Az én nevemmel is megtörtént ez. Kern András Halló, Belváros! című fergeteges kabaréjelenetében így bukkan fel a nevem: „Géza! Kilyukadt a fürdőkád! – Tessék! Hol? – A lefolyónál.”
El tudják képzelni, kedves olvasóim, hogy hányszor kaptam meg: Géza, kilyukadt a fürdőkád? Persze bizonyos színvonalon és élethelyzeten túl az emberek nem tréfálkoznak a másik nevével. Mindmáig él bennem, bár nem hagyott helyrehozhatatlan nyomot a nevemhez kapcsolódó kis történet. Katona voltam, katonaruhában utaztam haza Hódmezővásárhelyről eltávozásra.
A vonaton megismerkedtem egy lánnyal, pontosabban: csaptam a szelet, ahogy azt a katonák szokták. Egész úton jól elbeszélgettünk, és amikor Zuglóban leszálltunk, a lány megkérdezte a nevemet. Megmondtam. S erre mi volt a válasza? „Milyen csúnya név.” Ekkor rögtön véget ért az, ami még el sem kezdődött.
Véletlenül sem szeretném, ha ennek az írásnak az lenne az üzenete, hogy korlátozzuk vagy tiltsuk be a nevekkel való viccelődést, elsők között a kabarét. Szó sincs róla! A népi mondókák között számos névcsúfoló létezik. Rosszuleshet, ha egy érintettnek mondják, ha azzal húzzák.
A helyén kell kezelni a dolgokat. Van az ártalmatlan tréfálkozás, ezzel nincs semmi gond. Ha pedig bántóvá válik, akkor szólni kell, hogy ez már nem annyira jó vicc. Arról viszont nem tehetünk, ha nevünket egy történelmi személyiség „elhordja”. Mondjuk, én Géza fejedelemre büszke vagyok. Egyébként pedig: „Aludj el szépen, kis Balázs”!
Borítókép: Diákok a nagykárolyi Kalazanci Szent József Líceum új épületszárnyának egyik tantermében 2013. szeptember 19-én (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!