A metaverzum a tél egyik legismertebb szava. Tény, ha Mark Zuckerberg tízmilliárd dollárt költ a web 3.0-ra, az ember felkapja a fejét. Ha a Microsoft vezetője gazdasági metaverzumról beszél, az ember odafigyel. Azzal, hogy Zuckerberg átnevezte a közösségi platformokat összefogó anyacéget Metává, kifejezte, hogy szeretne a metaverzum fejlesztésének élére állni. A kifejezés nem újdonság, Neal Stephenson 1992-es Snow Crash című regényében szerepel először. A regényben leírt világ szinte szó szerint megegyezik Zuckerberg víziójával, ahol az emberek reggel felkelve az ágyból rögtön a virtuális valóságba kerülnek, és ott tartózkodnak addig, amíg el nem alszanak. A fizikai és a virtuális tér összekapcsolása avatárok segítségével történik, ezek a figurák vesznek részt a koncerteken vagy az irodai megbeszéléseken.
Napi szükségletek
A koncepció az 1999-es Mátrixból lehet igazán ismerős, amelyben a gépi uralom azt jelenti, hogy az emberek különféle elektródákon keresztül a virtuális világból kapnak érzékszerveikre ható információkat. Ám a piacon elérhető jelenlegi metaverzumok „elmaradottabbak”. Avatárokat ugyan lehet létrehozni, akik találkozhatnak, játszhatnak és a fizika törvényeit semmibe vevő módon élhetik mindennapjaikat, valós megfelelőjük azonban csak kétdimenziós lenyomatukat érzékeli. Hiányoznak a szagok vagy a tapintás, amelyeket csak a Mátrixhoz hasonló formában lehetne az agyba juttatni, ám a hasonló fejlesztés igen drága, és még gyerekcipőben jár.
Általában igaz, hogy egy technológia 10-15 éven belüli – amely időtávot a Meta kitűzött – kereskedelmi elérhetőségéhez már az alapoknak létezniük kell. A kiterjesztett valóság és a virtuális valóság felületei és eszközei már a 2010-es évek óta velünk vannak.
Zuckerberg 2014-ben vásárolta fel az egyik legnagyobb virtuális valósággal foglalkozó céget, az Oculust. Ennek szemüvegei jól ismertek videójátékos körökben, és például a virtuális városi vagy múzeumi sétákat bonyolító cégek is szívesen használják őket. A kriptovaluták ugyanakkor a metaverzum anyagi fenntartásához szükségesek, és a tinédzserek számára már nem újdonság az avatárokkal való kapcsolattartás.
Az is tény, hogy a 2000-es évek elején senki nem gondolt arra, hogy napi szükségletünk lehet az okostelefon. Steve Jobsszal 2007-től kezdve azonban elindult az okosforradalom. Szakértők valószínűsítik, hogy a metaverzumnál is el fog jönni az iPhone-pillanat, hiszen egyre több cég fektet a kutatásba, mert a számítások alapján attól tartanak, ha nem elsőként szállnak be a metaverzumba, az később behozhatatlan költséghátrányt okoz majd. Ezért a Coca-Cola, a Disney vagy a Nike különféle megoldásokat fejleszt, a Gucci májusig minden felhasználó számára ingyenes parkot hozott létre a Roblox platformján. Állami részről Szöul jelentette be, hogy idén bevezetik az avatárokkal való önkormányzati ügyintézést, és a jövőben oktatási vagy kulturális programok is elérhetővé válnak, így például a Szöuli Lámpás Fesztivált is így rendezik meg.
A technológia elemei tehát az iPhone-hoz hasonlóan megvannak, de egyvalami hiányzik: az egyszerűség. Az iPhone esetében valóban elég volt borsos áron beruházni, és mindenki azonnal használhatta az újdonságot. Aki nem szeretett volna annyit költeni, hamarosan válogathatott más okostelefon-típusok és -rendszerek között.
Néhány gramm különbség
A metaverzum működtetéséhez szükséges technológia jelenleg nem áll rendelkezésre, vagy csak komoly kényelmi kompromisszumok árán. Így egy olyan világban, ahol a telefonok esetén néhány grammos különbség komoly üzleti hátrányt hozhat egy cégnek, elég valószínűtlen, hogy hirtelen mindenki virtuálisvalóság-szemüvegeket kezdene hordani. Most számos szemüvegmárka és -típus áll rendelkezésre 150–600 ezer forint között, ám viselésük meglehetősen kényelmetlen. És új típusú akkumulátorokra lenne szükség, hogy a néhány óránál hosszabb használat lehetővé váljon. Az elektromos autók kapcsán folyik a lítiumion-akkumulátorok cseréjére vonatkozó kutatás, és az okosóráknál is eljutottunk pár év alatt az akár többhetes használatig, de mindez még idő kérdése.
