Decemberben a nemzetközi élet a szokásosnál jobban felbolydult. Továbbra is a Csendes-óceáni térség a világ legnagyobb válságövezete: Kína orosz segítséggel megpróbálja ellensúlyozni az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, Nagy-Britanniának, Japánnak, Ausztráliának és néhány kisebb délkelet-ázsiai országnak a térségbeli törekvéseit, miközben gőzerővel fegyverkezik, és nyíltan hirdeti igényét nem csupán a közelében lévő szigetekre, hanem Tajvanra is.
Az afganisztáni vereség után az USA stratégiája átstrukturálódott. A helyi terroristaerők helyett a fő feladat a Kína elleni fellépés lett. Mivel mindkét oldal gyakorlatilag korlátlanul fegyverkezik, a diplomácia a háttérbe szorult.
Az Egyesült Államok második fő ellenségeként tekint Oroszországra. A Krím félsziget orosz elfoglalását, a kelet-ukrajnai polgárháborút Washington Moszkva céljaiként éli meg, és nyugati szövetségeseivel együtt rendkívül komoly támogatást nyújt – főleg katonailag – az ukrán vezetésnek.
Nyilvánvaló, hogy az ukrán gazdaság ugyanúgy nem működik, ahogy eddig sem. Naponta érkeznek információk arról, hogy a katonai, rendőri, titkosszolgálati vezetést az államfő lecseréli, ettől várva a helyzet javulását. A gazdasági, belpolitikai sikertelenségeket a kijevi vezetés hangos oroszellenességgel próbálja ellensúlyozni. Rendszeresen bejelentik, hogy Oroszország katonai csapást fog végrehajtani Ukrajnával szemben, ennek többször még a dátumát is megadták. E politikától várja Kijev a nyugati integrációját és felvételét az Európai Unióba, illetve a NATO-ba.
Véleményem szerint az orosz politikának nem lehet érdeke a katonai akció Ukrajnával szemben, mert ez Oroszországot még a mostani helyzeténél is jobban elszigetelné Nyugaton. Ugyanakkor az összes probléma ellenére, beleértve a diplomaták kölcsönös kiutasítását is, folyik a párbeszéd az Egyesült Államokkal. Az Egyesült Államok bejelentette, hogy orosz–ukrán háború esetén az Egyesült Államok gazdasági és politikai szankciókat alkalmazna, magyarul nem kerülne sor katonai összeütközésre a két nagyhatalom között.
Beloruszban a helyzet változatlan. Az ország lengyel határán a migránsok naponta próbálnak áttörni és bejutni az unió területére. Brüsszelnek ebben a kérdésben sem egységes az álláspontja. Mindmáig nem dőlt el, hogy kapnak-e a lengyelek és a baltiak támogatást a határvédelemre, és ha igen, akkor mikor és mennyit.
A vesztesek a migránsok. Egy részük visszatér hazájába, más részük várja a csodát. Azt a belorusz követelést, hogy Németország vegyen át kétezer migránst, a régi és az új német kormány is elutasította. Annál is inkább, mert a belorusz államfő csak annyit ígért, hogy ha a németek átveszik az általa követelt kvótát a lengyel folyosón keresztül, akkor megpróbálja a többieket rábeszélni a hazatérésre. Ha létezik nem konkrét ajánlat, akkor ez az.
Mivel az Európai Unió sorra hozza a Belorusszal szembeni konkrét szankciókat, az államfő bejelentette, hogy ha megjelennek az amerikai atomeszközök Lengyelország területén, akkor ő Oroszországtól hasonló atomeszközöket fog kérni és telepíteni országa területén.
Afganisztánban a helyzet folyamatosan romlik. A hatalomra került tálibok korábbi ígéreteikből gyakorlatilag semmit sem hajtottak végre. Az országból tömegével menekülnek az emberek. Mivel a szomszéd államok, Pakisztán és Irán megteltek, és Törökország falat épített keleti határaira a migránsok ellen, rendkívül bonyolult az eljutás Nyugatra. Szinte minden nyugati ország kétoldalú tárgyalásokat folytat a tálib vezetéssel, és anyagi támogatást ígér, ha embereit kimentheti. Ez azonban az ország problémáira nyilvánvalóan nem jelent megoldást.
A világ szakértőinek májusi előrejelzése szerint novemberre-decemberre tomboló vírusjárvány volt várható, és ez sajnos be is következett. Az újabb, dél-afrikai vírusmutáció csak bonyolította a helyzetet. A járvány hatására szinte minden ország újabb és újabb megszorító intézkedéseket hozott. Magyarországnak mind a hét szomszédjánál súlyos a járványhelyzet. Megoldást csak és kizárólag az oltás, a meghozott védekező intézkedések betartása és a személyes felelősségvállalás hozhat.
Megjelentek olyan német sajtócikkek, amelyek szerint Németországban az újabb vírusfertőzés a nem túl precíz közép-európai országokon keresztül érkezett meg, így nem véletlen, hogy főleg a volt NDK területén, elsősorban Szászországban és délen, Bajorországban tombol a járvány. Mivel ezeknek az anyagoknak semmiféle valóságtartalmuk nincs, tekintsük ezeket a szerzők nem túl bölcs magánvéleményének.
December 2-án búcsúztatták el katonai tiszteletadással Berlinben Merkel német kancellárt. Merkel búcsúbeszéde bölcs és kifejező volt. Gratulált utódjának, Scholznak, a jelenlegi alkancellárnak. A jelen lévő kétszáz politikus valamennyi párt képviseletében egyhangúan ünnepelte a 16 évig működő Angela Merkelt. Ő volt az első nő, az első volt NDK-s és az első természettudományok területéről érkező kancellár. 1949, az NSZK létrejötte óta Merkel kivételével valamennyi német kancellár megbukott. Ő önként mondott le, és meghatottan, de emelt fővel távozott. Szép volt az ünnepség.
Nemsokára új év kezdődik – de a problémák megmaradnak. A jövő évi franciaországi választásokkal eldől sok kérdés az Európa-politikában. Az amerikai félidős választásoknak szintén óriási lesz a tétjük. Nem tudni, hogy képesek lesznek-e a demokraták mindkét házban megtartani a többségüket. Az is kérdés, hogy Biden amerikai elnök képes-e a ciklusát végigvinni.
Ahogy a vicc mondja: a jövő év jobb lesz, mint az azt követő év, de rosszabb, mint az idei.
Borítókép forrása: Europress/AFP
