– Az MTA korábbi elnöke, agykutató, aki megannyi munkája mellett természetvédelmi alapítvány kuratóriumában is feladatot vállalt. Új irány ez az életében, vagy a fenntarthatóság mindig is szerepet játszott döntéseiben?
– Meggyőződésem, hogy olyan emberek számára, akik odafigyelnek a másikra, akik a közös jó megteremtésében érdekeltek – márpedig az orvosok és a kutatók ilyenek –, azoknak egyik kötelességük a fenntartható jövő segítése.
– Az ENSZ Glasgow-ban rendezett klímakonferenciáját sokan sokféleképpen értékelik. Átütő az eredmény, vagy halogatjuk az elkerülhetetlen lépéseket?
– Számomra bizonyos fokig csalódás volt, ami a skót nagyvárosban történt. A világ vezető politikusai mentek el a találkozóra, de nekem az volt az érzésem, hogy csupán megjelentek, viszont az azonnali tenni akarás szándéka hiányzott. A koronavírus-járvány egyértelmű figyelmeztetés, hogy az ember bár uralni próbálja a természetet, mégis kiszolgáltatott annak. Nem leigázni kell azt, hanem tisztelni. Remélem, hogy a budapesti találkozó nem a glasgow-i úton jár. A Kék Bolygó Alapítványt Áder János köztársasági elnök hozta létre abból az összegből, amelyet a Magyarországról kivándorolt és Manchesterben 2013-ban elhunyt Balázs Miklós elektromérnök hagyományozott a hivatalban lévő köztársasági elnökre azzal, hogy fordítsa a pénzt a magyarok javára. Az alapítványnál mi úgy gondoljuk, hogy a kedvezőtlen környezeti, társadalmi és gazdasági folyamatokat az ember és a bolygó érdekében meg kell fordítani. Az nem fenntartható gondolkodás, ha valaki csak a saját érdekeit nézi, ha nem figyel a többi ember, a többi élőlény, azaz a bolygó társtulajdonosainak érdekeire. Ez a bolygó mindenkié. Mi, magyarok anyaföldnek, az angolok apaföldnek nevezik, a görögök Gaiát a Föld istennőjeként tisztelték. Ez a tisztelet hiányzik a modern emberből. A modern ember fogyasztáscentrikus, minél több dolog felett akar rendelkezni. Ez nem megy. A Biblia szerint a földet művelni és gondozni kell. Művelünk, de nem gondozunk.
– A budapesti expó és világtalálkozó célja, hogy a gyakorlatba átültethető válaszokat adjon a fenntarthatóság terén tapasztalható kihívásokra. Megújuló energiák használata, fenntartható mezőgazdaság, szén-dioxid-mentes közlekedés, víz- és hulladékgazdálkodás, „okosvárosok”. Szavak, amelyeket tartalommal kellene megtölteni. Miért nem sikerült ez eddig?
– Talán azért, mert a természeti javak kizsákmányolása nem érintette a gazdag országokat. Csakhogy a javak fogyatkoznak. A klímaváltozás miatt egyre nagyobb területekről tűnik el a víz. Ahol nincs víz, ott nincs termés és nincs élet. Az ilyen helyekről elvándorolnak az emberek. Újkori népvándorlásnak vagyunk szemtanúi, amelynek beláthatatlan következményeit még nem ismerjük. Azt látjuk, hogy a nyugati emberek nincsenek erre felkészülve.
– A rendezvény egyik kiemelt célkitűzése, hogy a fiatal korosztály figyelmét is felhívja a fenntartható életmód fontosságára. Bennük bízhatunk, vagy őket is elragadja a reklámok által közvetített túlfogyasztási láz?
– Ebben mindenkinek óriási a felelőssége.
A reklámozóknak, a reklámokat közvetítő médiának egyaránt. A ma élők profitéhsége nem veheti el a jövő generációk minőségi életének feltételeit, nem hozhatják olyan helyzetbe őket, hogy a puszta túlélésért kelljen küzdeniük – esélytelenül.
– „Sine praeteritis futura nulla”, múlt nélkül nincs jövő – tartja a latin közmondás. Korunk emberének hallatlan nagy a felelőssége abban, hogy hogyan változtatja meg a világot. Milyen világot hagyunk az utódainkra?
– Ez most az agykutató látlelete. Morálisan súlyos problémákkal terhelten élünk. A modern világban a pillanatonként változó, az emberi agyat megterhelő hihetetlen mennyiségű információra az ember az elmúlt évmilliókban történt fejlődése során nem készült fel. Ennyi idő erre nem volt elegendő. Ehhez a helyzethez nem tudott még adaptálódni. Az információdömping zavart okoz. A megapoliszokban, azaz a tíz-húszmilliós nagyvárosokban magára marad az ember, ami hihetetlen mértékű és léptékű szeretethiánnyal párosul. Ennek eredménye nagyon sok központi idegrendszeri, pszichiátriai megbetegedés.
– A budapesti találkozó azt üzeni, hogy az emberiség jövőjét beárnyékoló változások még visszafordíthatók. Azaz menthető a bolygó?
– Meggyőződésem, hogy menthető, de ahhoz alapjaiban kell megváltoztatni jelenlegi életünket. Ki kell lépnünk az eddigi megoldásokból. Nem birtokolhatja a föld javainak döntő többségét néhány kivételezett ember. Nem tartom kizártnak, hogy újabb Noé bárkájára lesz szükség, mert az emberiség miatt olyan megrázkódtatás éri, érheti a bolygót, amely kikényszeríti ezt. Abba kell hagyni a végtelen pazarlást. A Magyar Nemzetben olvastam, hogy az itthon eladott élelmiszer harminc százaléka a kukába kerül. Okos vásárlással további hárommillió ember lakhatna jól. Itthon is vannak tehát tartalékok.
Borítókép: Vizi E. Szilveszter (Fotó: Mirkó István)
