Több esetben már a szótár is megadja az egybeírás okát az értelmezéssel, ugyanis az összetételek keletkezésének (azaz az egybeírásuknak egyik oka) a tagok együttes jelentésének megváltozása lehet: a víztől elázott zsemle különírandó: vizes zsemle, viszont a vízzel, tej nélkül készített zsemle helyes írásmódja: vizeszsemle.
A magyar helyesírás szabályainak a 11. kiadása még azt tartalmazta, hogy a nyitva tartás két szóba írandó, azonban a legújabb, a 12. úgy rendelkezett, hogy ’üzemidő’ értelemben egybeírjuk, tehát az üzletek ajtaján így kellene javítani a feliratot. Különírva konkrét értelmű, például: „Az iskolai szünetekben az ablakok nyitva tartása jótékonyan felfrissíti a tanterem levegőjét.”
Jellemzően gondot szokott okozni bizonyos -s képzős melléknevek és az utánuk álló szavak írásmódja. A söröspohár egybeírandó, ha sörnek való poharat jelent, viszont ha bármilyen pohár sörös lesz, mert például kilöttyent rá, de egyébként a funkciója az, hogy vizet iszunk belőle, tehát vizespohár (!), ebben az esetben a sörös pohár különírandó. Ugyanígy a borospohár, boros pohár. Ugyanis ha a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket.
A szerelmes levél esetében is mindkét írásmód helyes. Különírva: szerelmi tárgyú levél, egybeírva: leveles tésztából készült, boríték alakúra hajtogatott töltött sütemény. A lovas kocsi csak különírva, a szenesló pedig egybeírva fogadható el.
Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a helyesírás során az értelemtükrözés meghatározó jelentőségű, és ez némi nehézséget okoz. Az viszont egyértelmű, hogy uzsonnára melyik a finomabb: a vizes zsemle vagy a szerelmeslevél.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: PEXELS)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!