Mint írják, agyunk ilyenkor egyszerűen energiatakarékos módba kapcsol, és olyan kész megoldásokat alkalmaz, amelyek felgyorsítják a döntési folyamatokat, azaz a legkisebb ellenállás felé visz minket. Ösztönök és megérzések útján, ha úgy tetszik, hiszen agyunknak sokkal könnyebb feldolgoznia a régi, már ismert információkat, mint a teljesen újat.
Tehát jön egy ismeretlen kimenetelű feladat, mi pedig azonnal szaladnánk a másik irányba, mert jaj, erőfeszítés! A cikk szerint ilyenkor el kell kezdenünk mantrázni, hogy de bizony minden kihívásnak és erőfeszítésnek meglesz a gyümölcse, kezdve mondjuk a legegyszerűbb dologgal, a testmozgással.
No de ki a frász akar lemenni a metsző szélbe kocogni? Szúró tüdőt, vörös fület, lefagyott arcot és könnyes szemeket? A cikk szerint próbáljuk meg akkor elkezdeni a nehéz dolgokat, amikor jókedvünk van, mivel egy 2016-os kutatás szerint ilyenkor sokkal nagyobb az esélyünk a sikerre.
Másodszor: bízzunk az agyunkban, és állítsuk kihívás elé, rakjuk növekedési pályára. Elemezzük, eddig milyen minták gátoltak meg minket a sikerben, aztán korrigáljunk, de a legjobb, ha valakivel folyamatosan megosztjuk a nehézségeinket – és a sikereinket is. Tehát képzeljék el: már megint porszívóznak. Lemegyek kocogni. Drukkoljanak!
Borítókép: A pesti Duna-part megújult belvárosi szakasza az id. Antall József rakparton 2021. december 11-én (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!