Mészáros István pedagógiatörténész adatgazdag tanulmányában részletesen feltárja, hogy miként bővült a nevel szó jelentése az évszázadok során. Eszerint az 1600-as évek derekán Pázmány Péter prédikációiban fedezhető föl először a ’gyermekek erkölcsi-jellembeli fejlesztését célzó tevékenység’ jelentés a „nevelés” szó használata mögött. Érdekes, hogy ezt követően még sokáig olvashatjuk a szót ettől eltérő jelentésben is: például „növénynevelés” jelentésben, amelyet mára a „növénytermesztés” kifejezés kiszorított, vagy állatokkal kapcsolatban, amelyet a mai köznyelvben is felfedezhetünk: „baromfinevelés, borjúnevelés” stb.
A nevel szó ’jellembeli fejlesztés’-re vonatkozó újabb értelmezése a XVIII. század közepére-végére válik általánosabbá, Mikes Kelemen már így ír: „mert egy jól neveltetett és oktatott iffiu a fiát is a szerént neveli”.
A szó korábban csak hangtani változataként élő „növel” az 1800-as évektől fokozatosan szilárdult meg önálló jelentésben: ehhez a hangalakhoz ettől kezdve a ’nagyobbít’ értelem társult, a „nevel” pedig egyre inkább kizárólagosan a ’fejlődésében irányít’ jelentéstartalommal élt tovább (a köznyelvben és a pedagógiai szaknyelvben egyaránt). Ez az elkülönülést szóhasadásnak nevezzük: ugyanez a folyamat játszódott le a lombos ~ lompos, szaru ~ szarv, doboz ~ toboz stb. esetében is.
Ennek a jelenségnek a lenyomata az is, hogy a Pest belvárosában működő papi szeminárium Papnevelő Intézet néven működik a Papnövelde utcában. Az utcanév ugyanis még a két jelentés elkülönülése előtt, a kétféle forma ingadozó használata idején születhetett, és máig kitartóan őrzi a régies ejtés emlékét.
Borítókép: A Frigyes főherceg üdülőtelep és erdei iskola nevelőnői. Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!