A helyesírás mindig is érdekelte és érdekelni fogja a nyelvhasználókat.
A konvención, azaz a megegyezésen alapuló szabályokat mindenkinek szükséglete szerint kell elsajátítania. Az általános és középiskolásoknak a tananyag meghatározott. A magyartanároknak és a korrektoroknak ennél már magasabb szintet kell elérniük, és speciális helyesírástudásra van szükségük a szaknyelvi helyesírást alkalmazóknak. Ezen túl azonban, ha bárki egy lapra kinyomtat egy feliratot, rövid szöveget, és azt a nagy nyilvánosság elé tárja, célszerű a helyesírását ellenőrizni, mert esetleg egy-egy durva hiba miatt szó érheti a ház elejét. Nem feltétlenül a nyelvészek, nyelvművelők részéről, hanem azon nyelvhasználók fogják szóvá tenni, akik felismerik a hibát.
A helyesírás egyik legzegzugosabb területe az egybe- és különírás. Ezúttal nem a szabályok magyarázatába fogok, hanem néhány egyedi esetet szeretnék bemutatni. Az egyike a nehézségeknek, amikor egy adott kifejezés szófajváltáson megy keresztül. Az eredetileg befejezett melléknévi igenév, a „válogatott” szó a „szabolcsi válogatott alma” vagy a „galériába válogatott képek” szószerkezetben jelzőként szerepel. Azonban főnévként használjuk a következő kifejezésekben, ezért egybeírandó a válogatottmérkőzés és a válogatottmez. Itt a nemzeti futballcsapatot jelenti, az összetételek pedig az általuk lejátszott mérkőzés, illetve a számukra készült mez jelentésben szerepelnek. Hasonlóképpen melléknév a hajléktalan, például: „A hajléktalan emberek nem rendelkeznek kellő kapcsolati tőkével vagy jövedelemmel, amely átsegítené őket a lakhatási problémákon.” Ellenben a hajléktalanszálló, hajléktalanellátás, hajléktalanügy, hajléktalanigazolás egybeírandó, mivel a hajléktalan ezekben a szavakban nem melléknév, hanem főnév, és az összetétel jelentése hajléktalanok számára kijelölt szálláshely stb.
Sokan úgy vélik, hogy a luxus kifejezésünk szófaját tekintve melléknév, azonban főnév, ezért írandó egybe a luxusautó, luxuscigaretta, luxuskivitel, luxuskivitelű, luxusszálloda, sőt luxus-ránctalanítókrém.
Több esetben már a szótár is megadja az egybeírás okát az értelmezéssel, ugyanis az összetételek keletkezésének (azaz az egybeírásuknak egyik oka) a tagok együttes jelentésének megváltozása lehet: a víztől elázott zsemle különírandó: vizes zsemle, viszont a vízzel, tej nélkül készített zsemle helyes írásmódja: vizeszsemle.
A magyar helyesírás szabályainak a 11. kiadása még azt tartalmazta, hogy a nyitva tartás két szóba írandó, azonban a legújabb, a 12. úgy rendelkezett, hogy ’üzemidő’ értelemben egybeírjuk, tehát az üzletek ajtaján így kellene javítani a feliratot. Különírva konkrét értelmű, például: „Az iskolai szünetekben az ablakok nyitva tartása jótékonyan felfrissíti a tanterem levegőjét.”
Jellemzően gondot szokott okozni bizonyos -s képzős melléknevek és az utánuk álló szavak írásmódja. A söröspohár egybeírandó, ha sörnek való poharat jelent, viszont ha bármilyen pohár sörös lesz, mert például kilöttyent rá, de egyébként a funkciója az, hogy vizet iszunk belőle, tehát vizespohár (!), ebben az esetben a sörös pohár különírandó. Ugyanígy a borospohár, boros pohár. Ugyanis ha a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket.
A szerelmes levél esetében is mindkét írásmód helyes. Különírva: szerelmi tárgyú levél, egybeírva: leveles tésztából készült, boríték alakúra hajtogatott töltött sütemény. A lovas kocsi csak különírva, a szenesló pedig egybeírva fogadható el.
Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a helyesírás során az értelemtükrözés meghatározó jelentőségű, és ez némi nehézséget okoz. Az viszont egyértelmű, hogy uzsonnára melyik a finomabb: a vizes zsemle vagy a szerelmeslevél.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: PEXELS)
