Amint tehát az emelvényen egyre följebb és följebb mentem, váratlanul kimozdult a lábam alól az egyik elem. Éneklés közben gyakran önfeledt, módosult tudatállapotban vagyok, meg sem álltam, fájdalmat sem éreztem, de valami jeges borzongás futott végig rajtam.
Késő este már otthon ért a meglepetés: bal combizmom belső oldala csúnyán bevérzett, mikroszakadások és sérülések történtek rajta. Csodálatos módon a színpadon semmiféle fájdalmat nem éreztem.
Nap nap után megtapasztalom, hogy az éneklés belső világunk jobb megismerését és kiteljesedését szolgálja. És ha ez közösségben történik, annak megsokszorozott ereje van.
– A magyar kultúra önmagában is szervező erő. Az összetartozás személyes átélését mi segítheti?
– A néphagyomány kicsi gyerekkortól alkalmat nyújt a művészi alkotásra és a közösség megtartó erejének tapasztalására. Kodály a születés előtt kilenc hónappal ajánlotta megkezdeni a zenei nevelést.
Később jöhetnek a zenés, táncos gyermekjátékok, amelyekről a zenetudós úgy tartotta: „valóságos tárházai a tudatalatti magyarságnak”, szerepük van tehát az identitás kialakulásában, miközben megerősítik a társas érzést, az életörömet is.
Kutatások bizonyítják, hogy kulturális örökségünk megismerése, hagyományaink gyakorlása fejleszti érzelmi intelligenciánkat, szociális kapcsolatainkat és a memóriát, a szövegértést – hatással van személyiségünk egészére. A diaszpórában járva többször is megtapasztaltam, milyen elementáris erővel tud feltörni ez a tudat alatti magyarság.
– A magyar himnuszhoz kötődnek hasonló, közösségi élményei?
– Kezdőénekként, gyerekkorom április 4-i vagy november 7-i iskolai ünnepségein nem a valódi mélységét kaptam. Hogy később mégis szervesült az életembe, azt azoknak köszönhetem, akik úgy gondolták: életfeladatuk, hogy távol a hazájuktól megtartsák magyarságukat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!