A Der Spiegel egyik októberi címlapján szélmalmokkal a háttérben tipikus szőke holland lány áll virágzó tulipánmezőben, jobb vállán Kalasnyikov, szájában füves cigi, kezében nagy kerek gouda sajt, amelyből kábítószerrel teli zacskók bukkannak elő. Ha valaki nem értené az utalást, akkor a cím is segít eligazodni: „A sajt, a kokain és a gyilkosok országa”. Elég kemény megfogalmazás egy baráti országról, amelyről a határ német oldala felől alig lehetett eddig hallani egyetlen rossz szót. A hamburgi magazin viszont nem lacafacázik, és felteszi a kérdést: „Hogyan vált Hollandia az engedékeny kábítószer-ellenes politikájával maffiaparadicsommá?” Amire később a választ is megadja: „Az oly liberálisnak tartott holland állam szabadságát mára a drogbárók szabályozzák. Sőt Mark Rutte miniszterelnök is a maffia céltábláján találhatja magát.”
Ő az a kormányfő, aki korábban kirohanást intézett Magyarország és Lengyelország ellen, hogy jobb lenne, ha elhagynák az Európai Uniót. A felkent demokrata hasonló stílusban beszél dél-európai szövetségeseivel is.
A heroin célállomása
Hollandia az európai kábítószer-kereskedelem központja – szögezte le a német újság, és ebben felelősek a vezetői is. Nemcsak kikötőin keresztül áramlik a világ drogja az európai földrészre, hanem saját termelése is jelentős. Itt van az Afganisztánból származó, a Balkán érintésével Nyugat-Európába jutó heroinszállítmányok célállomása. Dél-Amerikából és Holland Antillákról érkezik a kokain. Marokkóból hozzák a hasist és a cannabist, ők sem aprózzák el. A Der Spiegel felhívta a figyelmet arra, hogy a 2019-ben Németországban vizsgált nagy kábítószerügyek szálai 161 esetben Hollandiába vezettek. Nem arról van szó, hogy egy díler lebukott néhány adag cuccal, hanem tonnaszámra átjuttatott mindenféle kábítószerről. Az országban folyó metamfetamintermelés, az ecstasy- és speedgyártás is jelentős. Négy éve Hollandiában a rendőrség 21 metamfetaminlabort számolt fel. Azóta is minden évben történnek rajtaütések, de csak tíz alatti számban akadnak horogra a gyártók, ők is tanultak a nagy lebukást hozó évből, jobban álcázzák magukat. A különféle kábítószer-lefoglalások mennyisége is nő évről évre: tavaly heroinból több mint 1200 kilogrammra, kokainból 15 tonnára bukkantak a holland határőrök, ám ez a bejuttatott mennyiség alig néhány százaléka.
Még az egyszerű holland állampolgár is tisztában van azzal, hogy az országban nagyban folyik a kábítószer-kereskedelem. De miért nem tesznek ellene? Erre próbált meg választ adni Roberto Saviano olasz újság- és regényíró, akinek nevéhez számos nagy sikerű film és televíziós sorozat forgatókönyve is kötődik, a nemzetközi bűnözés témájában joggal számít szakértőnek. A Corriera della Sera olasz napilapban szeptember végén levelet intézett a hollandokhoz, amely így kezdődik: „Ennyire nem ismeritek magatokat? Tényleg olyan képet alakítotok ki magatokról, amely köszönőviszonyban sincs a valósággal? Hollandia a világ egyik bűnözéssel leginkább átitatott országa.”
Patyolattiszta pénzmosás
Szerinte a németalföldiek körében dívik az a nézet, hogy csak migránsok foglalkoznak kábítószer-kereskedelemmel. A bevándorlók ügye ez, tehát ezek a visszásságok nem érintik a holland társadalmat, ők tiszták maradnak, mint a frissen leesett hó. Ebben van is igazság. A Mocro Maffia, a marokkói bűnszervezet a legbefolyásosabb az országban. Tagjai főleg marokkói bevándorlók közül kerülnek ki, de vannak mellettük kongóiak, suriname-iak és Hollandiában élő szlávok is. Amikor Saviano a bűnnel leginkább fertőzött országról beszél, akkor a gazdasági rendszerre gondol. Ugyanis ez teszi lehetővé, hogy a bűnözők úgy érezzék magukat, mint a paradicsomban.
Bár Hollandia nem szerepel az offshore államok, az adóparadicsomok listáján, valójában az – szögezi le az olasz szakértő. Nem véletlenül van itt az eBaynek, a Google-nak, a Nike-csoport 26 vállalatának vagy a Netflixnek az európai székhelye, de, hogy olaszokat is említsünk, a FIAT és a Ferrari is elfogadta az invitálást Hollandiába. Természetesen mindez törvényes, az adóoptimalizálás legális tevékenység.
Milyen joggal tartóztathatnánk fel, ha valaki még nem ilyen ismert név a szakmában, és ő is külföldről hozza be a vagyonát Hollandiába? Neki is jár a kedvező befektetés, az alacsony adók. Hát persze, hogy bűnözők is kihasználják ezeket a lehetőségeket! Így válik a holland tőkevonzó képesség hatalmassá, és ezzel együtt olyan pénzmosási terepet teremt, amely párját ritkítja Európában – ez Saviano véleménye. A piszkos pénz így válik – jó pár átutalás után – patyolattisztává. Ha ennek mennyisége eléri azt a szintet, amelyet követően gazdasági tényezővé válhat, akkor beszélhetünk drogállamról.
Szaporodó bérgyilkosságok
Az egyszerűen képmutatás, hogy ennek nincs hatása a holland társadalomra: romló utcai közbiztonság, korrupció, amely főleg a rendőrségre és a vámszervekre veszélyes, a csúszópénzek rendszere, amely egészen a felső politikai körökig nyúlik. És persze a pénzügyi rendszer üzemeltetői, akik bankjaikban csak számolják a hasznot. A politikusok meg szerepük szerint álszentül kioktató leckéket tartanak demokráciából. Egy volt rendőrségi vezető a BBC-nek nyilatkozva kifejtette, hogy nincsenek olyan állapotok – például a leszámolásokban –, mint Mexikóban. „Itt nem lógnak hidakról holttestek. Ám ha a bűnszervezetek által birtokolt hatalmas összegeket nézzük, a párhuzamos gazdaságban kivívott szerepüket, akkor nyilvánvaló, hogy drogállamban élünk.”
A bérgyilkosságok itt is szaporodnak, ügyvédeket, ügyészeket, rendőröket, újságírókat érnek fenyegetések. Az miként történhetett meg, hogy július 6-án Amszterdamban nyílt utcán főbe lőtték a legnépszerűbb bűnügyi újságírót, műsorvezetőt, a 64 éves Peter Rudolf de Vriest, aki kilenc nap után életét vesztette? Ridouan Taghi, a Mocro Maffia vezetőjének perében ő volt a tanácsadója a koronatanúnak. A főnököt Dubajból hozták haza, ahol elképesztő luxusban élt. Ha túl sokat tud az illető, lehet az ország legnépszerűbb riportere, majd elküldjük hozzá a halál angyalát – ilyen szépen fogalmazzák meg a bérgyilkosságot a maffia köreiben. Peter de Vries előtt egy ügyvédet is eltettek láb alól.
Hollandia a liberális demokrácia csúcsa, ahol az emberi és szociális jogok az egeket verik – a politikusok évek óta ezt a mítoszt árulják az országról. De vajon meddig lehet még megtéveszteni a világot?
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
