Zsírfej – ünnepi kirakatok, ötletek és igények

Műhó, karácsonyi gömbök, hópelyhek általában minden kirakatban fellelhetők november végétől. Igazi karácsonyi kirakatokat azonban ritkán találni Magyarországon, pedig Németországtól Angliáig, Franciaországtól az Egyesült Államokig vagy Ausztráliáig számos példát látni a csillogó-villogó, történeteket mesélő installációkra. Itthon a tulajdonosok többségének nincs igénye összefogott, komplex látványvilágra.

Budapest, 1975. december 14. Érdeklődők nézik a Verseny Áruház kirakatában játszó "Mackó Miki Beat Band" produkcióját, karácsony előtt ezüstvasárnap. MTI Fotó: Danis Barna Fotó: Danis Barna Forrás: MTI

A hazai eltérő szokásokra számos magyarázat született. Az első kirakatok az ipari forradalomhoz köthetők. Az 1707-ben alapított londoni Fortnum & Mason volt az egyik első, amely gázlánggal világította meg kirakatait. A XIX. század elején az utcákon éjszaka még alig lehetett látni, a kandeláberek fénye gyér volt, így a színházi színpadokhoz hasonló sűrűségben elhelyezett gázlángtartók igazi fényárt varázsoltak a kirakatokba. Vonzották a tekintetet, hiszen bevilágították a fél utcát.

Keveset tudni arról, hogy pontosan hogyan néztek ki a korai kirakatok. Néhány feljegyzés szerint az angolszász területeken Viktória királynő új hóbortját, a karácsonyfa-állítást éppen a kirakatok terjesztették el, mivel faállítással, illetve speciális sütemények közszemlére tételével igyekeztek tisztelegni a királynő előtt.

Már a korai kirakatrendezők rájöttek, hogy új vásárlókat csábíthatnak be a boltokba, így a XIX. század közepétől egyre gyakrabban tűntek fel furcsábbnál furcsább installációk. Az 1860-as években Londonban például valódi teknőst nézhettek meg víztartályban az érdeklődők, mert az áruház akkori fő terméke a teknősleves volt. 1874-ben a Macy’s tízezer dolláros babákból rendezte be karácsonyi kirakatát, hogy abban az évben minden New York-i kislány babát kérjen a Mikulástól. Azonban csak az 1910-es években kezdtek el az áruházak kampányszerűen karácsonyi dekorációval díszíteni. Hozzájárulhatott a változáshoz, hogy ebben az évben jelent meg Charles Dickens ikonikus regényének, a Karácsonyi éneknek első filmes feldolgozása, illetve, hogy Amerikában ezekben az években kezdték el forgalmazni az üveg karácsonyfadíszeket, amelyek szebben verték vissza a gázlángot felváltó elektronikus fényeket, mint a textil- és fonaldíszek.

Az őrült húszas évekhez kötődik a karácsonyi kirakatok teljes elterjedése. Anglia, Amerika, Német- és Franciaország nagyvárosainak áruházai lenyűgöző installációkat készítettek betlehemi képekből angyalokkal és pásztorokkal, vagy a Mikulás ajándékozásáról, esetleg jegesmedvékkel és sarki felfedezőkkel. 1938-ban a New York-i Lord & Taylor mutatott be először animált kirakatot. Fehérre festett pattogatott kukoricák szálltak az áruház kirakatában. A forradalmi ötlet azért is volt zseniális, mivel a szokatlanul enyhe novemberben a gyerekek legfeljebb álmodozhattak a hóviharról.

Időközben Magyarországon nem a berendezett kirakatok vonzották a figyelmet, hanem a tisztességesen dolgozó mesteremberek keltettek bizalmat. Ők maguk voltak a kirakat. Probléma akkor akadt, ha a cipész, a varrónő vagy a cukrász nem az utcai fronton tudott helyiséget bérelni, hanem a körgangos épület belső udvarán. Ilyenkor a kapu mellett felszerelt vitrin segítségével hívhatta fel magára a figyelmet. A néhány fellelhető kirakatot sem nézték mind jó szemmel a pestiek. Balázs Sándor író 1878-ban a kirakatok káros hatását elemezte hosszan, mivel azok vásárlásra csábítása teszi „a legtöbb asszonyt elégületlenné, elbúsítják a fiatal leányokat s tönkreteszik az apákat és férjeket”. Az 1930-as, 40-es években ugyanakkor Budapest néhány nagyáruházának kirakata már Párizs és Berlin hatását idézte, sőt kirakatrendezői iskola is működött a fővárosban.

A kommunista hatalomátvétel után megszűnt a „kapitalista befolyás”, számos üzlet politikai üzenetek közvetítésére használta fel a kirakatokat. Legenda szól egy húsboltról például, amely Rákosi Mátyás fejét mintázta meg zsírból, ám az a lámpák fényében elolvadt. Állítólag másnap új boltvezető volt az üzletben. A hiánygazdaság olyannyira meghatározta az emberek tudatát, hogy ami áru volt, azt minden boltvezető igyekezett kipakolni a kirakatokba, így azok túlzsúfolt, üvegfalú raktárok benyomását keltették. Később, a hatvanas, nyolcvanas években a Luxus és Fontana áruházak ötletesebbek voltak, rendre meg is nyerték a szocializmus dicsőségét hirdetni hivatott kirakatversenyeket.

Ezek rossz emléke, illetve a kilencvenes években elterjedt plázakultúra (amely véget vetett a klasszikus áruházaknak) eredményezte, hogy ma Magyarországon csak elvétve találni igazi karácsonyi kirakatokat. Nálunk főként a virág- és az édességboltok mutatnak be fenyőágakkal, téli figurákkal elmesélt történeteket. Megjelenik a Mikulás, a jegesmedve, a manók, a forralt bor és a bejgli, de a Londonban, Párizsban, New Yorkban, Berlinben vagy Melbourne-ben megszokott animált életképekkel teli kirakatok szinte egyáltalán nincsenek.

– A magyar kirakatok esetében két végletet látunk – mondja Szabó Tünde dekoratőr, a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium és Technikum tanára. – Az egyik, mikor minden igényesség, hozzáértés, ötlet és ízlés híján rendezi be vagy éppen hagyja rendezetlenül kirakatát egy üzlet. A másik a nagy nemzetközi bolthálózatok esete, amelyeknél a kirakatok tervezői nem magyarok, hanem a hazai üzemeltető az általános üzletfilozófia diktálta, papíron megkapott elképzelést valósítja meg. Igazán egyedi, ötletes munka nagyon kevés van. Végzett diákjaim gyakran mesélik, hogy az üzlettulajdonosok nem akarnak szánni a karácsonyi díszítésre, még a javaslatai­kat sem hallgatják meg, így a kirakatrendezésben a szakmaiság nagyon kevés szerepet kap.

A tulajdonosok többségének elég a tavalyi vagy a tavalyelőtti díszek használata, ha valamelyik eltörik, azt pótolják, de egyébként azt mondják, a dekoratőr dolgozzon a meglévő alapanyagokból. Így a hazai karácsonyi kirakatok ugyanazokat a sablonos vizuális elemeket tartalmazzák, látunk girlandokat, gömböket, de nagyon mást nem is, hiszen összefogott, komplex látványvilágra a tulajdonosnak nincs igénye.

Ezzel szemben külföldön a legnagyobb divattervezők már december-január fordulóján nekiállnak tervezni a következő évi installációkat, amelyek november végétől január elejéig díszítik az olyan áruházak, mint a Galeries Lafayette,­ a Printemps, a Macy’s, a Saks Fifth Avenue, a Harrods, a Harvey Nichols vagy a Selfridges utcai frontját. Becslések szerint a hasonló látványosságokat minden évben nyolc-tízmillióan nézik meg, külön kirakatturizmust is vonzanak az installációk a délutáni családi programok mellett. Ilyenkor ugyanis a helyi családok hagyományosan elzarándokolnak megnézni, mit kínálnak ünnepre a kereskedők. Az áruházak a 2010-es évek közepe óta a legfiatalabb generációt­ interaktív installációkkal vonzzák, lehet tweetelni a kirakatoknak vagy speciális applikációval befolyásolni a történéseket.

A pandémia és a távolságtartás némileg megváltoztatta a szokásokat, így tavaly és az idén nem annyira a mesei elemeken, mint inkább a fényeken van a hangsúly. Ez utóbbi a magyarokhoz is közel áll, az elmúlt pár évben itthon is egyre több és ragyogóbb fényfüzér kerül fel az ablakokba, a házak falára. A trend a boltokat is elérte, így elképzelhető, hogy néhány éven belül annyira hasonlítanak majd a hazai kirakatok a külföldiekre, mint azt a második világháború előtt tették.

Borítókép: Érdeklődők nézik a budapesti Verseny Áruház kirakatában játszó Mackó Miki Beat Band produkcióját 1975 ezüstvasárnapján. (Fotó: MTI/Danis Barna)