Minden tudományágnak, sőt azon belüli részterületnek is megvannak a megkerülhetetlen alapművei. Olyan összefoglaló, ugyanakkor kellően mélyre ható szakmunkák, amelyek nélkül az adott terület művelői – még ha beleásták is magukat valamely részlettémába – nem látják, mert nem láthatják rendszerszinten a nagy egészet.
Aki nem rágta át magát az alapművön, nem tudhatja, adott pillanatban hol tart a választott tudományterület, melyik az a szint, amelyről elrugaszkodva tovább viheti a tudás stafétabotját.
Az építészek, főként a műemlékes szakmérnökök, illetve más műemlékvédelmi szakemberek számára ilyen alapműnek minősül Déry Attila Ybl-díjas építészmérnök, műegyetemi magántanár Öt könyv a régi építészetről című műve.
A Gyakorlati műemlékvédelem alcímű sorozat „erősen bővített, részben újraírt” második kiadása néhány hete látott napvilágot. A szerző amellett, hogy a BME Építőmérnöki Karán többek között építészettörténetet, történeti szerkezettant és épületszerkezet-tervezést oktat, valamint műemlékek rekonstrukciós tervezésével foglalkozik, építészetkritikai írásaival a Lugas hasábjain is jelentkezik.
Tervezőként olyan jeles épületek helyreállítása kötődik a nevéhez, mint a Budai Vigadó, a Párizsi udvar vagy a Petőfi téri ortodox templom, amelyek műemléki tervezését kollégájával és barátjával, Nagy Csaba vezető tervezővel közösen végezte.
A régi épületek szakszerű, mai elvárásoknak megfelelő felújításához elengedhetetlenül szükséges a korabeli technológiák, felhasznált anyagok és mesterfogások ismerete. Tervezőként csak ezek fényében lehet elgondolkodni azon, hogy a mai építéstechnológia, szaktudás és építőanyag-kínálat mennyiben alkalmas újrateremteni, kiegészíteni, pótolni a régit, miben lehet, miben muszáj és miben nem szükséges visszanyúlni a „régi iskolához”.
A műemléki helyreállításoknak ezek az alapdilemmáik, amelyekre nehéz általános érvényű válaszokat adni.
Az öt kötet nyilvános bemutatóján természetesen legközelebbi munkatársa, Nagy Csaba méltatta a szerzőt, akiben – mint kiemelte –
építészi mivoltában ötvöződik a művészettörténész, a restaurátor és a gyakorlatias ember, akit ráadásul irigylésre méltóan jó hosszú távú memóriával áldott meg a Teremtő.
A sorozat az ókori építészetig visszamenően azokat a régi szerkezeteket, anyagokat és építési eljárásokat mutatja be, amelyek az elmúlt korokban feledésbe merültek. Az első könyv az anyagokkal, a második a falazatokkal és a hozzájuk kapcsolódó szerkezetekkel, a harmadik a fa-, a negyedik a fémszerkezetekkel foglalkozik.
Az ötödik kötet a kiegészítő anyagok és munkák (festések, burkolatok, üvegek, szigetelések) összefoglalója, beleértve az épületgépészetet is. „Ha megbolygatjuk a régi szerkezeteket – írja Déry az előszóban –, tudnunk kell, mikor miféle anyagokkal kerülhetünk szembe, és hogy őseink az egyes anyagokat miféle szempontok szerint választották, méretezték, építették be. Tudatunk mélyén ott rejtőznek elődeink ismeretei, a régi építés archetipikus formái és részletei, amelyek gondolkodásunkat, ízlésünket befolyásolják. Ha ezek ismeretében uraljuk az építészetet, biztos kézzel állíthatunk helyre régit, és utalásokat építhetünk be új épületeinkbe is.”
Déry Attila munkája elsősorban a műemlékes kihívások iránt fogékony építő- és építészmérnököknek szól, de annyira bővelkedik építészet-, építés-, anyag- és technikatörténeti érdekességekben, hogy az öt kötet azok számára is érdekfeszítő olvasmány lehet, akik egyszerű laikusként kíváncsiak az építéstechnológia évezredes fejlődésének elfeledett állomásaira, módszereire, főbb alkotóira és azok gondolkodásmódjára.
(Déry Attila: Öt könyv a régi építészetről – Gyakorlati műemlékvédelem. Terc Kft., Budapest, 2021, 1–5. kötet összesen: 1698 oldal. A sorozat ára: 21 400 forint)
Borítókép: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) könyvtárának nagy olvasóterme 2021. április 16-án (Fotó: MTI/Cseke Csilla)
