollborn képe sorakozik a falon.

– A Fanprojekt tagjai festették ide őket, a legendák pedig eljöttek, és aláírták az alkotást

– mondja Daniela, aki szerint a jelenlegi keret játékosaival nehéz találkozót összehozni, ám a Leverkusen korábbi labdarúgói időről időre részt vesznek az eseményeiken. – Szervezünk táborokat, kirándulásokat, focitornákra járunk, és a klubhelyiségbe szabadon bejöhetnek a fiúk, lányok, akikkel egy kávé mellett, kötetlenül is tudunk beszélgetni.

A Fanprojekt program dedikált célja az erőszakmentességre nevelés és a rasszizmus, kirekesztés elleni küzdelem. Már a leverkuseni klubhelyiség bejáratánál szembetűnő volt a kihelyezett tábla, amelyen az alábbi felirat szerepel: „Kein platz für rassismus und gewalt”, azaz „itt nincs helye a rasszizmusnak és az erőszaknak”. Aktuális téma volt, éppen a látogatásunkat megelőző hétvégén rendezték a Leverkusen–Dortmund Bundesliga-rangadót (3–4), amelyen a hazai szurkolók ugyanúgy poharakkal dobálták meg a vendégek gólt ünneplő csatárát, Erling Hålandot, mint az elhíresült Magyarország–Anglia vb-selejtezőn néhány elborult magyar Raheem Sterlinget. Ezután a brit média szélsőségesen általánosítva rasszistának bélyegezte hazánkat, ezért is voltunk kíváncsiak az FTC elleni mérkőzés előtti sajtótájékoztatón a Leverkusen edzőjének véleményére a német stadionban lejátszódott, kísértetiesen hasonló jelenetről.

– Az érzelmek hozzátartoznak az ilyen felfokozott hangulatú meccsekhez, de nem megengedhető az ilyen viselkedés – reagált lapunk kérdésére a svájci Gerardo Seoane edző. – Egy-két csepp sör még belefér, de azt nem látjuk szívesen, ha tárgyakat is a pályára dobálnak.

A józan ész szavait fogalmazta meg: szemet hunyni éppúgy nem szabad az efféle viselkedés felett, ahogyan belőle eltúlzott, igaztalan következtetéseket levonni sem. Ami viszont kötelesség: tenni ellene. Nem feltétlenül a kollektív büntetés erejével, stadionbezárásokkal, hanem a rögösebb és hatásosabb utat választva: prevencióval, edukációval.

Ezt célozza meg a Fanprojekt program Németországban, ahol a történelem kijelöli a főbb témákat. A leverkuseni csapat nagy hangsúlyt fektet a múltbeli bűnök fiatalokkal való megismertetésére, így például látogatásokat szerveznek egykori koncentrációs táborokba. Hosszú távú stratégiáról van szó, amely a ma problémáit nem oldja meg a stadionokban, de a holnapén javíthat az ebben a szellemben felnövő szurkolói generációk térnyerésével.

Tennivaló itthon is akad. A nonprofit Fanprojekt program a kluboktól független, működését a helyi önkormányzatok, a tartományok, a Német Labdarúgó-szövetség és a Német Labdarúgóliga együttesen finanszírozzák. A Magyar Labdarúgó-szövetségnek egyelőre nincs hasonló kezdeményezése, és tudomásunk szerint idehaza egyetlen együttes van, amely profin szervezett, szociális érzékenységű, oktatási jellegű szurkolói programokat valósít meg: a Ferencváros.

Ki ne emlékezne rá, a Fradit sokáig rettegett szurkolótáborával is azonosították. – Kubatov Gábor klubelnök víziója volt, hogy a Ferencvárost vissza kell vezetni a nemzetközi labdarúgás vérkeringésébe, és ennek lelátói szemléletváltással is együtt kell járnia – fogalmazott Máté Bálint, az FTC nemzetközi projektmenedzsere.

A zöld-fehér együttesnek kétmillió szurkolója van a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből, és ennek a bázisnak a kiaknázására itthon egyedülálló programokat valósít meg. Ezek egy része nemzetközi példák alapján jön létre, a holland Feyenoord mellett éppen a Bayer Leverku­sen az egyik olyan klub, amelynek a szociális tevékenységét évek óta figyelemmel követi a Fradi. A németek inspirálták az ötven év felettieknek szóló, tavaly ősszel elindított sétafociprogramot, és a rotterdami klub iskolai kezdeményezései is nagy hatással voltak a magyar bajnok közösségi szerepvállalására. Az FTC többek között rendhagyó testnevelésórákra viszi az edzőit, sportolóit, akik egészségtudatos életmódra ösztönzik a gyerekeket, miközben elvetik a „fradizmus” magját.

– A Fradi Suli Programot 2014-ben indítottuk azzal a céllal, hogy kineveljük a szurkolóink utánpótlását is. Az elmúlt hat-hét évben húszezer olyan új drukker járt a meccseinken, akik korábban nem, és enélkül valószínűleg nem jöttek volna – árulta el Máté Bálint.

A német Fanprojekt céljaihoz közel álló kezdeményezés a Fradi SuLiga, amellyel hátrányos helyzetű, szegényebb családból származó gyerekeket céloznak meg. Rendhagyó bajnokságot szerveznek nekik, amelyben a példamutató magatartással pluszpontokat lehet szerezni, így a végén az nyer, aki nemcsak a pályán, hanem azon kívül is jól teljesít.

Máté Bálint elmondja, hogy sportszerű viselkedéssel, szemétszedéssel, rászorulóknak gyűjtéssel is lehet győzelmet aratni, de ez csak néhány kiragadott példa. – Otthon elhanyagolt, rossz magaviseletű srácok szemléletmódját próbáljuk formálni szociális munkások bevonásával. Tematikus szakköröket is tartunk nekik bűnmegelőzés, iskolai zaklatás, kirekesztés vagy éppen elsősegélynyújtás témákban. Egyelőre csak Budapesten, de idővel szeretnénk országosan kiterjeszteni a programot.

Borítókép: A Leverkusen drukkerei az 1. FC Union Berlin elleni meccsen, 2020 (Fotó: Europress/AFP/DPA)