A kölcsönös vádaskodások, a másik fővárosából a diplomaták hazarendelése, a gazdasági megtorló intézkedések bevezetése mind azt éreztették ősszel, hogy a marokkói–algériai válság egyre inkább elharapódzik. Meg is történt a baj.
A mauritániai fővárosból, Nouakchottból az algériai Ouarglába tartó úton – Marokkó területén – eddig tisztázatlan körülmények közt megsemmisítettek egy algíri kamiont a benne ülő három emberrel. A két ország vehemensen egymást vádolta. Napokig attól volt hangos az algériai sajtó, hogy ezt a „barbár bombázást”, amelyben három honfitársuk veszett oda, meg kell torolni. Marokkó úgy véli, algériai dróncsapás végzett a kamion utasaival, mégpedig azért, hogy a két állam között kiprovokálják a katonai összetűzést. „Marokkó nem fogja hagyni, hogy belerángassák egy háborúba” – szólt a rabati álláspont.
De vajon mi vezetett oda, hogy ennek a két észak-afrikai testvérnép közti vitának ilyen következményei vannak? Régi történet.
Épp a napokban volt évfordulója annak, hogy Spanyolország, a volt gyarmattartó 1975-ben aláírta a madridi egyezményt, ezután pedig kivonult Nyugat-Szaharából. A jelenlegi marokkói uralkodó, VI. Mohamed apja, II. Hasszán 46 éve megindította zöld menetét, amelyben több százezer marokkói besétált a vitatott terület nyugati részére, és gyakorlatilag elfoglalta a hatszázezer lakosú, mintegy három magyarországnyi vidéket. Mauritánia is jelentkezett a maradékra. A helyi népesség, a berberek, a Polisario Front vezetésével ellenállt, a függetlenségéért mindkét féllel szemben harcolt, ki is kiáltotta államát, amelyet a világon csak pár ország ismert el. Hatéves fegyveres konfliktus vette kezdetét, amelynek fegyverszünet vetett véget. Azután is voltak fegyveres zavargások, ám a nyugat-szaharai helyzet befagyott. Az ENSZ közvetítésével létrejött fegyverszünet azt is tartalmazta, hogy Marokkó az általa ellenőrzött területen egy éven belül népszavazást tart a hovatartozásról. Ebből azóta sem lett semmi.
Kinek kell ilyen sivatagos terület? Van, aki csak a homokot látja, miközben alatta húzódnak meg a rejtett kincsek.
A föld jelentős foszfátvagyont rejt. A hírek szerint izraeli cégek engedélyt kaptak arra, hogy Nyugat-Szaharában kőolaj után kutassanak. Ki tudja, még mi lapul az ember által soha nem bolygatott homok alatt? Algéria mindig is érdeklődött a terület iránt, évtizedek óta támogatja a Polisario Frontot. A területtel kis szakaszon határos Algériában, Tindoufban van az elüldözött berber népcsoport egy részének menekülttábora. Algír eddig visszafogta a felszabadítási frontot, de most szakértők úgy látják, hogy szabad kezet adott a Polisariónak.
