Jog- vagy drogállam?

A német Der Spiegel egyik legutóbbi számában azt írta, hogy Hollandiában a kábítószer-kereskedelem emberei diktálják a szabályokat. Úgy másfél éve a londoni BBC hasonló következtetésekre jutott. A nemzetközi bűnszervezetek ügyeiben jártas olasz Roberto Saviano a Corriera della Serában kifejtette, hogy a németalföldiek – bár a hollandok tagadják, de – maffiaállamban élnek. Ezek mind baloldalhoz köthető orgánumok, de azért néha nekik is lehet igazuk.

Még az egyszerű holland állampolgár is tisztában van azzal, hogy az országban nagyban folyik a kábítószer-kereskedelem. De miért nem tesznek ellene? Erre próbált meg választ adni Roberto­ Saviano olasz újság- és regényíró, akinek nevéhez számos nagy sikerű film és televíziós sorozat forgatókönyve is kötődik, a nemzetközi bűnözés témájában joggal számít szakértőnek. A Corriera della Sera olasz napilapban szeptember végén levelet intézett a hollandokhoz, amely így kezdődik: „Ennyire nem ismeritek magatokat? Tényleg olyan képet alakítotok ki magatokról, amely köszönőviszonyban sincs a valósággal? Hollandia a világ egyik bűnözéssel leginkább átitatott országa.”

Patyolattiszta pénzmosás

Szerinte a németalföldiek körében dívik az a nézet, hogy csak migránsok foglalkoznak kábítószer-kereskedelemmel. A bevándorlók ügye ez, tehát ezek a visszásságok nem érintik a holland társadalmat, ők tiszták maradnak, mint a frissen leesett hó. Ebben van is igazság. A Mocro Maffia, a marokkói bűnszervezet a legbefolyásosabb az országban. Tagjai főleg marokkói bevándorlók közül kerülnek ki, de vannak mellettük kongóiak, suriname-iak és Hollandiában élő szlávok is. Amikor Saviano a bűnnel leginkább fertőzött országról beszél, akkor a gazdasági rendszerre gondol. Ugyanis ez teszi lehetővé, hogy a bűnözők úgy érezzék magukat, mint a paradicsomban.

Bár Hollandia nem szerepel az offshore államok, az adóparadicsomok listáján, valójában az – szögezi le az olasz szakértő. Nem véletlenül van itt az eBaynek, a Google-nak, a Nike-csoport 26 vállalatának vagy a Netflixnek az európai székhelye, de, hogy olaszokat is említsünk, a FIAT és a Ferrari is elfogadta az invitálást Hollandiába. Természetesen mindez törvényes, az adóoptimalizálás legális tevékenység.

Milyen joggal tartóztathatnánk fel, ha valaki még nem ilyen ismert név a szakmában, és ő is külföldről hozza be a vagyonát Hollandiába? Neki is jár a kedvező befektetés, az alacsony adók. Hát persze, hogy bűnözők is kihasználják ezeket a lehetőségeket! Így válik a holland tőkevonzó képesség hatalmassá, és ezzel együtt olyan pénzmosási terepet teremt, amely párját ritkítja Európában – ez Saviano véleménye. A piszkos pénz így válik – jó pár átutalás után – patyolattisztává. Ha ennek mennyisége eléri azt a szintet, amelyet követően gazdasági tényezővé válhat, akkor beszélhetünk drogállamról.

Szaporodó bérgyilkosságok

Az egyszerűen képmutatás, hogy ennek nincs hatása a holland társadalomra: romló utcai közbiztonság, korrupció, amely főleg a rendőrségre és a vámszervekre veszélyes, a csúszópénzek rendszere, amely egészen a felső politikai körökig nyúlik. És persze a pénzügyi rendszer üzemeltetői, akik bankjaikban csak számolják a hasznot. A politikusok meg szerepük szerint álszentül kioktató leckéket tartanak demokráciából. Egy volt rendőrségi vezető a BBC-nek nyilatkozva kifejtette, hogy nincsenek olyan állapotok – például a leszámolásokban –, mint Mexikóban. „Itt nem lógnak hidakról holttestek. Ám ha a bűnszervezetek által birtokolt hatalmas összegeket nézzük, a párhuzamos gazdaságban kivívott szerepüket, akkor nyilvánvaló, hogy drogállamban élünk.”

A bérgyilkosságok itt is szaporodnak, ügyvédeket, ügyészeket, rendőröket, újságírókat érnek fenyegetések. Az miként történhetett meg, hogy július 6-án Amszterdamban nyílt utcán főbe lőtték a legnépszerűbb bűnügyi újságírót, műsorvezetőt, a 64 éves Peter Rudolf de Vriest, aki kilenc nap után életét vesztette? Ridouan Taghi, a Mocro Maffia vezetőjének perében ő volt a tanácsadója a koronatanúnak. A főnököt Dubajból hozták haza, ahol elképesztő luxusban élt. Ha túl sokat tud az illető, lehet az ország legnépszerűbb riportere, majd elküldjük hozzá a halál angyalát – ilyen szépen fogalmazzák meg a bérgyilkosságot a maffia köreiben. Peter de Vries előtt egy ügyvédet is eltettek láb alól.

Hollandia a liberális demokrácia csúcsa, ahol az emberi és szociális jogok az egeket verik – a politikusok évek óta ezt a mítoszt árulják az országról. De vajon meddig lehet még megtéveszteni a világot?

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)