A nagy divatfővárosokat nem kell bemutatni, sok közülük a csokoládészeretők kedvence is. Laure Hebert, a Salon du Chocolat Group marketingmenedzsere szerint kevesen tudják, de a csokoládénak és a divatnak közös nyelve van. Angolul a „coat of chocolate” a csokoládé színére utal, miközben kabátot is jelent, a francia „robe” is használható ruhára és csokoládéra is. A csokoládékészítők ugyanúgy nyári és őszi kollekciókban gondolkodnak, mint a divattervezők, illetve ugyanúgy beszélünk csokoládé-, mint divattrendekről.
Nem csoda tehát, hogy Sylvie Douce, a Salon egyik alapítója szerint a csokoládékészítők művei éppúgy kifutóra érdemesek, mint a divattervezők elképzelései. Először 1994-ben harminc úttörő kiállító mutatta meg kreációit. Már az első esemény is negyvenezer látogatót vonzott, így a tavalyi, koronavírus miatti törlés kivételével minden évben találkoznak Párizsban a csokoládészeretők. Az elmúlt huszonhat év alatt az esemény öt kontinensen 150 ezres látogatószámot hozó show-vá fejlődött. Párizsba az idén közel ötszáz csokoládékészítő és kétszáz cukrász látogatott el hatvan országból.
A csokoládé illata már a húszezer négyzetméteres kiállítócsarnok udvarán is érezhető.
A Porte de Versailles épületkomplexumában a hétköznapokon is sokan kíváncsiak a kiállításra, a november elejei hosszú hétvégén meg alig lehet lépni a tömegtől. A többségében francia közönség ezt nyugalommal fogadja, ahogy a kötelező Covid-igazolványok ellenőrzését is.
Odabent az idei téma, az „újjászületés” jegyében a klímaváltozásra és a fenntarthatóságra hívja fel minden a figyelmet. A főként Elefántcsontpartról és Ghánából származó csokoládé-alapanyagok esetén a kiállítók egymásra licitálva igyekeznek meggyőzni a vásárlót arról, hogy a kakaóbab nem az esőerdők irtásából származik. A két ország termeli a világ kakaótermésének hetven százalékát. A kakaótermelés miatt viszont valójában kivágják az esőerdőt, mára alig tíz százaléka maradt meg az eredeti famennyiségnek. A Világbank 2017-es jelentése szerint Elefántcsontpart kakaóbab-termelő vidékének hatvan százalékát borította korábban esőerdő. A World Cocoa Foundation ma külön részleggel felel a nagy csokoládécégeknek betudható további erdőirtás megakadályozásáért.
A Salon kézműves csokoládékészítői nem győzik hangsúlyozni azt is, hogy alapanyaguk a környezetvédelem és a munkaerő szempontjából is etikus. 2006-ban a Véres gyémánt című film sikere felhívta a figyelmet a gyémántkereskedelem sötét oldalára. A véres csokoládé kérdése azonban évek óta változatlan. Munkajogi szervezetek a kilencvenes években próbáltak először nyomást gyakorolni a nagy csokoládégyártókra, hogy ne vásároljanak olyan farmerektől, akik gyerekmunkásokat dolgoztatnak rabszolgaként a kakaóbab-ültetvényeken. Az első protokoll 2001-ben, az első akcióterv 2005-ben született meg. Az amerikai munkaügyi minisztérium októberi jelentése szerint mégis 14 százalékkal nőtt az elmúlt tíz évben a nyugat-afrikai gyerekmunkások száma. Uniós–brit felmérések még rosszabb adatokat mutatnak: csak a pandémia 15 százalékos emelkedést hozott. Több mint 1,56 millió gyerek dolgozik a becslések szerint a nyugat-afrikai kakaóbabfarmokon.
Az ok a kakaóbab-termelők helyzete. Felmérések kimutatták, hogy az eladók és a csokoládékészítők kapják a végtermék árának nyolcvan százalékát, míg a kakaóbab-termelőknek hat százalék jut. Csak néhány, főként európai és amerikai cég van ugyanis, amely felvásárolja a kakaóbabot, hogy alapanyagként feldolgozza vagy továbbadja azt a csokoládékészítőknek. A profitmaximalizálás érdekében ezen cégek igyekeznek minél olcsóbban vásárolni. Így egy átlagos elefántcsontparti farmer egy-két dollárt keres naponta, miközben az iparág évente 130 milliárd dollárt termel, ami az előrejelzések szerint 2025-re 182 milliárd dollár lesz.
Számos csokoládémárka ma már igyekszik elkerülni, hogy rásüssék a véres csokoládé bélyegét, ezért különféle tanúsítványokat nyomtatnak a csomagolásra. Azonban nem minden igazolás azonos. A Fairtrade és a Rainforest Alliance (RA) megbízható nemzetközi tanúsítvány, a különféle cégek és szervezetek bélyegei viszont nem rendelkeznek nemzetközileg elismert szabályzattal. A Fairtrade és a RA célja, hogy az afrikai termelők családjuk eltartásához megfelelő árat kaphassanak a termékükért. A Fairtrade-logó bizonyítja, hogy a gyártó legalább 2400 dollárt fizetett a csokoládébab tonnájáért. Az RA a környezetvédelmet, illetve a farmerek megfelelő életkörülményeit is szeretné segíteni, így a szervezet az egyéni farmereknek fizetendő összeget számolja, amely 2022 júliusától nem lehet kevesebb, mint hetven dollár.
Az etikus csokoládé drágább, mint a hétköznapi, de a csokoládészeretők hajlandók áldozni a lelkiismeretfurdalás-mentes édességért. Ugyanúgy drágább a műanyagmentes csomagolás is, amely szintén az idei Salon egyik célkitűzése. Cellulózkanalakkal lehet belekóstolni a falon folyó tejes, keserű- és fehér csokoládéba, papírpoharakból lehet szedegetni a Ruby csokoládé rózsaszín szemeit. A Kelet-Európából érkező vásárló újfent elcsodálkozhat, hogy miért más ízű Párizsban a legújabb, gyümölcsös alapízű csokoládé, mint azok a minták, amelyekhez Magyarországon hozzájuthat…
A kiállítás öt napja alatt az érdeklődők a csokoládé minden formájával megismerkedhettek. A szervezők szerint nem is lehet „a” csokoládéról beszélni, hiszen van barna, sárga, zöld, rózsaszín, fehér, párosítható borral, pezsgővel, fűszerekkel, mogyoróval és egyéb magvakkal, illatosíthatók vele virágok és gyümölcsök, meg lehet venni táblában, süteményben, formázva, ganache-ként (párizsi krém). A Salon ezt a sokszínűséget mutatja be. A kiállítók a legegyszerűbb táblás csokoládéktól kezdve cipőket, táskákat, villáskulcsokat és legószerűen felépíthető figurákat árulnak. Máshol csokoládés pezsgő és bor folyik a csokoládés libamáj, lekvár és terrine mellett.
Aki megfáradt a kóstolgatásban, az Jean-Luc Decluzeau csokoládészobrait csodálhatja meg. Picasso Guernicájának újragondolása ötszáz kiló csokoládét emésztett fel. Mások a francia cukrászok versenyére figyelnek. Hetven cukrász a közönség előtt készíti el legkülönlegesebb süteményeit, hogy a közönségkóstolás után kiderüljön, ki Franciaország legjobbja. Időközben a szemfüles nézők igyekezhetnek ellesni a tökéletes párizsi krém és szuflé készítésének titkait.
Az esemény megkoronázása minden esetben a csokoládéruhák bemutatója. A koronavírus miatt a korábbi bemutatót az idén két részre bontották. A fele közönség így is megtölti a teret. Aki nem foglal helyet legalább fél órával korábban, az nem is számíthat üres helyre. Aki viszont leül, az határozottan érzi, hogy fel kell öltöznie, mivel a csokoládéból készült ruhákhoz fél órával a bemutató előtt jelentősen elkezdik hűteni a levegőt. Néhány évvel ezelőtt a francia tévés, Karine Ferri Disney-hercegnő-ruhája olvadt el a Porte de Versailles kiállítócsarnokának fényében. Bár Ferri akaratlan miniszoknyája jóval visszafogottabb volt, mint a 2017-es francia szépségkirálynő, Alicia Aylies idei átlátszó ruhája, amelyet 1200 csillogó csokoládédarab díszített, a szervezők mégsem akartak kockáztatni. Az évek során több mint kétszáz tervezővel – köztük Courrèges-zsel, Sonia Rykiellel vagy Ungaróval – dolgoztak együtt Franciaország legjobb csokoládékészítői, hogy a legkülönlegesebb ruhák vonulhassanak fel a kifutón. Az idén az exkluzív textiltervező Chimène D. volt a leghíresebb név a tervezők között, akinek ruháját Thierry Mugler kreációja ihlette.
A francia színésznők, táncosok és tévés személyiségek bemutatta csokoládéruhák között volt többek között csokoládés faágakkal díszített báli ruha, százszázalékos selyem, fekete és fehér csokoládé találkozása Hello Kitty-összeállításban és színes csokoládégolyókkal kirakott buliruha is. A legnagyobb tapsot az a teljesen csokoládéból készült koktélruha kapta, amelyről mindenkinek az jutott eszébe, hogy a vörös lángnyelvekkel díszített ruha mesés, de mozogni nem lehet benne, mivel a modell is csak félve lépkedett a kifutón. Itt-ott csokoládédarabokat hagytak maguk mögött a hölgyek, így a show után egy kislány azt kérdezte a mamájától, hogy bár nagyon tetszettek neki a darabok, de nem lehetne-e inkább megenni őket.
Borítókép: Léa François francia színésznő bemutatója nem volt kockázatmentes
